A VERS NEM MÁSOLHATÓ ÉS SEHOL NEM HASZNÁLHATÓ FEL !

 

Váray Örökké hasít az ideg 105. kötet 38. vers

 

SZÉL TÉPI A KORONÁT

/KÓRKORKÉP - KORKÓRKÉP/

/Asszocciációk napi eseményekre, facebookfantársak bejegyzése alapján  /

 

Szél tépi a koronát

Üvölt a fakirály

Nem védik körülötte

A satnyára nőtt fák

Soványak, erőtlenek

Csontosodott suhángok

Mindent elvettek tőlük

Az úri világok

 

Míg az óvodás úri csemete

Százmilliós villácska tulajdonosa

Addig egy amortizálódott házacska

Egyik szeglete a proli gyerek

Nyughatatlan nyughelye

KI éppen törvényesen most lett

Szülőtartásra kötelezve

 

Hamar nagyzoló senkik lettek

A magamutogató proliálelit

A tehetségesek meg retteghetnek

Örüljenek ha megélhetnek

Minden éltető vízeret

Az álkirályság tengerébe terelnek

A kirekesztett proli örülhet

Ha meglelheti múltját nedvesen

 

Mintha ezt várta volna a nép

A rendszerváltási tituáció idején

Azóta sem kockáztatja sorsát

A kifosztott prolimelós polgár

Az értelmiségi meg kockás ingben

Azt hiszi, valamit átcsenhet

A hamis cociálizmus álalázatából

Megerősíteni diplomás státuszát

 

Fulladozó lelkében mindenki

Rongyosra tombolja magát

Miközben testen és testben

Hatványozódik a ragály

Panaszkodik az egészségtelenség

Hatványozódik a gyógyszer mennyiség

Mert minden, minden üzlet itt

Szorítani az elnyomorító bilincset

 

Polarizálódik a nép, a múlt vagyonát

Aránytalan – kapzsin újraosztják

A volt proli – arisztokrácia vagyona

Lesz az új kapi - komcsi kiskirálysága

Tehetségtelen új császárok születnek

A nép megmarad a régi melós kövületnek

S ki hatalommal bír, már csak szolgát lát

Mellette a hit és becsületesség sírját

 

És az angyalokká lett szolganép

Büszkén viseli a sugalmazott töviskoronát

Elfogadva sorsa legnagyobb megalázottságát

S miközben ködöt önt a vaskos törvény

Az emberi kapcsolat átváltozott

Mindent megfertőző gyalázatos örvény lett

A hologram kép mézes bödönből

Kiöntött álédes mézen csúszik a nép

 

Miközben pedagógusok tüntetnek

Magasabb bérért és jobb körülményekért

Épül az új Orbáni Gázszerelő Milliárdos

Pökhendi Új Álarisztokrácia

Meghazudtolva nagyobb vagyonnal

Mint az ősi földesúri – nagybirtok

Ezzel megcsúfolva hazánk múltját

Őseinek dicső tettét, a honért emlékét

 

A kegyelt, leosztott állami munkát kap

Küzdés nélkül milliárdokért belevághat

A tehetséges küzdjön meg adókkal

A piacon fennmaradásért, az életéért

Így nyomoríthat a fosztogató hatalom

Mint mindent a népért hazug mozgalom

Humánum csak a szolgaság erejéig

Aztán olcsó sírhely, inkább hamvasztás

 

A nem a népért hatalom őrület

Sápot levonva ontja a stadionok tömegét

S minden, ami lehetett volna szépület

Magánluxus és rom lesz, zsarnoki pecsét

Mely negatívan évszázadokra eldöntheti

Reményébe döngölt nemzetünk jövőjét

A könnyből ébredés a halott múlton

Talán örök temető marad a magyar ugaron

 

Túl egyszerű az emberi történelem képlete

Ami semmi más, mint saját végrendelete

Mint a kifosztó és a kifosztott közötti

Állandó egyensúlytalanság, fenntartani

Kifosztással a kiváltságos hatalmat

Mert bérrel és törvénnyel bárki röghöz köthető

A hatalom - ittas piramis árnyékában

Hol a süllyedő kormány maga alá gyűri a népet

 

Lett itt kisvasutakért és kerékpározásért

Felelős kormánybiztos, miközben az utak állapota

Lyukas – foltos – rongyos, inkább káin – kaloda

Lesz majd roller és dodzsem kormánybiztos

És lehetne a sort folytatni, mert sok a barát - rokon

Kiket nem is akármilyen méltó rang illet meg

És csillogó – gépi – hintókkal egyre többen

Megjelennek a kiválasztott hitvány kegyeltek

 

Aki nem hajlik, az majd koldusként fog

Csak nem csikkért, hanem kenyérhéjért lenyúlni

És ha életben marad a megalázó moslékon

A következő választáson ő lesz a hangadó

Dicsőíteni az Őt kifosztó megrészegült hatalmat

Mert hiszi a száraz héj után a puha bél is jön

És a nyomoron megcsillanó harmat remény

Teljesen megzavarja hitében a becsületes eszét

 

Sportból jól élő milliárdos oligarchiáké a jövő

Míg a magyar nép zavarodottan focistaként

Játszik a Nemzet – stadion – zöld – gyepén

Csúszva – mászva keresi kergetni a lét labdáját

És aki eléri a holtak kapuját, elnyeli a túlvilág

Fáradtan fogy a lakosság, a füvön keseregve zilál

És a jobb élet reményében százezrek hagyják el

A hatolomittasok által megbicsaklott hazát

 

Maga a játéktér a nézőtér, mindenki üvölthet

Önmagát bíztatva: Duplázni - triplázni teljesítményt

Kell az uraknak a császárt – királyt lefölöző

Kivagyiságot bemutató, dúsnál dúsabb jó lét

Miközben folyik a küzdelem, kitalicskázzák

A játék milliárdjait, az sem baj, ha az életszint

Már csak kínt mér, mert mindig vannak

Jól fizetett drukkerek, hazaáruló seggnyalók

 

Bárcsak a népért, a nemzetért játék lenne

Ez a jól álcázott szerencsejáték - sport - biznisz

Lehullna róla az ügyeskedés ruhája

És feltűnne az úri bunda, fojtón sűrű hája

Elolvadna és eltűnne vele együtt a nyája

És a piros szívdobogás, a lélekfehér tisztaságon

Végre a nemzetért zöldellő büszkeség lengne

Ez lenne a zászlónk, lógó koloncok nélkül

 

És ekkor nép tépi a koronát

Nem a múltját, a jelenét

Megalapozni a jövőjét

Ahol lehetne akár korona

De a nép kezébe betonozva

Jelképesen szív oldali bal kézzel tartva

És a jobb kézzel a koronaperselybe dobott

Minden fillér, a nép gyomrába visszahullna

 

Kellenek vezetők, a NÉPÚTJÁN VEZETŐK

Nem kiéhezett magamutogató hiénák

Kik egy petákért a saját fajtájukat is felfalnák

És a nép mégis ebből választ látszatvezért

Hogy piramist építhessen saját szétmarcangolóinak

Amíg ez a történelem egyenlete, addig

Semmit sem jelent a szabadság eszmeisége

Az csak kulcs a kisemberek kifosztásához

 

A szabadság a nemzet szövete, melyen nem teremhet

Szövetet zabáló – felfaló moly, meggyengítve azt

Mert ha eluralkodik a molyhatalom szennye - mocska

Szétszakad a nemzeti gyönyörű selyem egység

Sárcsomókká változik a népet tartó bársonylélek

Eltorzulnak a gyönyörű magyaros matyó minták

Egy arannyá változott moly kimentve magát elszáll

Miközben szövetdarabokként széthull a szabadság

 

Az emberiség történetében, az emberen kívül

Csak a felfedezett javak kizsákmányolása

Annak finomított formája változott

A lélek szintjén minden maradt

Ez azt is jelentheti, hogy az idő változatlan

Csak a tér adta lehetőség változik

A kifosztó és kifosztott részére

Egy mindenkori hatalom sötét árnyékában

 

ÚJ IDŐ kellene, a teret megváltoztatva

Mert a FORRÁS nem a hatalom privilégiuma

A Forrás, mint a fény mindenkié

Nem kell egyenruha egyenlőség, de a fény

A FORRÁS elérhetőség, az legyen az első

Élő vagy élettelen számára az egyenlőség

Erdő - mező - víz- levegő nem egyenlőtlenség

Nem kell abba hatalom hatalmas szipolygép

 

Nem kellenek ide izmusok, kapitalista -

Kommunista- próféták, mert maga a lét

Megmutatja emberi – izmusát, folyton láttatva

A Keresztre Feszített Emberiség Krisztusát

És a keresztre feszítők ördögi privilégiumát

Tegyünk úgy, mintha csak két ember lenne

Ez a csodálatos földi emberi világ

Amely csak egy férfiből és egy nőből áll

 

Erre kell kidolgozni a fennmaradás tényét

Izmusok nélkül, hogy mindkettő fennmaradjon

Vajon jobb lenne - e a nő rabláncon

Vagy a férfi örök félelme egy alvásban ért

Halálával végződő meglepetéstől

S mi értelme lenne a monista egyedüllétnek

És mi értelme lenne, ha külön álmodnának

Egyik kapitalizmust, másik kommunizmust

 

Az emberiség nem a szolgálókért él

Hanem a választott szolgálók az emberkért

A szolgálat a privilégium, az egyensúlyért

Megfékezni az egyensúlytalanság burjánzását

A szerénység templomában törvényt hozni

Az adott társadalmi szinten elért eredmény

Fogyasztói asztalra terítése, szerény becsülettel

Megengedni, de nem felfalni a holnapot

 

Az önmagától félő embernek nincs helye

A félelem nélküli ember teremtette paradicsomban

Mert elvenni a másik életterét, gyilkos bűn

Minden megszületett gyermek, születése pillanatában

Törvények és jog nélküli természetöl életteret kap

Az élettér határa végtelen, fegyverkezés helyett

Ennek megoldásának lehetőségét kapta

Az emberiség fejlődésének végtelen útján

 

A hatalmi gépezet nem az emberiség irányítója

A jelenlegi hatalmi gépezet a jólétért kiválasztódás

A semmittevés élvezete, akkor is, ha látszólag

Nélkülözhetetlennek adja el magát, elsősorban

A törvények, rendeletek tükrében, mert abban

A hatalommentés van elrejtve, nem a népért

Szüntelen küzdés a békesség és becsület útján

Mely elsősorban a nép javát szolgálná

 

A NÉPÉRT, CSAK A NÉPÉRT                                       

                             ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS

Az első lépés, hogy megvalósuljon a térfoglalás

Munka nélkül nincs alapellátás, ki – ki

Képessége szerint gyarapítsa a koronaperselyt

De ebben nem jöhet létre a szolgaság

Csak egymást szolgálni hittel, pároké a jövő

Kifosztással, jelen után nem jöhet új esztendő

 

Amíg a test tapossa ki magának állati útját

Addig a lélek kalodába zárt talány

A néha felvillanó lelkiismeretfurdalás

Megálljt parancsoló felvillanás

Melyet legtöbbször lekaszabol a testi vágy

És az élvezetek fitogtatják hatalmát

Mert a hataloméhes test vashernyóként

Hengerel le minden lélekből fakadó tényt

 

Mert a hatalom, önmagát dicsőítésben

Észre sem veszi parazita létét

Nem érzékeli a népbe eresztett fullánkját

Az abból folyó kábító maszlagot

Legyen az média, törvény vagy alapítvány

Csak egy a lényeg lecsupaszítani minden fát

A kiszáradt jó lesz tűzre, meleget adó fának

A többi meg aranyalmát termő jövő hajtásnak

 

Emberi tulajdonság a beletörődés, a kilátástalanság

Pedig ez semmi más csak egy blokkolási állapot

A hatalom virágzásának mesterséges táptalaja

A megvan a fröccsöm – kenyeremre degradált

Az elvált test és lélek, létének inkább földi nyomora

Mint álmainak befogadó tündéri otthona

Hol igenis szabadon álmok nyílhatnak

Ha nincsenek körülötte szipoly hatalmak

 

Az élet szépségét a receptorok festenék le

Csakhogy másképpen lát az éhes és jóllakott

A valós szépséget csak a lélek tükrözi

Ebben az esetben a receptoroknak

Szinkronban kell lenni az anyagi világ kisugárzásával

Só – sóval, víz – vízzel és nem a pusztító erővel

Mert kősziklán semmit sem ér az agyagszobor

A lélek védelme nélkül, lemosódó sár lesz

 

Ne add át a szerelmet, ha szerelmes lettél

De tanítsd meg a másik lelkét szerelemre

Egy köbdeciméter térfogatban, csak úgy fér el kettő

Ha egy liter folyadék közben kiömlik

Igaz közben keveredik, de a kiömlött

Percek alatt gőzzé válhat, míg az egymást ölelő

Évtizedekig megmaradhat dipólus mámorában

Ne törekedjünk a másik kiszorítására

 

Mert mi a földi lét, a fájdalom receptorok

Fájdalomérzetének elfojtása, érzékelni a fennmaradást

És áldást kérni, ne váljanak szabaddá  

Mert csak az elfojtott érzelem a boldogság

Mindaddig, amíg a lélek szerepét meg nem találjuk

A érzékelő receptor erdejében, a lélekharmóniát

Addig tér és idő csak egy gyilkos történelmi tény

Nincs benne a vágyott szeretet egység

 

Mert apáink kifosztóinak köszönetet mondani

Egy unokánkat megmentő adományért

Soha nem összeegyeztethető tér- és idősík

Ez, ez nem lehet az emberi történelmi út

Az adományt a megmentő koronapersely

Önzetlenül szolgáltassa, ellenérték nélkül

Mert az már maga a létért ellenérték

Melyet nem hatalmi érdek, hanem lélek vezérel

 

Magyar rendszerváltás, a világtörténelemben

Példátlan panama, egy egész történelmi múlt

Gátlástalan kirablása, a közöst sárba tiporva

Saját zsebbe kifacsarva, meglopva az egész nemzetet

És a jókor jó helyen lenni tovább diszkriminált

És aki hatalomhoz jutott, már meg is védhette

A kiemelt törvényre emelt törvénytelenséggel

Mások évezredes munkájának szorgos gyümölcsét

 

Amíg ellopni a másik tudását és munkaerejét

Addig nincs paradigmaváltás, ami megnyitná

A várva várt tér – idő új síkjának ajtaját

Ez a történelem nem más, mint a parazita

És gazdaállat kínlódásának vonszolt idő múlása

Tulajdonképpen értéktelen térkitöltéssel

Mely semmi más, mint a jóllakottság

És a soványság semmitmondó viaskodása

 

A rendszerváltáskor a kapzsi kommunista elit

Gyermekei kettéváltak, az egyik lett jobb-

A másik baloldal és a kettő a népet hülyítve

Egy kapitalizmusban tökéletes kommunizmus

Létrehozásával, a seggnyaló új álarisztokráciával

Soha nem látott módon, nem a közel múltat

Hanem az egész magyar történelmet zsebre tették

Létrehoztak egy modernnek tűnő feudális rabszolgaságot

 

És a hiszékeny nép hitt a már régen kipréselt

Fölötte lebegtetett üres szöveggel – reménnyel

Duzzasztott lépnek, ami már romlani sem képes

A nép szájtátva bámul a csecség felé

Várja a csepegő mannát, miközben a lábán

Segélycipők vannak, testét adományruhák fedik

Munkaereje pedig úgy van beszabályozva, hogy

A földhözkötöttségét csak külföldi munkára cserélje

 

És aki csak teheti kivándorol, többszörös bérért

S aki itt marad megmenteni, építeni hazáját bagóért

Az majd alamizsna nyugdíjjal tengheti öregkorát

S aki egyáltalán hazajön az lesz majd az alálcsászár

Azaz a maradó sorsa dupla rabszolgaság

Feláldozva fiatalkorát a kivándorlókért és vezérekért

Közben egyre jobban kiteljesedik egy putripávás

Műveletlen - történelmietlen arisztokrata világ

 

De ki állítja elő a politikusosok, edzők, sportolók

Milliárdos jólétét, akikről szó sem esik

Az egészségügy is csak azért, hogy a privilégium

Túlélje túlzabálás esetén a mámoros jólétét

S boldog lehet a melós – pór – proli - Úr

Ha az úrrak ledobott cippelőit, úriszabott öltönyeit

Kukákból kiemelheti, az urrak alapítványain keresztül

Nagylelkű adományként megszerezheti

 

És az árulók – seggnyalók pitiáner folyama is

Egyre duzzad, elejtett ígéretként, odadobott

Bontási hulladékért, ingyen tüzelőért, vagy éppen

A háttérbe vonult vezéreket dicsérő magányért

Elveszik egy ország egy nemzet eredendő karaktere

Júdásokká lesz vezér és jobbágy – szolga

Lealjasodik a test mely a szabadságra vágyó lelket

A megalkuvás tégláiból rakott börtönbe zárja

 

Közben elveszik a nemzet lelke, idegen érdekek

Fojtogatón rátelepedve, kínozzák a megalkuvás határáig

Rágják gyökerét, szárítják levelét és megtervezik

Törzséből maguknak Noé Új Bárkáját

Láncra verve úszhat a nép, állandóan fulladozva

És az összeácsolt lelkek nyöszörögve sírhatnak

Amikor a törzs megtette a magáét, szívtelenül

Elsüllyedhet valahol a kiszorítottak tengere mélyén

 

Mert a magyart miért vonzzák, sőt miért engedik

Maguk közé fogadni, méghozzá előtte dicsérve

A Fagyöngy Szirének Ködékes Sokaságát

Igen, lehetnek ezek akár pénznyelő Kaszinószirének

Melyek a hunfatörzs tutajokon kiszállítják a hasznot

A vezírek és szolgáik asszisztálnak, miközben a nép

Nem érzi hová tűnik el a múltja és jövője, mert az EU

Támogatás bár sok, a kamattartozásunkat sem fedezi

 

És a nép fejjel nekimegy az általuk megválasztott

Kormányszírteknek, darabokra törve – loccsanva

És nincs felelősség, még ingyenes temetés sem

Az csak a dúsgazdag - haszonélvező- gépezetnek jár

Mert minek a jelzőbolya – szirtek, ha nem a népet

Hanem a saját menekülési útvonalat szolgálják

És a rózsaszínnek hitt tenger, egyre jobban vörösödik

Habosodik a sötétbarna szenvedés vonalán

 

Ökörerős megalkuvók húzzák a kormányszekeret

És az uszályon lógók próbálnak felkapaszkodni

A szekértolók sikeresek lesznek, pozíciót kapnak

Csak az alkotó – dolgos sereg morzsolódik le

Mint kenyérmorzsa a száraz kenyérről

Közben szél tépi a koronát, erősödik az úri világ

Az kutyául - ebül szerzett nemrég múltján

Vagy inkább ordas - farkas, ravasz - róka módján

 

Vonaton, metrón, villamoson, mindenütt hallik

Ilyen gátlástalan lopás nem volt soha tán

Így züllik a hatalom őrlőemberei közt a magyar

Miközben elhitetik ez illik a díszcsürhe páholyhoz

Közben a kifosztottak emlékgyökerei mélységes

De mégis szeretetet virágoznak, még akkor is

Ha nem értik a kapzsik miértjét, a mohóság

Tenger szélességét és a sóherség esztelenségét

/2016.06.23. 20:46:46/

 

És ha megjelennek a hatalom, a kormány által

Támogatott szolgabárdok és szolgahenteskések

A megbillent egyensúlyban a félelem lesz az úr

Miközben mindent tarolnak, utat törve taglózva

És minden ellentmondó hangot gigánszúrva

Mert a vérbefagyott hang már nem sikít, nem hörög

Ám az alvadt vérpáncélba borul fájdalom gyökere

Egyszer suhánggá válhat és új virágba borulhat

 

Megjelenik a brutál – barbár, sógor – komaság

Majd mi megmutatjuk, hogyan ugrálsz kisapám

Mert a korrumpálódott láncra fűzött bírákkal

Már könnyebb terelni a megvezetett szerény népet

És az egy törvényben mégis kettő lapul csendesen

A bíra dönt, mikor melyik legyen ködben vagy fényben

És a bűnös végül meghurcolt kárpótolt lett

Nem vesztett, hanem háromszoros nyerésre cseperedett

 

Tüntetések is kezdődtek, pedagógusok ápolónők

Nem tetszésüket jelezték, de mind a kettő a pénzért

És nem a hivatásáért, mert az alap nagy probléma

Csak a gagyi – sarlatánnak van jövedelme ára

Mindenki többet ér, mint amennyit a kormány ítélt

De mindent eldönt, mit nyújt a teljesítőképesség

Ne kimenteni legyen a cél, a vezérkapcsolatok útján

Hanem a hazában hazáért, akkor nem kellene tüntetés

 

A diszkriminált elosztás utáni jövedelemkülönbség

A társadalom irritáló gyutacsa, a nyugtalanság

Fokozója, az igazságérzet amplitúdójának erősödése

Az elkeseredés, a kilátástalanság, a számkivetettség

Fokozódó érzetének a gyűlöletben csomósodása

Az éppenlétért modern rabszolgaság kialakulása

A népnek a mészárosbárok bárdjának élén táncolása

A XXI. század hihetetlen negatív csillogó csodája

 

A magyar nép sorsa az Ibizán dőzsölő mitugrászok

Jellemtelen magatartása, a negatív példaképek kisugárzása

A becsület, megfullad a munkában és az adóban

Míg a becstelenség örömsikolyokkal fizet bári pózban

A kalyibák eladósodása mellett százmilliós luxusok

Fitogtatják erejüket, és megjelennek vagyonos gyerekek

Hol összeomlik a becsületes felmenők épített házalap

És helyette másoknak épül palota, ott dolgozik a parazita

/2016.06.26. 18:33:36/

 

Míg az egyszerű magyar bölcsőhonról álmodik

Addig az elit kinyílt szabad világpolgár akar lenni

Ám ennek borsos árát, hatalmi ágát, a néppel fizetteti

Így lesz minden magyar polgár pénzeszsákkal a hátán

Egy elszegényített, megalázott bagóért futár

Ömlik kifelé a pénz, híznak a külföldi bankok

Így lesz évszázadokra a vagyon előre biztosított

Unokáknak megteremtett jövőbeni paradicsom

 

Élettapasztalat nélkül KISZ - ölből, MSZP-s apukák

Kommunista húsosfazék múltjából, még húsosabb

Kapitalista jelenbe kerülni, veszélyes út és ezt az utat

Erősítette meg a két kommunista táborra szakított nép

Mert volt egy jobb oldali, és volt egy baloldali

Kapitalizmust akaró mindent magunknak éhes párt

S mire a nép észbe kapott, vezérkezeken minden

Vezértulajdon vagy ócskavas lett, amolyan magad szedd

 

Figyelem, a hirtelen megdagadt faág könnyen leesik

És magával sodorhatja a friss hatásvágyú népet

Akik a megváltás helyett, szenvedő nyomort kaphatnak

Csakhogy a leesett faágban nem lesz már a csaló elit

Rájuk már ezer kidolgozott menekülési út vár

Mely, ha teljesítette küldetését a népre szakad, halomár

Elsodor minden vágyat, s mindent kezdhet a nép

Mert közben kirabolva elveszti a maradék semmi mindenét

 

Amíg többet hoz a cigánykodás, mint a becsületesség

Addig az ország maga a pokol, ahol a nemzet

A kifeszített lét - halálhártyán jár, az ígéretek hajóján

Csorbát szenved a magyar történelem jogfolytonossága

A múltat egyszerűen lefejezve, elveszik testét és szellemét

A hatalom marionett zsinegein szétszórják a hűbéri epét

Mert ahol a hatalom meneten nem a tehetség, a csigamenet

Ott beszorul, és lassan elhal a felfelé ívelő nemzetanya

/2016.06.27. 20:51:21/

 

Nem kell gyilkolás és fetrengő halál-sivatag

A könnyek és vércseppek is lehetnek sikolyok

És ha egy országban ezek lesznek a kövületek

Melyeken jár az ország népe, az a sikolyok útja

A borzalom csillogó éke, a lelket sötétét fénye

Egy temető – úthálózat vérkövület keresztekkel

Hol vérvirágok nyílnak a szenvedés lélek ködében

Ott az ébenfekete szolgasors, már halálraítélt születés

 

Mert a fehér lepedő széttépve, porba, sárba hull

Tisztán már nem szállhat fel az eredendő égre

De egymást megkeresve - segítve, lemosva

Még egyesülhet, de nem egymás elől bujdosva

És szerencsével visszajutni a vágyott kékségre

Mert a lehetőséget koma – sógornak adva

Hiába lesz féregkápráztató álbárányfelhős az ég

Ha modern - cselédiga - vérfoltos marad a föld

 

Holnaptól rettegő nyugdíjasok tömege keletkezik

Az állandó fenyegetettség alatt, mert mindenütt hallik

Pusztulj eltartott dologtalan, zabálógép trottyos

Nem kell nekünk ez a sok eltartott bolondos

És a munkában megrokkantak jó szóért imádkoznak

Ők már szeretettel átadták a múltat, élhető hont

Nem is akarnak mást, csak egy nyugodt kis otthont

Elhervadás előtt örülni a még tisztelettudó unokáknak

 

Zakatol az IC, félve beszélgetnek az öregek

Szótlan hallgatom, miközben nézem az egek játékát

Várom a teljes kibontakozást, az őszinte szavak

Félelem itatta mámorát, a lábak ide – oda rakosgatását

A könnytavában csillogó tekintetek fogódzó keresését

Nézem a megtörtség lassú mozdulati magányát

A végleg kihűlni látszó álmokat, reményt és vágyakat

Úgy ülnek ott, mintha a vonat elsuhanna alattuk

 

Reszkető kocsonya lett az ország, nemcsak Miskolcon

Csak a vezérhatalom evez benne páncél- hatalom- csónakon

Érzéketlen érzékelni a rezgést, a népszív lüktetését

A szenvedéshullám a gazdagoknál kéjhullámként jelentkezik

És élvezik a kín - amplitúdót, mintha vígcsárdás lenne

Egy mámoros vadászkastély tivornya - asztalon - táncolásán

Szétesett jelenépítő gondolatok elvesznek, elhervadnak

Minek kellenek azok a lázítók, ha megvan a Kivagyok

 

Nem a természet, az ember utáltatja meg az embert

Mert születésben nehéz látni emberben a fegyvert

Mert a születés örömében, szerencsére a férgesedés

Nem indul meg minden emberben robbantani örömtelen

És a szolgálat helyett kialakuló hataloméhség

Megkezdi romboló munkáját, feszültségkeltőn beékeli magát

Mire a becsület a szorgalom észreveszi kettészelt testét

Már nehéz eltávolítani a törvénnyel védett hatalom ékét

/2016.06.29. 17:33:11/

 

Az állami megrendelés megkaparintásával szerzett vagyon

Nem alkotói eredmény, az csak amolyan pocokveremraktár

Melynek nincs, sem erkölcsi- sem betonalapja, és nincs

Tisztességes teteje, így a nagy vihar bármikor eláztathatja

A népzsebből kimosott értékeket, abból a népzsebből

Ahol a hon az alap, a nemzet a tető és a becsület a kötőanyag

Amikor hullani kezdenek az elszáradt porladó álmok

A kiábrándult, hitevesztett nemzet sorsa már megpecsételődik

 

Ha a fa már nem terem, ne várjuk meg, még elkorhad

Hiszen szárazon még tűzre jó, egy kis ingyen meleg

Még hasznot hozhat, mert a kiszáradás, már nem hízás

A tapasztalt - bölcs tűzredobás, csak nekünk továbbjutás

Mondják az elit fiatal hatalmi senkik, apáik lopott vagyonin

És szentül hiszik, minden lopat az ő szent vagyonik

Még akkor is ha ebben mások halála –szenvedése úszik

És ebben a fertőben kúszik felfelé a hatalmi mocsok

 

A széttépett tisztességes lélek lassabban egyesül

Mint a lelket darabokra szaggató gazember hatalmi lét

Miközben a mocsok táncparkettnek használja a becsületet

A tisztesség fertőzve forgácsolódik, hörögve létért

Ez lenne az Nagy Emberiség Történelem, akkor inkább

Megkezdem véresfájdalmas mezítláb a pokolba menetelést

És fölösleges minden káprázat rés, mely más utat mutat

Az időfogaskerekek és térfogaskerekek között kevés a lét

 

A kommunizmus szivacsa közösbe szívott mindent

Főleg a vezérek ebben is jól fürödtek, nem a felszínen

Aztán egy rendszerváltásnak nevezett napon kicsavarták

És íme a gyermekeik ölébe kapitalizmusként becsordult

Ugye jól fizetett a facsarás, erkölcstelen törvényekkel

Teletűzdelt múltat szétrobbanó buborékokkal

És a hőskorban csak álmodott nyugati kocsikkal

Íme milliomos kapitalistaként dőzsöl a jó elvtárs

 

A magyar nép küzdő ezeréves történelmét facsarta ki

Az önző telhetetlenségük, eljátszani a grófság jelmezben

Az ellopott múlt szerepét, melyben még színészek

Sem lehetnének, jellem és tehetségtelenség híján

De színpaddá téve Hunniát, felöltik a magyar álcaruhát

Lovaglópálcával sunyit, terelik magukhoz a múlt vagyonát

A jelen meg már a hitványságból varrt zsebükből fakad

Mintha teremtő erők lennének, pedig, avatarnak sem jók

 

Elültették Magyarországon a kommunizmus fáit

Ápoltatták, mondván, a közösségért minden gyümölcsét

S mikor beérett a termés, egy rendszerváltási tituáció

Megrázta a fákat, és a gyümölcsök a kapitalistává vedlett

Kommunisták ölébe hullott mohó magántulajdonként

Miközben a népnek az elsodródó nyamvadtabb jutott

De van a rivaldafényben multi - győzelem - invázió

Lés a lopott vagyonnal minden posztra bejutott

 

És a liberális új bolsi - multi - hentesek

Mindent letaglózva, az Adriai - tengerparton építik

A magyar honból kilopott új álhazát

Míg itthon kegyetlenül leng az életlen bárd

Ott mértéktelen duhaj a kikapcsolódás

Ez, ez lesz a Történelmi Új Magyarország

Elbitangoló bitangokrácia, új álarisztokrácia

A honban maradt modern pór - proli – rabszolgaság

 

E hazának van pénzbehajtója, csak a kérdés marad

KINEK és MINEK, mert, ha mindet nem a hazának

Annak gyarapítására, akkor a haza vagyona egyre apad

Míg a külföldre áramló érdekeltség egyre dagad

És a látszólag gyarapodó életszínvonal, tuti hazugság

A maradék is elveszik a titkosítások ügyeskedések nyomán

Ez, ez lenne hát az én csodás hazám, ahol minden virulás

Még a természetben, mert a tavaszvirágzást még nem lopják

 

És a slepp, hazai kastélyok mellett már külföldön is

Kiskirályi uradalmat kap, Ó hol vagytok történelmi

Andrássyak kiknek több évszázad kellett, míg nekik

Csak pár év megfejve a költségvetést igazságtalan

Becstelen elosztással, s máris jöhet az úri lakoma

Kigúnyolva, meggyalázva a magyar nép történelmi

Hazamentő küzdéssel teli, de honért hittel múltját

Ma hol is lehet hit, amikor a préda a meggazdagodás

 

És hol marad a lázongás, amikor az igazságtalanság

Egyensúlytalanságán, már az álkirályság is alig áll

A betévőfalatig nap, már nem szegénység, ám szemben

A több száz holdas birtokok, kastélyok még mindig

Csak csekély, nem elégséges politikaharácsgazdagság

És a szolgalélek egyre csak kifacsarva erősödik

Mert a hatalomérdek törvény - a médiakorbács diktál

És békésen sutba húzódik a félelem megalázottság

 

A legfájdalmasabb, mint nyílt törés, amikor a tehetség

Könnyfájdalommézgaként buggyan ki a testből

És beszáradásig hallgatag marad, míg sírrá szikkad

Sem önmagát sem a hazáját nem tudja szolgálni

Inkább borostyánként befalazva éli börtön életét

Tűnjön el a tehetség, csak ne kerüljön ki a hatalmi elit

Cséplő – kasza mohó kezéből a leakasztott jólét

Mert a tehetségtelen hatalomra soha nem derülhet fény

 

Ha egy országban a letört fájdalom hajt ki és virágzik újra

Ott hamarosan vérvörös kín terem és lassú sorvadás lesz

A vérvörös bíborhalál, elhal az álomban született realitás

Megszületik a fosztó - kopasztó sáskajáráson a nemzethalál

A hazasíron az újgazdagság romboló tivornya - tombolás

Kihal egy megküzdött honért mélységes szeretet identitás

Ahol a hatalom a népen jövő emlék sírhalom

Ott oda fölösleges lenne a néptől elvett aranykereszt vagyon

 

Ott fölösleges a nemzet, minek a hon, oda nem kell más

Csak bárhonnét éhbérért dolgozó gépies szoli - proli

Esetleg integrált áramkörös piramis követ hordó

Modern rabszolga, jelen korban annyi joggal sem

Mint a fáraók idejében, hűvös piramisok árnyában

Mert az éhbér maga a röghözkötöttség, nyali megkötöttség

Mert ahol nem a hazáért a szolgasors, ott a torzsáról

Hamar leszárad a levél, és csak a vagyonmenekítés ment

 

Mert, miért csak a bóvli hatalomi elit lehetne mindig

Kiemelten aránytalanul gazdag, és a nép mostohán soha

És miért csak a sanyargató hatalmi elit gazdag

A félrevezetett nép örökös becsapásos megalkuvásán

Mert vigyázni kell a népnek, mert ha parázsvezéreket

Szövegizzó szószátyárokat, azok lángra lobbanthatják

És felégethetik az egész nemzetet, miközben

Magukat már ellátták vagyont mentő tűzoltó-felszereléssel

 

Macskatürelemmel vár a nép az ígéret kapuja előtt

Várja a csoda napját, amikor kitárják átlépni ajtaját

És ott lebeg a remény, hogy nem csukódik soha többé

Mert az életben maradáshoz nem kell már ígérni

Megszűnik a tolvajok hatalma kiváltságnak lenni

Egy vágyott szép tiszta hittel lehet a küszöböt átlépni

Átlépni oda, ahol már nem kell hitet kaszával aratni

Mert a békesség már viruló becsület kazlakban áll

 

De kinek a vagyonán épül, az új magyar világ

S milyen becézett izmus lesz az újabb átverés

Mert a küzdő - figyelemelterelt csacska nép

Munka – és médiaszédülten idülten hisz még

Bár a kórházi ágyakon lassan saját vizeletében

Élvezheti a kegyet, melyet az állam átnyújt

S közben kuvaszok vezetik a népet megmutatni

A néptől ellopott vagyon kastélyokba fektetését

 

S kutyahűség száll belé, ki kis hatalmat kap

És minden nap besúgást kapar, mert ő a támasz

És létrejön az egy sörért anyjukat eladók tábora

Csak legyen biztosítva pálinkája és bora

És ez a slepp lesz a szavazótábor, ki eldönti

A művelt – alkotó értelmiség jövőbeni sorsát

És a szervezőgéppé degradált a virsli – sör

Előrevetített reményében megerősíti a múltat

 

Mindemellett emberáradat ömlik a határok felé

Fiatalok százezrei honreményvesztetten

Ám visszafelé csak csermely lesz a tompa csobogás

Mintha véglegesen cseréltek volna hazát

Vagy, tán ha maradna, várna rá az éhséglázadás

Mert kereskedők kezén kikerül minden búza

Mely szétzúzza a dolgos pór honi álmait

És szegényen átadja az uraknak létének kulcsait

 

Hazánkban a nem a tisztességesen megszerzett múltra épül

A jelen vagyon, gyarapítani a jövőt, hanem a ázadó

Álforradalmárok bitorolják, s élvezik annak minden hasznát

Így mindent kivenni - kivinni a cél, majd a következő

Éhes forradalmár felhizlalja a soványka göthös marhát

Ám a legtöbbször az új úr is levágja, bármilyen vézna is

Legyen a meghódított éhcsillapító elrabolt tehenke

Mert a hataloméhes azt sem tudja mi a falusi jószág

 

Házat s földet nem vihet magával a szorgos magyar

Valahogyan mégis kiűzi saját becsületes vagyonából

Egy dologtalan nem törekvő csak élni szerető réteg

És így épül fel egy liberális demokráciának mondott

Nevetséges, becstelen, nem tradicionális slepp világ

Mely despotizmussal kiépíti saját fenntartható hatalmát

Csakhogy a putrivilág jó része csak felélni tudja

Mások könnyverítékes - vérvörös eredményének vagyonát

 

Versel a magyar, mely népnek is lenne nagyobb fájdalma

Létezik – e még, valahol egy nép, ahol egymás fosztogatásán

A rabló marad és a kifosztott menekül, s örül ha sikerül

Kinek létének minden lépése, létezése maga az aggodalma

Fanyar kanyar, és a komor magyar sajnálatként vetül

Nem is oly rég, előbukkant a szocializmus bálnája

Mindent közösbe lenyelve, aztán megszülettek a bálna bébik

És kapitalistaként felfalták anyjukat, a győztes végcélig

 

A kishatalom nagyhatalomra jutásáért mannát ígér

Aztán elfelejti ígéretét, s ha kérdik könnyen feleli

A manna Égi Áldás, mi is hittünk benne átadni nektek

És becsapott tömeg az égi áldást várja, feledve a hatalmat

Az meg adás helyett, elveszi a nép által teremtett mannát

Mindenki jól jár, népben a remény, hatalomban a gyarapodás

És a nép hosszú ideig nem várja a kockafordulást

Nem is akar semmiféle dúlást érdekében érdemi változást

 

Vigyázz, vigyázz balgásított nép, mert a sok bárd

Mindig több húsra vár, és nem lesz visszafordulás

A szeletekre vágott lét, mint egymásra hullott falevél

Semmit, még halált sem ér, elveszik örökre a fény

Akasszátok fel a bárdokat a nyugalom szögére

S nyugalmat leltek, csak ne engedjétek ugyanazzal

Kitölteni a teret, mert akkor a harc semmit sem ért

Mert minden gazemberség visszatér, s te maradsz a rég

2016.07.14. 17:43:03

 

Reményhántott fut a nép, keresni az igazát

Faképnél hagyott csacsimód, de már nem lesz halász

Kifogni a vágyott igazát, mert rács lesz a háló

S belegabalyodik szerény igazának elnyomásába

Mert a hálót időben kell kivetni, amikor már

Egyértelműen látszik a hataloméhes bálnaszáj

És még nem kacarász a megbénított tömeg felett

Mert soha nem szabad engedni, átbillenni a hintát

 

Remény nélkül honsírban élni, félelemben félni

Elnyomva - fulladozva mások mértéktelenségében

Mert hol nem a becsület és a tisztesség, az Erkölcs úr

Ott lehet törvény, jog és bíróság, erre épülő államalakulat

Ott mindez maga a bírság, amit a törvénylánon tartott nép

Millió formában fizet be, önmagát kényszerrel soványítva

Mert a népnek Szolgákat és nem kiszolgálókkal

Felruházott hatalmat kell maga fölé emelni

 

Mert, hol a hitványság a sorsszabász, ott a nép a kelme

S úgy darabolják, szabják és varrják át

Ahogyan csak akarják, mutogatva a mézes cérnát

S Te elfogadod a napfényt csak a munkahelyeden

Miközben Balaton – partról álmodozol, elérhetetlen

És kiszárad a kiskertedben a vasárnapi zöldség

Miközben a melóbarlangban csorog rólad az izzadtság

És virágágyra vágyódsz megpihentetni szelíd lelkedet

 

Mert ha egy nép engedi, hogy Zordbánia legyen a hazájából

Az megérdemli kisiklatott, megalázott - kifosztott sorsát

Mert a végeredménynek mindig előzményei vannak

Igaz azt nehezebb észrevenni, de mindig figyelni kell

Ha nem figyel a nép az álmait is pénzért veheti

Mert az izmusnagyurakat csak a pénz érdekli

És kiviszik, pénzszállító kisvasutakon az országból

Mintha csak fát szállítanának, csakúgy harácsból

 

Tudni kell, zordból is lehet meleg otthon hon

Csak ne engedd elvenni a parazsat és a tűzifát

Marj bele és tarts meg legalább egy kályhát

Mert a lelkeknek az is elég, legyen az kunyhóban

Vagy fitogtató kastélyban, ahol rostélyoson

Pörkölik meg a vágyadat, és füstösen dobják ki

Mert a kivagyi azt hiszi ő megérdemli a részedet

Téged meg bedörzsöl átmenteni a fagy hidege

 

Mert a kapzsi kormány nem parazsat, hanem hamut oszt

Mely alatt lassú halál vár, és ha a szél lefújja rólad

Jéggé válik a szív éltető parazsa is, és a lélekfátyol

Megmenteni már kevés, az inkább sírva elszáll

Itt hagyni téged földi porban, elvetve, mint kóró a földben

Mert learattak, nem kellesz már, mehetsz a kapun át

Gyarapítottad másoknak, már amúgy is fölösleges vagyonát

Magadra hányhatod álmaid kupacát, sírod halmát

 

És az emberek drog - izmusok alatt várják a csodát

A legtöbbször beléjük száll az ígéretcsodás kábítás

S mire észreveszik, szolgaságra szoktatták

Már nem hiszik el, hogy az övék egy másik világ

Amíg az emberhátpiramisok csúcsán a hatalom áll

Addig földbe gyökerezett az emberi szellem mozdulás

Mert a hatalom mindenáron csúcson akar lenni

És ahhoz minden időben talpnak is kell lenni

 

Ez a történelem, örök álmodás a változatlanságban

Miközben azt hiszi, megváltozik a viszonya - jelleme

Az ember örök ember marad, csak az ismeret változik

És a viszony ebben alakul ki és változik ugyanazzá

Pedig az emberben benne van a lélekparadigmaváltás

De az egy másik út, melyet a jelen mindig elnyom

Ám a vágy, az álom, sejteti annak a szép lehetőségét

Ahol a reményből út fakadhat, az emberi lélek útján

 

És jön az álcsoda, látványos drága hatalmas kupolát emelnek

Az egész szerencsétlen, omladozó lihegő ország fölé

Két kapu a két szélre és íme kész a világ legnagyobb stadionja

A tervezés az építkezés már megtömte a mutyimagánvagyont

Jöhet a pusztulás, a kihasználatlanság a gazdagság kimentve

A felelőségre vonás meg minek, hiszen törvényesen épült

Sőt hatósági bizonyítással alátámasztva minden kacat

A nyomor meg szemlélheti a maradványt, mint ősbogarat

 

Kip - kip – kip- kip – kop, Kop - kop - kop -  kop - kip

Dolgozik a kormány - fakopács forgácsolja az ország falát

Kip - kip – kip- kip – kop, Kop - kop - kop -  kop - kip

Hullnak a szilánkok, szorgos teherautókba, vagonokba

Oda - vissza fuvarral eltűnik itt minden és egyszer csak átlátni

Az Országfán, mert elhordták alját – fölét s gazdag falát

Meztelenül áll az ország dúszöld Kárpát közepén

Íme új neve lesz, Kárpát - sivatag a múlt szenvedés neszén

 

Szép én hazám, dús orgonavirág, üldöz mindig látomás

Mindenféle előérzet, játszik bennem csalfa – kovás robbanást

Fáj a múlás emlékezet, de jobban a jövőkép, benne minden

Ragacs - szokás, mattult kavics – porcos opálos csikorgás

Aki marad vázként pörög, földre hullva légért hörög

Tüdejében álomvarázs még a maradék régi balzsam világ

Mégis csodavárás a mindennapok perce, rozsdás tolómérce

Hamuvá lesz egy nemzet minden erejének tudásérce

 

Az ígéret koronája felfalja a hívőket, lám örök törvény

Mégsem tanul a már milliószor becsapott balga nép

Mert, hol a történelmet kötvényeken váltott haza kiválthatja

Ott megcsúfolják a múltat, csak megalázva álmodhatja

Talán lesz még egy perc ahol a sunyik között győz a rég

És végre felvirágozhat az emberekbe fojtott alkotó emlék

A mocsokra olvad az arany és azt betakarva kriptává lesz

Eltemetve örökre a fosztogató kapzsiság áluralmát

 

Nem izmusokkal kell szabályozni a kapcsolatokat

A születés, a lét diktálja a másiknak megengedhető határt

Ebben a megmaradásért folyamatban nem lehet privilegizált

Mert az emberiség folyama az ismeretlen úton

Nem herdáló folyam, hanem építő út, múltbéli tapasztalaton

A természetességből fakadó erkölcs legyen a mérce

Ne pedig a paraziták kullancs mérhetetlen tehetsége

Mely út csak a borzalom és a nyomor medrét vájja

 

Mert az önmagát kinevező hatalmi elit feléli a másikat

Mintha nyomor vagy viszonylagos nyomor és herdalét

Lenne a történelmi örök tény, még akkor ha, ha háborúk

Tarkítják útját, és győz a létért való küzdés hamis eszme

Mert kinek a létéért a küszködés : a nyomorgókért vagy

A jólétben dúskálókért, két ellentétes bilincspár

Mely csak húzza - vonja egymást, alatta felette a hamisság

Ebben az állapotban minden csak átmenet, álkáprázat

 

Mert a proli még a nyomort se tudja megmenteni

Mocsárrá lett alatta a talaj, vagy süllyed, vagy rúgkapál

Nem tudja: Mocsárba hiába ülteti lucskos nyomorát

Abból nem lesz Óriás Hibikusz, csak büdös láp

Mégis tolja az ígéretek mocskos gazdag szekerét

Legyen az, bal oldali, vagy jobb oldali már csonka kerék

Pedig tudnia kell egy oldalon a két kerék inog és összedől

A nép mégis így húzza - vonja az álreményének hatalmát

 

Mert amikor, a magyar végre, gatyához jut s polgár lesz

Megirigylik annak fodrát s összefognak lehúzni

Le is húzzák meg is nyúzzák s mondják rendszerváltás

Büszkén mondják, mi vagyunk az új igaz polgár

És a dolgos, éjnap szorgos megint gulág – kulák lesz

És a tolvaj kommunákkal hülyíti a betegített népet

Amíg tart a ruhacsere gatya s meztelenre, etetik a szépet

Elhitetik a bugyuta jól becsapott néppel lássák is a szépet

 

Mert induláskor szép ígéreteket lobogtatnak a pártok

De ezeket hamar elhagyja a szél, és lankadtan lógnak

Ám az induláskori távoli zsebek egyre közelednek

És az egyéni kapzsi érdek szinte összemossa ezeket

És a hatalmasra duzzadó zseb várja a baksist

És a határtalan összefonódás mértéktelenné válik

Miközben törvényszűrön keresztül tiszta marad a gaz

És a bitangizmus illatos narancsot rajzol az égre

 

A nagy eszme semmi más: Amit lehet kilopni

Saját zsebbe beletenni, nagy részét külföldre vinni

Ha majd egyszer itthon, a népharag visszaveszi

Nagy része még megmarad külföldi bank, hizlalja

Ami marad az úgyis csak az alja, kaparja szét a nép

Jöhet rájuk újabb kormány, s újra dolgozhat azért

Mert vezért választani tudni kell, megtanulni

Még választás előtt elválasztani a pelyvát az ocsútól

 

Mert minden hatalom tolvajjá válik, mert ez a hatalom

Természete, mert a hatalom megnyitja a rablódimenzió útjait

És mindenki siet élni vele, mert ha ma nem, akkor holnap

Bezárulhat és hoppon maradhat és üres zsebbel távozhat

Így a társadalom érdeke háttérbe szorul, minden figyelem

Energia és erő csak egy irányba hat, a mindenáron

Minél nagyobb leemelés - kizsebelés, és az hatalmas vektor

A még hatalmasabb rabló zsebek felé mutat, mint néptudat

 

 

Nemsokára a parlament dönt, hány vajdaság legyen

Mikor beköszönt a hun újkorszak, mint átadott tünemény

És egy ellopott nemzet, másokban megcsalva tovább él

Oltványok virágoznak a véres hazamentő történelmi út

Megszenvedett anyaföldbe kapaszkodó rögös gyökerén

Mert új arisztokrata orzágnagyok jönnek létre

Térdre kényszerítve a múltat, de annak történelméből élve

És a rejtett despotizmus garantálja a virágzást, igaz cserélve

 

Ám egy bölcs vihar, vagy egy okos politika elsöpörheti

E költői víziófelhőket, és sértetlen reményben élhet tovább

A szorgos becsületes nép, gyarapítva lelki és dologi vagyonát

S mint igazi hazai honpolgár a közért tesz, erősíteni önmagát

Mert mit ér egy élet, ha mások kocsijába fogva rúd mellett hal

Nem kell gigantszipoly, s a főszipolyt toló óriásszipolyok

S ezek mellé nagy szipolyok és még a sok apró sleppszipoly

Szipolyok nélküli teremtő világ kell: Soha szipolyizmus

 

De, van aki, hazájában éhéért még rabszolga sem lehet

Akár éhen halhat, és lám ma már rabszolga befogó emberek

Sem kellenek, az áldozat önként vonul ki, létéért más helyen

Éppen bérért, bár hazájához viszonyítottan nyilván

A semmi többszöröse, de a határ, nagyobb költség, több teher

És minden marad, éppen az életben maradás lángja marad

És lazul a családi kötelék, a haza lassan emlékké alakul

A kormány szedi a sarcot, tudja hatalmával megnyeri a harcot

 

Otthont lelni kéne már végre a honban, hogy itthon legyen

Az ember, ez legyen az első érdek, minden más

Csak megfontolás után, mert egyensúly megbontásával

Aránytalan az átváltás s ebből születik a relatív aránytalanság

Melyben a hon munkása értéke akár a tizede a hontalanná vált

Kivándorolt szerencsét próbáló, csak élni akaró, mondhatnánk

Irányítottan számkivetett tapasztalatlan, világba engedett

Reménykedő fiatalság, mert új arisztokrata úri szinten ez más

 

A bizalom eltolvajlása, elcsenése, mélyen nagyobb bűn

Mint a tárgyi javak eltulajdonítása, sajnos azok az emberek

Akiknek a bizalma elveszik, a kiszolgáltatottság miatt

További támogatói lesznek a ki – és megfosztóknak

Erre mondják, hogy aki ezt tudja alkalmazni az a jó politikus

És nem omlik össze a kifosztás - tapaszával összeácsolt

Dézsmáló piramis, melyben a legnagyobb bűnös mégiscsak

A megalkuvó, ragacs közé önszorított, de becsapott ember

 

Közben a nyugdíjasok rettegnek, megdolgozott létükért

Állandó fenyegetettség, magára maradó, darabka vekniért

Aki marad fiatal, okolja a nyugdíjast, mintha ő venné el

Bérét és munkalehetőségét, pedig ami van és él, szinte mind

A jelennyugdíjasok által teremtett valós érték, melyet

Könnyedén szétosztott magának az összefonódó apagyermek

Becstelen hatalom, mely megállapodás alapján felosztotta

Maguk között a nép vagyonát, melyben a múlt is beleápült

 

Az a múlt, melyet szétvertek, és népnyúzó arisztokráciának

Ittas tomboló földesúri rendszernek neveztek, közben

Kommunista korukban ez a hatalom ittas apagyermek horda

Már megkívánta a rangot, a pénzt és hatalmat, de már nem

Szocialista alapon, hanem privátba átmentett kapitalizmusban

És minden, ami közösbe lett terelve, a kommunizmus

Elsőszámú hirdető kezébe kerültek, mint edzett vasszeg

Magántulajdon a kemény fában, kihúzni nehéz a népnek

 

A fiatal erős őzlábakon kiszökell az ismeretlen nagyvilágba

Míg a tehetetlen öreg szinte önként bakóra hajtja a fejét 

Létezik boldog szegénység, de ahhoz hit és remény kell

Ezek nélkül a lét csak pokoli szegénység, kínba kötött remény

Mások mennyi gazdagságán, melynek forrása a bakónép

És az itt maradó újgazdagoknak folyik a ragacsos nyála

Az itthon maradt olcsóvá lett kemény munkával megszerzett

Kényszerelhagyott javakra, ingatlanra, földre, mindenre

 

Mérhetetlen kapzsiságban, akár a semmire is, mar a bűneire

Az alkotó kiütve más szerepet kap, ide nem kell már más

Csak egy új rabszolgaság, melyben a színlelt jólét dominál

És esztelenül hóhér gazként terjed elnyomva mindent

És ebben rejlik az egyetlen remény, amikor elfogy az élettér

A gazdaságnak önmagát felélve kell teremtő rendet tenni

És ekkor előbújhatnak a földbe temetett teremtővirágok

S talán egy megálmodott világ parazsa kaphat lángot

 

Sose felejtsük, ha az ember zsebet teremt, a lelke is abba kerül

És ahogyan telik a kapzsiság vagyonával, úgy szorul ki a lélek

Mi várható egy lelketlen politikustól, vezértől, képviselőtől

Amikor a lelketlenség átveszi a hatalmat, megzavarja az elmét

Elveszik az ítélőképesség, megfeledkezik az ígéretről

Csak egyet lát: Egy folyton növekvő zsebet, melyben elmerül

És a népre ez a zseb terül, elfojt mindent, mintha víz lenne

És az emberek fuldokolni kezdenek, mindenütt sikolyok

 

Kapálódzás, de ez láthatatlan és hallhatatlan marad

Mert a lelketlen zsebnek nincs, se füle, se szeme, se érzelme

És a pofátlan vastag falú zsebről lehull az erőtlen kaparás

Legalább egy rés keletkezne rajta, mely örvényként tágulna

Kizúdulna belőle a rengeteg lopat, a bitóra húzott erkölcs

A megfosztott lehetőség, a közösségi akarat és tehetség

A népet felemelő alkotóerő és kultúra, mert minden

Csak a zsebet erősíti, behódoltatva, megvásárolva, megkötve

 

És a tömegek vágya egyre jobban lucskosodik, összemosódik

Kivehetetlen szörnyeteggé válik, és egyre jobban és jobban

Zavarosodnak a roncs álmok, melyek fájdalmasan, kínt húzva

A gazdáikra pikkellyé száradnak, szinte megfojtva azokat

Mivé lesz a nemzet a lélektelen zsebben, szinte sírgödörben

Mintha hirtelen lezúduló sártenger öntené el a várost

Hol már az őrjöngés sem segít, hol halálsodorrá válik

Minden, amit a becsület, a hit, a tisztesség megteremtett

 

És a lucsokká tett fájdalomálmokon úsznak a luxushajók

Tombolva kurjong rajta, az új átvedlett arisztokráciasarj

Megtagadott – megtépázott zsebre tett elhervasztott múlttal

Tütülnek a boldogságtól, miközben alattuk tombol a fájdalom

A mámoros újgazdagság homályos szemüveggé válik

Amit ledobni minek, amikor kellemes a másoktól elvett lopat

S gyermekeik büszkén a volán mögött luxuskocsikon

Azt hiszik a becsapottak, övék lesz az örökölt lopott hatalom

 

A népen a nép föle, melyet a nép tudatára ébredve sem tud

Visszaoldani, sőt, mintha nem is belőle származna

Gazdag zsírként úszik, a tartalom nélküli népvíz fölött

Nem, nem kommunizmus ígért és megcsúfolt egyenlőség

És kapitalista burzsuj –proletár egyenlőtlenség kell

Egyszerűen az emberi természetből fakadó megmaradó lét

De a mindenki magmaradása szerinti törvényeken

A különbségek értékeinek megbecsült kamatoztatásával

 

A bérmunka nem a nemzet tudása, sőt lassan kiveszik

Az éppen aktuális munkához simított tudásszint kevés

Mert egy népet tudásában is ki kell bontakoztatni

Mert a kultúrában, a fejlődésben, a tehetség fog bizonyítani

A bor- és pálinkakultúra mellett, az alkotás- tehetségkultúra

Az valami más, az lenne a minőség alapja, tartó talpazat

Minden értéket, ami egy nemzetben rejlik, felszínre kell hozni

Mert ez a felemelkedés és a nemzeti boldogság kulcsa

 

Csak a hatalmat bitorló kapzsikarom föl, feszeng boldogan

Míg a többször átszűrt savó szerényen leng alattuk

Pedig nemrég még savók sem voltak, mert annyira értéktelen

Annyira periférián éltek, mégis kúszónövények lettek

És behálózták, idegen támogatással a nemzet minden magját

Mennyi harc volt és mennyi költemény született a történelem

Máig folyó ágán, és semmi, de semmi nem változott, mintha

Program lenne bennünk lealjasodni a hitványt felemelve

 

Hogyan is van, csak úgy eltűnnek, kiűzettetek lesznek

Hazánk nagy történelmi személyiségeinek helyét átveszik

A spontán tehetségtelen lázongók, s azt hiszik mindjárt

Rangot is szereztek, pedig az ilyen hatalom csak tiszavirág

Mert a gyökértelenség nem bűn, de aljasan felhasználni

Másokét becstelenség, és ők ünneplik a levertek és leverők

Áldásos szempontjait, azaz mindegy mi a folytatás

Zabáló gépekké válnak, a korábban alig kinyíló szájak

 

A jutalmak, a jó állások már eldöntöttek, csak a kifosztott

A megbecstelenített nem érti sorsát, már megint lerúgták

Ez, sajnos ez az én hazám, és a koma - sógor –tank dübörög

Egyengeti saját útját, lánctalpai alá gyűrve, ki nem hajt térdet

Nem, vér még nem folyik, itt most csak a lélek vérzik

Mert érzi kirekesztettségét, az önmegvalósítás gúzsbakötését

A reményét betonba öntik, aztán élete végéig légkalapáccsal

Kibonthatja azt, de a törmelékek már semmit sem érnek

 

Ma már nem kell harcolni, hőzöngéssel, szponzorszerzéssel

Meg ki tudja, mennyi fondorlattal lehet hatalmat szerezni

A nép elhiszi a kölyköknek is, hogy hatalombitorlók lehetnek

És mindet tehetnek - vehetnek, üres vályú előtt is hisz a nép

És az újraelosztásban a dologtalan, a nem törekvő, a lusta

Valahogyan kiemelt lesz és hátrányos helyzetre hivatkozva

Megint kap egy lökést elvéve a szorgos lehetőségét

És ez a réteg, újra és újra kedvezményezett és örök kárpótolt

 

Honában elbizonytalanítani, majd egy külföldi lehetőséget

Megoldásként felvillantani, máris késztetés a kivándorlásra

És a haza elhagyásával, a rablóhonszeretőknek nő az esélye

Gyarapítani vagyonkájukat támogatott pénzekkel, gyalázattal

Aki kiszorul, az utódaival szorul ki, s aki gyarapodik

Az unokáinak a jövőjét alapozza meg, míg a károsult

Modern polgárosodatlan kiszolgáló, summásrabszolga lehet

Kik leshetik nyomorukban a változás szelét, álmaik útjain

 

 

Ott ahol nem a lelkiismeret a kapocs, ott a marás dominál

De hogyan lehet valaki lelkiismeretes, ha annak híján van

A kormány lelkiismeretlensége már pusztító tragédia

Egy haldokló nemzet lassúcsárdás nyomorrapszódiája  

Mert egy nemzet lelkiismeretlensége a megérdemelt halála

Mert a gondozatlan gyomlálatlan kert sem fedezi a jövőt

Bár a nemzetnek sok virága van, mégis egy csokor az egész

Hol a lehulló szirmokon ébred – éled megújulni a nép

 

A lelkiismeretlenség - lélekdaráló, roncsolással zúzó

Az emberi mivolt egyensúlyából kibillentés eszköze

Mert a megbillent embert könnyű befolyásolni

Előtérbe kerül az életösztön, és ez kerül kihasználásra

A fuldokló elhiszi hogy mentőövet dobtak kimenteni

Ám amikor átöleli akkor tapasztalja, hogy nem más

Mint egy jégtórusz, mely úszik a víz színén, de hamarosan

Lassan olvadva vízzé válik, és a remény várja a másikat

 

Meddig lehet a lelkiismeretlenséget dobálni, játszadozni

Szinte karitatív módon hangoztatni és hitvány dicsőséget

Jutalommal járó elismerést szerezni, akár hőssé lenni

Nem elosztó – fosztogató, hanem teremető politikusokra

Kikben az empátia képesség egyensúly igazságot teremt

Ha az almafa almadarazsakat választana napfény helyett

Lehullna minden termése és egy idő után kiszáradna

A lelketlenség almadarazsa is kárt tehet, de nagyot

 

A cirkuszi mutatványokon keresztül létrehozott vezérkar

Csak cirkuszi kellék marad, de nem a nép irányítója

Igaz, mint hatalombitorló törvényesítheti magát

De ekkor, már inkább a véreskar kígyója lesz a nép nyakán

Mert a magyar népnek a történelme írta az alkotmányát

Mely igazságosabb mederbe tartaná és terelné a sorsát

Mert a SZENT KORONA a történelmi magyarság

Alkotmánya, a magyar nép igazsága

Amely nem tűr magamutogató bohócpolitikusokat

2016.08.16. 9:33:09

 

 

 

 

---

 

Oldal: Rendszerváltás - nemzeti konzultáció
Irodalom - Költészet - Tudomány - Találmány- Alkotás - Kutatás - Fejlesztés - © 2008 - 2024 - aranyvakum.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat