---

  GYEREKKOROM EMLÉKEI
a./
A hajdanban éled a lelkem
Lovas kocsi után kötött szánon
Éreztük a boldogságot
Hópihék simogatták az arcomat
Kesztyű nélküli kezem
Nem érezte a lüktető fagyot
Ám egy idő után rohantam haza
Édesanyám, nem érzem az ujjaimat
Szívemben maradt szép féltő szava
Gyorsan, gyorsan, itt egy lavór hidegvíz
És a vízben egyre szaporább lett
Újaim végén a fájdalmas lüktetés
Egyszer csak elállt
Anyám érezte hálás tekintetemet
Végre derült lett arca fiát féltő ránca
S forró vízzel langyossá tette
Elfeledtetve a fagy égető tüzét
Mi történt már megint ezzel a gyerekkel
Kérdezte a mindig kíváncsi szomszéd
Beleütött a hideg a kezébe
Így anyám, a legnagyobb meglepetésre
Ma már értem és féltem magam
Nehogy belém üsse a hideg a jég szegét

b./
Megállt előttünk egy katonai lovas kocsi
Tűző Napban, köd porában, klott gatyában
Ott játszottam a pocsolyás árok szélén
Addig - addig hemperegtem
Míg alá kerültem s észre sem vettem
Hogy a hajtó katona bácsi a bakon termett
Átment a kerék a lábamon, ordítottam
Sakálként tört elő belőlem a fájdalom
Beszaladtak velem az udvaros házba
Majd riadt anyámmal vissza a kocsihoz
S gyí, anyámmal lovas kocsistól orvoshoz
Csodára törés nem történt, ez volt rettegés
De megvédett a besüppedő homokréteg
Otthon máris jöhetett az ágyvetés
Már megint a lavór került elő
Láttam anyám szorgos kezét, ecet - víz
S én szemtátva néztem jóságos tettét
Beáztatta a törölközőt, csavart egyet rajta
Majd nagy gondossággal a sípcsontomra
Tekerte, könnycsillogó szemmel
Megkönnyebbülve a kiesebb baj volt az öröme
A borogatásban éreztem anyám kezét
Ugye fiam csillapít az ecetes borogatás
És anyám szájáról megismertem
Tetteinek jóságos, emberséges fogalmát

c./
Disznóvágáson voltunk édesapám testvérénél
Apám volt a böllér, én inkább amolyan
Nézelődő kíváncsiskodó nyughatatlan segéd
Hallottam a rugdalódzó disznó habzó sikolyát
Láttam a fröccsenő vérét, s vájlingba felfogását
Fakanálon a pergő - szorgos asszonykezeket
A kondér gőzét, a kések pengő fenését
És a lángot biztosító folyamatos facserét
A mozdulatlan disznó szalmába pólyázását
Hallottam a már vágyott gyufa sercenését
És láttam a megváltó szalma lángra lobbanását
Éreztem a pörk - füst aromás illatát
És láttam a kormot a fején, hátán és oldalán
Szalmával dörzsölték, majd késsel vakarták
Langyos vizes ruhával alaposan lemosták
Körmét lehúzták, a beletöltött pálinkát kiitták
Farkából egy darabot levágtak, megízlelték
Majd bólogatva dicsérve jónak vélték
A disznó, bontásra már a rénfán lógott
Körülötte hagymával sült vér illata terjengett
Egy tálból ki - ki vehetett, friss kenyérrel
Jóízűen ehetett, de mindenki serénykedett
A kertkapu előtt deszkák halma állt
Egy pillanatban ott jött rám az ugrándozás
Át is ugrottam az egyiket rá egy másikra
Amikor belém nyilallt egy fájdalomszikra
Cipőm talpán keresztül átfúródott egy szeg
A vérem melegét éreztem, de máris visszatértem
Ekkor tudtam meg, mit jelent a szögbelépés
A disznótor után otthon lehúztam a zoknit
Tettem kísérletképpen pár lépcsőfoknyit
De már lüktetett a lábam, de még nem szóltam
Anyám nekiállt mosni, s azonnal mondta
Mutasd a lábadat fiam, amikor megpillantotta
Szörnyen megijedt, vele együtt én is
Ekkor mondtam, szögbe léptem, nagyon fáj
Anyám vérmérgezést és tetanuszt emlegetett
Lábamat szappannal lemosta és orvoshoz ment
Ezen az estén a fenekembe tetanuszt kaptam
Amit aztán jobban fájlaltam, mint a szeg helyét
Ezen a napon sokat tanultam……
2017.01.14. 21:26:38

d./
Papdomb alatt, Nagyhíd - utcai réten
Hurrá, hurrá, végre befagyott a víz
Ki tehette, korcsolyával, szánkóval
Volt, aki saját barkácsolású fakutyával
Ám a jégre fagyott omlós hóréteg miatt
Nehéz volt tolnom magam
Hát inkább tükrös csúszkát csináltunk
Mely egyre távolodva finomodott
Örömünk és boldogságunk a hókristályon
Forrón csillogott a jéghideg napon
Egy napon vízcsepp csillogott a jégcsapon
Disznóforrázó teknő nagyságra roppant
A gyermekkori szemnek tengernyi jég
Nosza, háromméteres karókat vágtunk
És magunkat előre tolva tutajoztunk
Cél volt a Dráva elérése, s álmainkban
Megnyílt a Dunán át a Fekete tenger
Este álmunkban már nem jégtáblán
De nem is ladikban, hanem fregatton
Szeltük az óceán álomszép habját
Másnap izgalomtól felhevülten, beöltözötten
Ismét a jégtáblán szívtuk a Nap sugarát
Ám, egyszer csak kettétört a jégtábla
Uccu, átázott ruhával nyúlfutás haza
Anyám rám nézett, gyorsan le a ruhát
Serényen fojtott jajgatva törölközőt adott
Majd lázasan meleg pokrócba csavart
Ágyba fektetett, hónom alá hőmérőt tett
Gondosan betakart és forró teát készített
A hőemelkedés reggelre el is múlt
Egy életre megtanultam, ami tegnap jó volt
Nem biztos, hogy ma is jó lesz
A holnaphoz pedig gondos kezek kellenek
Mert nem lesz mindig anyai kéz felügyelet
2017.01.15. 22:06:36

e./
Házunk előtt az út túloldalán
Az útszéli pázsit és járda között
Egy diótól dús vidám diófa állt
Karnyújtásnyinál magasabban
Legalul ott ült egy szárazabb ág
Elkapott a vágy, talán ugrálva
Legyőzhető e borzalmas magasság
Először a fa alatt izgatottan állva
Lestem azt az időpontot, amikor
Elnéptelenedik a Bajcsy Zs. utca
Ekkor aztán rajt, mint az inga
Egyre közelebb kerültem az ághoz
Egy akaratpillanatban megmarkoltam
Na végre, és a lábammal a törzset
Szorosan átölelve, próbáltam feljebb
Ám egy sorspillanatban zutty
S tehetetlen hanyatt lefelé zuhantam
Éppen a töredezett betonjárdára estem
Se ijedtséget, se fájdalmat nem éreztem
Köddé vált a környezetem, mintha
Tejben elmerülve megszűntem volna
Talán fél- vagy egy perc volt a múlás
Amikor furcsán szédülten, megláttam
A Nap, dióval játszó zöld sugarát
Hazavonszoltam magam és némán
Székbe roggyanva pislákoltam tétlen
Fáj a fejem, mondtam Anyámnak
Talán napszúrást kaptál, és máris
Hozta a hideg törölközős borogatást
Anyám keze között éltető oázis támadt
Éreztem a varázst, de csak bólogattam
S helyeseltem minden féltő szavát
Korán megtapasztaltam az agyrázkódást
Minden bizonnyal azt éltem át
Megtanultam becsülni Anyám erejét
S szívembe zártam oltalmazó lágy kezét
Látod, egy életre megjegyeztem
Csak megfontoltan akard a magasságot

f./
Cséplés lesz, gyerekszájakon terjedt a hír
Minden nap lestük a kertek alját
Reménykedtünk, hogy nem a hajnali pír
Hanem egy délután mi látjuk meg
Rejtélyes, csodabogár hatalmas szerkezetét
Egy napon délután már ott állt
Egy hatalmas fából és vasból
Egy másik kisebb, csak vasból készült gép
Perceken belül gyereksereg kémlelte
Fülelte az eddig ismeretlen szavakat
A nagy cséplőgép volt, a kicsi a MIA- motor
A kettőt széles lapos vagy tíz méteres
Hatalmas kígyónak tűnő szíj kötötte össze
Hol van a kurbli, izgatott szavak
Van benne üzemanyag, lázas megjegyzés
Ott lebegett a motor körül
Minket távolabbra hessegetve dolgoztak
Aztán a kurblit a motor lendkerékre helyezték
És ketten erőlködve folytonosan tekerték
Végre pöfögve elindult, s egy pillanatra
Mindenki köré állva leste működését
Na végre elindult az egyhengeres
Mosolygósan, elégedettséggel mondogatták
Ráhelyezték a laposszíjat és nagy zajjal
Csörömpöléssel feléledt maga a cséplőgép
Minden készen állt, másnap indulhat a munka
Mire mi kiértünk már lovas kocsik forgolódtak
Hozták a kévék magasan rakott sokaságát
Kocsikról vasvellával ügyesen felemelték
Majd a cséplőgépre szépen átemelték
Ott a cséplőgép torkába igazították
Aztán látásig ez a garat nyelte ezerszám
Asszonyok - férfiak szorgos mozdulatát
Lestük mi is, míg fáradtan a napot bezárták
Pár nap múlva már hatalmas szalmakazal állt

g./
Hát kellett - e szebb, gyermeknek játszótér
Az egyik oldalán lépcsősen rakták
Ezen könnyen elértük a csúcsát
Hosszanti részén pedig ott maradt egy létra
Talán a teljesíthetetlen vágyainkra
Elkezdtünk ugrálni egyre magasabbról
Csak a tetején mindenkiből kiszállt a bátorság
Mert nem az alattunk levő szalmára ugrottunk
Hanem a kazal melletti felszántott puha szántásba
Mint korábban a Rinyában levő éles sásba
Néztem, néztem lenről az égbe nyúló létrát
Csábított a szédítő végtelennek tűnő magasság
Mi lenne ha, felmásznék a létra tetejére
Ellökném magam és létra földet érése előtt
Egy méterrel, a létráról lendülettel leugranék
A barázda puha halmára, melyet a gaz benőtt
Tervemet tett követte, s én négykézlábra esve
Nagyot nyekkenve mozdulatlan elterültem
Első gondolatom az volt, növeszthettem volna
Madárszárnyakat, mint szárny nélkül repülni
Sántikálva mentem haza, s már nem szóltam
Anyám helyett titokban készítettem borogatást
Megtanultam, eséskor hiába rúgsz a légbe
Akaratod nem emel vissza az égbe

h./
Rinya - hídnál a mélyebb Rinyában
Halat fogtunk kézzel s kosárral
Gombostűből hajtott szerény horoggal
Mogyorófa vesszőre kötött cérnaszállal
Az idősebb vagányok, mindent megmutattak
A kishalat nyársa húzva igen jó falatnak
Egyik délután a vesszőkosár egyik felét
Én fogtam ballal, míg jobbal a vizet hajtottam
A barátom fordítva ugyanígy tett
Gyorsan kiemeltük a kosarat és lestük a halat
Egyszer megpillantottunk benne egy kígyót
Uzsgyi eldobtuk a kosarat, futás a partra
Ez volt az első kellemetlen vízi találkozás
Később kiderült nem volt más, csak csíkhal
Másnap felbátorodva folytattuk a fogást
S élveztük a nyársalás minden örömét
Nem is érdekelt minket az otthoni ebéd
Egyre jobban a Dráva- torkolathoz merészkedtünk
Tiltott határsáv miatt kissé féltünk
De nagy öröm volt megpillantani a titkot
Pedig a Fűrészgyáron átjutni sem volt könnyű
Melyet a Rinya kettéválasztott, s területén
Az aranyszínű farakások csillogtak tompán
A gépzajjal keveredett szófoszlányok
Felerősödve szálltak szét a víz tükrén
Visszaúszva - vízben gyalogolva elértük a hidat
Ott kimentünk a partra és ekkor vérfolyást
És egy fekete hernyót láttunk a lábunkon
Egyik úgy megijedt, hogy hazáig rohant
Biztos kapott korholást, mi ezt megúszva
Az idősebbek tanácsát megfogadva, lepisiltük
És a fekete valami egyszerűen kibuggyant
Közben kiderült az egyszerű kis pióca volt
Megtanultam, ne ítélj kígyót
Ha nem ismered a csíkhalat

i./

Néztem anyámat, mint rakta tűzre a fát
A sparhelt tűzterében izzott a zsarát
Lángnyelvek távoztak a kémény felé
Vigyázz fiam, a parázs izzik, megéget
Nem szabad megfogni így figyelmeztet
Velünk szemben kovácsműhely volt
Kíváncsi gyerekként érdekelt a tűzbolt
Ami időnként felcsillant a nyitott ajtóban
Ott ólálkodtam, nem hívtak be, mégis
Valahogy a nyikorgó fújtató alá kerültem
Na nézzük csak a kis kíváncsit
Közben félretolt a kart mozgató segéd
Kivették az izzó vasat, na fogd meg fiam
Mondták, mielőtt az ülőre tették
Ne félj ez csak cseresznyepiros
És finoman felém emelte a tűzfogóval
Vigyázz fiam a parázs megéget, villant fel
Körülnéztem, ott feküdt egy másik fogó
Gyorsan a kezembe vettem és robogó
Megfontolt mozdulattal ö felé nyúltam
Hát ez a gyerek nem hülye, mondta a mester
Vállamat megveregetve hátrébb küldött
És végignézhettem, az izzó vasból
Mint kerekedett ki a csodálatos patkó
Azóta értem anyám szavát
Tanuld meg a parazsat, megérted az izzó vasat
És megérted a Napot, miért küld napsugarat

2017.01.17. 20:11:46

 

Oldal: GYEREKKOROM EMLÉKEI
Irodalom - Költészet - Tudomány - Találmány- Alkotás - Kutatás - Fejlesztés - © 2008 - 2024 - aranyvakum.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat