Irodalom - Költészet - Tudomány - Találmány- Alkotás - Kutatás - Fejlesztés

BARCSLÁNDZSÁVAL SZÍVEMBEN

      I.rész

Irta és szerkesztette Váray Károly

Önéletrajzi ihletésű mű

 

Szívemben barcslándzsával

Szívemben lüktetett most csendesül

Egyre halkabb a dobbanás

A halványodó táj is fájdalom

Partra vetett lettem védtelenül

Itt születtem Dráva – Rinya ölében

Barcs volt felettem az üstökös

Mindig hittem ha hajnalom volt

Nem hagyhat el ő lesz az alkonyom

 

Első fejezet.  

   Ha kíváncsi vagy arra, hogyan lehet egy ember saját szülőföldjéről száműzött, akkor olvasd végig. Ám ha az alkotó emberek kegyetlen sorsára vagy kíváncsi, akkor is olvasd el. De, ha a hatalom által, tehetséges alkotó emberek eltoposására vagy kíváncsi, akkor is. Kedves olvasó, miről is fog szólni ez az esszészerű mű?  Akik az írói munkásságomat ismerik, nem is sejtik hogy a másik oldalon tudományos – műszaki jellegű tevékenységet is folytatok és ez így igaz fordítva is. Az egyik kutatásom útját fogom ismertetni, az irigység, a politika  labirintusán keresztül , mely útvesztőben vagy elhalálozol vagy megtépázottan , megalázva , ellehetetlenítve mégis találsz egy kijáratot , amelyen keresztül félholtan kitántoroghatsz .  Nem , a rám rótt sorsot nem akarom senkire hárítani, ennek különben sem lenne értelme, ám a kirakaton egy foltot szeretnék letisztítani, hogy a mögötte levő dolog is látszódjon. Ezzel az írással párhuzamosan készül egy videofilm is, amely video részleteket és dokumentumokat is fog tartalmazni. Sajnos a széles skálát csak úgy tudom bemutatni, ha néha ide – oda is ugrálok, mert a két dolog közözött így világosodik meg az összefüggés. Jó pár évtized óta „ robbanómotorokkal „ is foglalkozom , azokhoz szerettem volna új üzemanyag befecskendező egységet létrehozni, így jutottam el egy megoldáshoz , amely végül permetezőgép fejlesztéséhez orientált.  A „ rendszerváltási tituáció „ után , szinte minden kormánynál próbálkoztam , mondhatnám semmi sikerrel, pedig az alkotó ember érvényesülése érdekében küzdöttem a változásokért. Be kell vallanom ma már nem tenném, mert nem a tisztesség és a becsületesség lett a dominancia, hanem a végtelen tudatos és tudatlan kapzsiság , a mások kirablása útján megszerezhető minél nagyobb vagyon. Őt évvel ezelőtt is , a kórházba kerülésem előtt írtam , többek között Lázár miniszter úrnak és Pálinkás akadémikus úrnak, segítséget kérve a találmányim hasznosításához. 

 

 

 

Mindkettőjük válasza megköszönte, hogy ilyen emberek is vannak, de ők nem tudnak segíteni, forduljak az erre illetékes szervekhez. De hová, amikor ezt már sokszor megtettem és mindenhonnan finom elutasító választ kaptam. Közben eltelt négy év, amikor végre újra elő tudtam venni ezt a kérdést és írtam Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter úrnak. Levél és válasz később részletesen ismertetve lesz. Nagy változás történt, mert a válaszban az illetékeshez irányítottak. Akkor azt hittem végre megnyílt a titokmenny és a paradicsomba kerülhetek az alkotói tevékenységemmel. Mint kiderült, a pokolba kerültem. Megkaptam a pályázati űrlapot, melyet rengeteg munkával kitöltve el is küldtem. Ennek a munkának a részletes ismertetése, e műnek a II. részében lesz. A lényeg az, hogy írtam egy levelet a barcsi polgármesternek, melyben kérdéseket tetem fel a tarnócai Széchenyi – kastéllyal és a Barcsi Szegénységkutató Intézettel kapcsolatban, mivel mind a kettőt szerettem volna bevonni a tervembe, azaz a pályázatomba. A válasz egyértelmű volt, a kastély nem tartozik az önkormányzathoz a szegénységkutató, volt bírósági épület pedig bérbe van kiadva, így nem tud további felvilágosítást adni.  Ezt természetesen tudomásul vettem. A pályázatom támogatása érdekében közben írtam egy második levelet, melyben kértem, hogy tegye lehetővé valamelyik önkormányzati gyűlésen a pályázatom ismertetését, addig a szintig, amíg lehetséges ui. a pályázatom kezelőjével TITOKTARTÁSI SZERZŐDÉST kellett kötnöm. Szerettem volna ismertetni és csak az önkormányzat elvi támogatását kérni a pályázatom megvalósítása érdekében, amelynek címe „Váraypemet épületek hasznosításával”. A Váraypermet, egy permetezőgépgyár létesítése, az épület hasznosítása pedig a tarnócai kastélyra vonatkozott. Milliárdos nagyságrendű tervről van szó, amely munkahelyeket teremt és a kastélyt is megmentené a további enyészettől.

 

 

 

      Aztán megérkezett a várva várt nap, megjött a válasz. Többször is elolvastam, a határozatot. Majd könnyekkel küszködve ott hagytam a gépet és kimentem az udvarra sétálni.  A lényeg, a több éves munkám, melyet végül is a pályázati elvárásoknak megfelelően több hónapos munkával elkészült, elutasításra került. Egész éjjel hánykolódtam, szidtam ezt az érthetetlen világot. Úgy éreztem én vagyok a hiperbalek, aki örök vesztes. Ezt a vesztes sorozatot is be fogom mutatni, itt most csak Barcson keresztül. Másnap kimentem az erdőbe sétálgatni. Fejem zúgott, ott morajlott bennem: a korom miatt elveszett az utolsó lehetőség. Az erdei levegő, a fenyőfák zöld ölelése megnyugtatott. Visszafelé bementem Varga Pityu barátomhoz, akinek elmondtam, hogy sajnos a több éves elő munkám és a többhónapos pályázatírásom elveszett. Mivel titoktartási kötelezettség köt, ezért csak nagyvonalakban ismertettem a lényeget. Viszont megemlítettem, hogy a barcsi polgármesterhez fordultam, a már leírtak alapján és mondtam, képzeld el válaszra sem méltatott !  Erősen zaklatott lettem, nem értettem és most sem értem, hogy én, aki  barcsi születésű és Barcs érdekében kértem a segítségét , még válaszra sem méltatott. Kezdtem felsorolni a barcsi számkivetettségemet, annak ellenére, hogy a lábnyomomat sok helyen otthagytam. A lényeg, Pityu megemlíti, hogy van még egy ismerőse, akit az önkormányzat nagyon megsértett, aki panaszát leírta, majd azt a temetésén felolvasták. Akkor villant fel bennem, az én történetemet is le kell írnom, de nem várok a felolvasásra. Az érintett iránt hatalmas empátiát éreztem ! Micsoda fájdalmat, szenvedést őrlődő gondolkodást, számkivetettséget kellett neki átélni, hogy egy ilyen búcsúlevelet megfogalmazzon. Élete utolsó napjaiban kellett megszenvednie a munkahelyi megaláztatását, mert aki tollat fogni nyúl, fájdalmát megénekelni, annak síró hangja van és így kell a földi életét elhagyni. A kilököttség érzésével kellett távoznia.

 

 

       Jöttek a taglózó hatalmasok levelei, akik nem tudnak segíteni, annak ellenére, hogy a legmagasabb társadalmi pozíciókat töltik be, de kegyelemdöfést mégis a barcsi polgármester adta meg.  Úgy tűnik vannak emberek , akik még segíteni sem engednek, talán attól félnek , hogy fényüket vesztik , holott éppen a homályosságuk csillanna fel. Igen azt írtam, hogy hiperbaleknak érzem magam, de ez csak a múlté. Miért én lennék a balek, aki önzetlenül adni akar? Szerintem inkább az a balek, akinek fogadni kéne, de a hatalom ittassága miatt nem teszi meg. Persze ebben az esetben mindenki vesztes lesz, ezért inkább mesterségesen balekká degradált társadalomról beszélhetünk. A félrevezetett nép fölött könnyebb uralkodni, ezt már a történelem bebizonyította. Uralkodók testvérházassággal a vagyon megtartásáért önmagukat is képesek voltak degradálni, hát úgy tűnik lazább kötelékkel, de ez a mai napig fennáll. Hogy is van az, nekem több oldalas pályázatot kell beadnom,- a II. részben ez részletesen ismertetve lesz, - míg hallom, hogy a minisztérium szórja a pénzt, mindenféle szükségtelen dologra.  Folyik a pénz divatra, összeomló sportlétesítményekre, fű által felnyomott használhatatlan kerékpárutakra, szinte mindenre, csak a magyar alkotók tényleges felkarolására nem. Aki végig fogja olvasni ezt az írásomat, az rá fog jönni, hogy hány ember van közöttünk, akik sokat tettek, de nem fértek bele a belterjes körök érdekeibe, ezért inkább hallgatásra lettek ítélve. Minden településen, közösségben vannak ilyen alkotó emberek, akiknek munkájukat mások élvezik és ebben az az érdekes, hogy a nép a plagizálót, vagy a tolvajt méltatja. Ezt könnyen tehetik, hiszen a pozíciójuknál fogva totál prioritást élveznek.  Persze akár szerencsésnek is mondhatnám magam, hiszen Barcs két szélétől kezdve Belcsán át Nagyerdőig be tudom mutatni Barcsot, a tevékenységem által. Szeretném bemutatni, hogy a kirekesztettek munkája hogyan él tovább ott, ahol az ott dogozók sem sejtik a munkahelyük létrejöttének történetét.

 

 

Második fejezet

Nézzük az új kezdetet, amikor a kórházi kezelések után új erőt és lendületet kaptam. Elfelejtettem minden korábbi sikertelenségemet , az újítók és feltalálók méltatlan megítélését, a lényeg, hogy elkapott újra a tenni vágyás, újra zsongott bennem az alkotó erő és nem utolsósorban a megerősödött hitem és a remény azt sugallta, hogy lépj, lépj, lépj….A számítógéphez ültem és izgatottam nekiálltam megírni a levelet .

„Tisztelt Dr. Palkovics László

Innovációs és Technológiai Miniszter Úr !

ugyfelszolgalat@itm.gov.hu

Szíves elnézését kérem, de a körülmények arra kényszerítenek, hogy ismét Önökhöz forduljak. Korom és a járvány miatt nem tudok kapcsolatokat keresni ill. évek óta sikertelenül próbálkozom. Életrajzom egy részét is leírom, hiszem általában úgy ítélnek meg: Na , már megint egy feltaláló. Kiemelten a permetezőgép találmányomhoz szeretnék segítséget és támogatást kapni , egy üzem létesítésig. Főleg a jelenlegi helyzetben, egy ilyen egyszerű és nagy teljesítményű permetezőgép család szinte már nélkülözhetetlen. A világon egyedülálló, ez lehetne az első igazi gyár magyar termékkel , mely az egész világot ellátná. Hogy nem kókler vagyok , kérem a beosztásaimat és az eredményeimet tanulmányozni.

Önnek is a Lázár Miniszter úrnak küldött levelet küldöm meg.

Megjegyzem, hogy a járvány utáni időszakra elhalasztott egy találmányi kiállításon konferencián fogok egy előadást tartani : Számkivetett , megalázott feltalálók címmel. Ebben fogom bemutatni többek között ennek a találmányomnak is az eddigi útját, a válaszlevelekkel együtt. Mindig reménykedem, hogy eredményről tudok majd beszámolni.

Egyszerűsítve a kérésemet, végre legalább egy tárgyalási szintig szeretnék eljutni.

Várom szíves válaszát.

Tisztelettel : Váray Károly

Ui. Érdekes módon, én adni akarok , de nem engednek. Aki viszont kapni akar , ahhoz ömlik a pénz.

„Címzett: erkeztetok@me.gov.hu – kérés”

 

A konferencián megtartandó előadásom már elmarad, a bekövetkezett változások miatt. 

 

Lázár János miniszternek írt levelem első része. A többi elolvasható http://aranyvakum.hupont.hu/1/oneletrajz honlapomon.

„Feladó: Váray Károly

Dátum:2016. január 9., szombat, 16:25:28

Tisztelt Lázár János

Miniszterelnökséget Vezető Miniszter Úr !

MEGEMELEM ! 200 000 Ft-ot , azaz kettőszázezer forintot ügyvédi letétbe helyezéssel fizetek annak, aki kapcsolatai révén nem EU-s tagállam egyetemi- akadémiai - vállalkozási kutatóhelyre bejuttat, találmányaim közös hasznosítása érdekében.

EZZEL A MUNKÁSSÁGGAL HAZÁMBAN SZÁMKIVETETT LETTEM !

Nevem: Váray Károly János sz. Barcs 1949 03.04. . Végzettségeim a teljesség igénye nélkül: gyógyszergyártó szakmunkás, gépkarbantartó technikus, vegyésztechnikus, középiskolai műszaki oktató, kémia szakos tanár, kereskedelmi menedzser. Anyanyelvem: magyar, nyelvismeretem német társalgási szinten.

Beosztásaim: gyógyszergyártó – vegyipari szakmunkás, vegyipari műszaki oktató, gyáregység vezető, középiskolai tanár (kémia-műszaki – áruismereti) tantárgyak.

Közel 100 konferencián tartottam előadást. Címem: H 7570 Barcs Rákóczi út 44. Tel.: 06-82-461-846 Email.: karolyvaray@freemail.hu

Váray Károly nyugdíjas kutató tanár.”

VÁLASZLEVÉL

„Bodrogi Richárd - Re: Kérés - kapcsolatfelvétel

Címzett: karolyvaray@freemail.hu

Dátum:2020. április 6., hétfő, 12:28:59

Csatolmányok

Mind letöltése

Váray Károly_válaszlevél.pdf34 KB

Tisztelt Váray Károly Úr!

Csatolva küldöm Gulyás Tibor helyettes államtitkár úr válaszát az ön által 2020. március 29-én megküldött, "Kérés - kapcsolatfelvétel" tárgyú e-mailre.

 

Üdvözlettel,

Bodrogi Richárd

 

 

„INNOVÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI

MINISZTÉRIUM

INNOVÁCIÓÉRT FELELŐS HELYETTES ÁLLAMTITKÁR

 

Iktatószám.                                 Ügyintéző: Bodrogi Richárd

                                                    Tel. Email.

Váray Károly úr

részére

Tisztelt Váray Károly Úr!

Az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak megküldött, Prof. Dr. Palkovics László miniszter úrnak címzett levelét hatásköri érintettség miatt az  Innovációért Felelős Helyettes Államtitkárság kapta meg . Megkeresésével kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom.

Említette, hogy a találmányai még nincsenek szabadalmaztatva. Ennek a lépésnek a megtétele fontos lehet, hiszen a védjegyoltalom egyértelműen Önhöz köti alkotásait. A szabadalmi, oltalmi eljárásra vonatkozó kérdésekkel – kérésekkel kapcsolatban kérem, hogy forduljon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához a +38-1-312-4400 telefonszámon vagy a sztnh@gov.hu email címen.

Amennyiben a szabadalmi eljárás költségeihez pályázati forrást venne igénybe , akkor ennek ügyében kérem, hogy keresse a Nemzeti Kutatási,Fejlesztési és Innovációs Hivatalt +36-1-795-9500 telefonszámon, vagy az nkfihivatal@nkfih.govhu. illetve az nkfialap@nkfih.gov.hu emeil címek valamelyikén.

Továbbá szeretném figyelmébe ajánlani a XXXXXXXXXXX-t, mely állami tulajdonú vállalat. A vállalat segítséggel tud lenni abban, hogy hogyan és miképpen lenne érdemes az ön találmányait a piacon is megjeleníteni. Elérhetősége : xxxxxxxx.

Egyúttal tisztelettel kérem,hogy bármilyen megkeresést a fent megnevezett intézmények felé telefonon  vagy e-mail útján tegyen meg a vészhelyzet idején , ugyanis sokkal inkább szavatolható mind az Ön , mind mások egészségi állapotának megőrzése.

Remélem, hogy a fentekben részletezett lehetőségek valamelyike megfelelő segítséget és megoldást biztosít céljai eléréséhez. További munkájához, valamint innovatív tevékenységéhez sok sikert kívánok !

Budapest ,2020. április 2. 

                         Üdvözlettel: Gulyás Tibor helyettes államtitkár”

 

Nos, ennek a levélnek a hatására vettem fel a kapcsolatot a megadott vállalattal, akik elküldték a pályázati űrlapot és azt kitöltve elindult a remény. Ennek leírása lesz a II. rész. Tehát pár hónapos munkával kitöltöttem a pályázati anyagot, még szerencsém volt, hogy a több száz oldalnyi anyag, írás, kép és video a gépemen volt, de azért így sem volt könnyű. A barcsi polgármesteri hivatalt ekkor kerestem meg, tulajdonképpen a pályázatomhoz kerestem támogatást, nem anyagit csak erkölcsi mellémállást .

 

Mielőtt tovább lépnék, bemutatom a pályázati anyagom elküldött tartalmát .

01.melléklet levél

02.melléklet honlap 1.

03.melléklet honlap 2.

04.melléklet

05.melléklet permetezőgépek prototípusok

06.Adatlap bővítése, elküldve titoktartásival

07.Az üzleti terv beadáshoz

08.Boríték

09.cash – flow – kimutatás, készítés, minta

10.Adatlap

11.Titoktartási nyilatkozat

 

Íme a levél és a válasz :

 

Koós Csaba       

polgármester

polgarmester@barcs.hu

Tel: +36 82/462-459

 

TISZTELT KOÓS CSABA POLGÁRMESTER ÚR !

 

Tisztelettel tájékoztatom, hogy egy korábbi barcsi vonatkozású tervemet újra indítottam, amit sajnos egy műtét félbeszakított két éve. Akkor Barcsra dolgoztam ki a találmányaim hasznosítását, mint született barcsi lakos, aki lokálpatrióta volt . Persze ma már más a helyzet, de egy konferencián, ahová meghívást kaptam ,- járvány , miatt elhalasztva ,- ppt. előadásban szeretném bemutatni az elképzeléseimet, konkrétumokkal számításokkal alátámasztva, egy milliárdos vállalkozásról. Jelenleg a lehetőségekről az Innovációs és Technológiai Minisztériummal levelezek. Az előadás egy vidéki nagyvárosban lenne, ám ha az egészségi állapotom olyan lesz, akkor Barcson kerül megrendezésre. Erre, minden barcsi elöljárót és érdeklődőt meghívnák.  

Mivel a bemutatóba a barcsi lehetőségeket kell figyelembe vennem, ezért az alábbi információkra adatokra lenne szükségem

1.  A barcsi volt bírósági épület teljes felújítása mennyibe került Mennyibe kerül a fenntartása  az kinek a költsége  ? Kik dolgoznak ott és mit csinálnak ?

2.    A somogytarnócai kastély kinek a tulajdonában van és mi tartozik az épülethez.    

Egyben tisztelettel tájékoztatom, hogy minden levelem és arra válasz a ppt. bemutató anyagába kerül.

 

Köszönöm a segítségét.

Tisztelettel : Váray Károly

 

Erre a levélre a már ismertetett választ kaptam. Közben a változások miatt írtam még egy levelet .

 

Tisztelt Polgármester  Úr!

Tisztelt Koós Csaba Úr !

 

Köszönöm a kérdéseimre adott választ. Örömömre szolgál, hogy az időközben bekövetkezett változás miatt, az eredeti terveimet szeretném megvalósítani. Ehhez hozzájárul a korom, főleg a jelenleg korlátozott ügyintézési lehetőség és egy két éve elkezdődött kórházi kezelés miatt kiesett idő.

A kedvező változás számomra, hogy az elképzelésem megvalósítása fordulóponthoz érkezett. Közben megkaptam a minisztériumtól a választ, mely szerint titoktartási nyilatkozattal, az általuk részemre  küldött anyag kitöltésével, foglalkoznak a terveimmel. Azaz lehetőség nyílhat állami támogatással ez a hatalmas projekt megvalósulása.

A Barcsi Polgármesteri Hivatal természetesen úgy kerül most már a képbe, hogy a korábbi terveimet leredukálva csak Barcs került számításba. Egy ilyen terv egy ember akaratával nem valósulhat meg, ezért arra kérem az Önkormányzatot, hogy ismerje meg a tervemet és azt a lehetőségei szerint támogassa.

Bizonyos okok miatt Somogytarnóca kerül ennek a középpontjába. Ott található egy sajnos romosodó kastély, hozzá tartozó területtel. Barcs közelsége. Barcs és környékén fellehető potenciális munkaerő.

Mit nyújtana a projektem ?

A kastély és környékére három – négy szinte azonnal megvalósítható konkrét programom, elképzelésem van.

Ebből kettő kulturális egy pedig a megvalósuló termelő vállalkozás központja lenne. A vállalkozásról csak annyit, hogy annak formája majd a tárgyalások folyamán alakul ki. Ez a vállalkozás nagyon hamar milliárdos termelésű „ gyárrá „ nőheti ki magát. Megjegyzem, ipari létesítményekre csak a folyamatában lesz szükség.

Tulajdonképpen permetezőgépek gyártásáról van szó, melyek remélve  hamarosan méltó helyre kerülnének a világpiacon,

Azt, hogy elindult a minisztériummal a kapcsolat szükség esetén prezentálni tudom, de a titoktartás miatt bővebb információt nem adhatok.

Mindenféleképpen szeretném, ha ezt az elképzelésemet a Képviselő Testület is megismerné. Amennyiben erre sor kerül, ott azért bővebb információt adnék a három – négy tervemről. Kiemelem, csak annyit kérek, hogy ismerjék meg a tervemet és majd eldől, ki hogyan tud segíteni ebben.

Ennek értelmében tisztelettel megkérem, hogy tegye lehetővé a képviselő testület előtti ismertetést. Akár egy testületi ülésen vagy más formában. Azt is szeretném, ha más barcsi érdeletek is megjelennének, hogy azok is megismerjék az elképzelésemet. Gondolok pl . az Innovációs Központra ill. más vállalkozásokra.

Most még nehéz megmondani, - számításokat most végzek,- hogy hány fő foglalkoztatása jöhet szóba, de ez induláskor min 20 majd száz, ezt követően a piac dönt. Mivel hazai vállalkozás lenne teljesen, ezért minden nyerség itt csapódna le, - a hozzáadott érték is ,- mely nagyobb bevételt feltételez. A műveletek betanított munka szinten elvégezhetőek, természetesen magasabb végzettségű, irányító, fejlesztő gárdára is szükség lenne.

A gyártásra kerülő termék saját találmányom és fejlesztésem, melynek piacra kerülését remélem a minisztérium mindvégig támogatni fogja.

Szeretném, ha lehető legjobban politikamentesen alakulna ki az a nézet, hogy Barcsnak ez egy újabb elhalaszthatatlan lehetősége, mondhatnám a szeszgyár – malom idejére emlékeztető.

Kérem levelem mélyebb áttanulmányozását és az ismertető előadásom lehetőségének a megteremtését.

 

Ez a levél a minisztérium részére összeállított anyagomban szerepelni fog. A részemre küldött anyagra a válaszok kidolgozása max. egy hónapot igénybe vesz, mivel számításokat , üzleti  tervet ,- cash flow,- leírást , rajzokat, fényképeket , videóbemutatót kell készítenem és mellékelni  Szerencsémre java része már meg volt így csak össze kell állítanom.

 

Várom Szíves Válaszát.

Köszönettel: Váray Károly

Barcs, 2020. április 30.

 

NO , EZ AZ A LEVÉL AMIRE VÁLASZRA SEM MÉLTATOTT A POLGÁRMESTER ! Azt gondoltam, talán még egy elbeszélgetésre is meghív. Én naiv miért is érdekelné egy idegent az én korábbi tevékenységem Barcson. Mint már korábban leírtam, a sikertelenségem okozója nem a polgármester, de a kegyelemdöfést ő adta meg.

Melyik oldalon is kezdjem? Mivel szakmai tevékenységet Belcsában kezdtem, ezért onnét indulok el. Ebben a műben csak az alkotói tevékenységet szeretném bemutatni, ha csak nem feltétlen szükséges a hozzáillő más tevékenység bemutatása.

 

Harmadik fejezet.

Gyermekkorunkban, az akkor még vasútállomással rendelkező Barcshoz tatozó Belcsa – puszta,  az ott levő Kremsier- kastély, a parkjával, a történelmileg hozzáköthető szesz – és rumgyárral, fiatalkori kíváncsiságunk örök helyszíne volt ,ahová időnként eljárva csodáltuk annak különlegességét és szépségét. Ma már romhalmaz kastély és porig lerombolt magánzsebekbe került szeszgyár van. Párszor kimentem tanulmányozni a rombolás és pusztulás mértékét, csak egyetlen látvány vigasztalt, az a  szeszgyár irodaépülete , amely az átkosban felújításra került és ma is áll. Számomra most ez az érdekes, hiszen itt került kialakításra a KEMIKÁL, akkor épülő gyár, oktató laboratóriuma. Nos, itt lettem, több szaktantárgy tanítása mellett, a laboratóriumi műszaki oktató. Ebben semmi különös nem lenne, csakhogy az oktatáshoz szükséges laboratórium létrehozása az irodaépület egy részéből még csak terv volt.  Így saját kérésemre az ipari iskola előadójában alakítottam ki oktatásra alkalmas területet! Ezt követően pedig, amikor a szeszgyárnál elkészült a helyiség, a diákokkal rendeztem be a rendelkezésre álló bútorzattal és felszereléssel. Itt már el tudtuk végezni a tanmenetben meghatározott laboratóriumi feladatot. Természetesen pár hónap múlva már szakemberek által bekötésre került minden közmű. Büszkék lehetnek a tanulóim is, akik akkor fel sem tudták fogni, mit jelent az, hogy saját maguk is részesei lehetnek ennek az alkotó építő tevékenységnek.  A gyár építése miatt a nyári szakmai gyakorlat, laboratóriumi gyakorlattal lett helyettesítve.

 

Soha nem mondtam és nem írtam le, de a tanmeneten kívül majd két hónapra elfoglaltságot kidolgozni, a rendelkezésre álló eszközökre és vegyszerekre, a biztonságos kísérletekre bizony nem volt egyszerű. Nem beszélve két csoportot vittem délelőtt s délután. Mivel szerettem a szakmát, persze ezt nagy örömmel tettem, majdnem minden éjszakán át, leírva, átgondolva. Szerencsére baleset nem történt. Időnként levittem a tanulóimat a Dráva – partra, ott meséltem a környékről is. Gyermekkoromban a kastélyban laktak pl. TSZ dolgozók , bár előtte határőrvédelmi funkciója is volt. Mezei István úgy emlékszem, a hetedik év vége felé került Barcsra az osztályunkba. Azonnal barátok lettünk és többször mentem hozzájuk a kastélyba. Gyönyörű nagy fehér ajtók voltak és egyes részek teljesen lezárva. Bekukucskálva ott több könyv és egyéb érték volt felhalmozva. Az én szempontom szerint most szeretném tényekkel megvilágosítani , azt a folyamatot, amikor a nem lokálpatrióták akarata érvényesül, sőt ezt bizonyos korábbi nemzeti ellentétek is tetőzik. Erről csak ennyit: Barcs zsidó lakossága szinte eltűnt, a svábság egy része, az itt levő horvátok és az idekerülő felvidékieknek volt a legkevesebb beleszólásuk a már kommunisták által bitorolt hatalom  irányításába. Ám a svábságnak valamilyen módon sikerült befolyást szerezni, talán a nagyobb összefogásuknak köszönhetően kiszorítva a többit. Ez a már Barcson születettek, révén, akik ma hetven évesek is elmúltak, mondhatnám nem is olyan régen kezdett feloldódni.   Viszont gyerekként a kiszorítottságot végig kellett élni. Ennek egyik példája, amit szeretnék a szeszgyári történethez kapcsolni az, hogy nyolcadikban kémia órára neoncsőből, villanykörtéből készítettem egy desztilláló készüléket,  tintásüvegből pedig egy borszeszégőt. Amikor elvittem, a padomra felszereltem, Horváth Lajos tanár úrnak annyira megtetszett , hogy azonnal szólt Farkas Erzsébet kémia tanárnőnek, aki kijött, ránézett és azt mondta : Honnan van ez a Bunsen – állvány , talán innét loptad. Ennél nagyobb megalázást nem kaptam életemben, mert ez volt az első. Mondtam neki, nem , mert azt a Mezei édesanyja adta, aki a Kremsier volt épületében kialakított tejüzemben dolgozott és onnét dobtak ki pár dolgot, amit én megkaptam és elhoztam. Ennél többen nem kívánok feltárni, de remélem, valamit bemutattam, hogy Barcson az összefogás elismerés helyett a gyűlölet keltés az a levegőben lógott és talán lóg is, a végtelen irigységgel karöltve. Az, hogy a nem itt születettek és itt felnövők gyakorolták és gyakorolják a hatalmat annak eklatáns példája, hagyták kilopni , kirabolni a kastélyt. Íme a mai kép,  kastély meggyilkolva ebek harmicadjára. Ordítani tudnék, amikor látom a hatalmas kártételt, azok közvetítésével és jóváhagyásával , akik aztán jól megszedve magukat, ma már mondhatom dúsgazdag kapitalistaként távoztak röhögve itt hagyva azokat sírva, akiknek a szívük születésüknél fogva ide van gyökerezve. Belcsa, - római kori település , hát nem véletlen .hogy alacsony vízszintnél felbukkant egy ritkaságszámba menő un. bödönhajó , amit először a strandra majd a helyi múzeumba vittek. Tisztelt olvasó mit gondol, mi lett ezzel is ? Az ebek harmincadja mondatot tudom csak leírni még egyszer. Ugye, amíg bizonyítva le nem írom, hogy lehettem volna az egész Kremzier – birodalom megmentője, senki nem hiszi el. Pedig kétszer is volt kidolgozott tervem , amit lesöpörtek, no mit gondoltok kik, hát nem az említett lokálpatrióták ! Ennek történetét majd akkor írom le, amikor Barcs másik felére Nagyerdőre eljutok, a műanyagüzembe, illetve az egyiket, amikor a múzeumhoz. Induljak el. Ezt csak azért írom le , hogy a nem barcsi, aki megítél lássa, hogy nekem mit jelent Barcs .

 

A szeszgyártól távolodva az utca vége felé lakott néhai Horváth Ferenc „ jógi „ , akivel korábban szüleim kapcsolatban voltak közös üzleti érdek mentén. Ő vitt bele, így vele jártam harangozni a katolikus templomba. Ha már templom akkor megemlítem, hogy negyedikes koromig gyakran ministráltam, mivel kiemelten anyai ágon igen vallásosak voltak, bár apai ágon volt pap is , sőt a Mátyás – templom egyik karnagya Váray Ferenc volt. Negyedikes koromig sok megvetést kaptam ezért, amit sajnos nem tudtam elfelejteni, mégpedig ezek tanítók voltak, akik nagy párthűséget akartak mutatni. Az idősebb korosztály tuja, emlékszik még, ezek voltak Barcson a „vörös rémek” .  Megjegyzem , a rendszerváltás után a „ vörös rém „ félék kiszorítottak a templomból, hirtelen köpönyeget váltottak.  Kedves olvasó szeretném, ha felfedezné a párhuzamot és az én élettörténetemet eszkalálná. két társadalmi ellentétre, amely egy fejlődés gátja és sokak sírja, nem beszélve a hatalmat tulajdonképpen megfelelőn gyakorolni nem tudó pojácákra .

Negyedik fejezet.

Közben kellemes meglepetés ért. Olvasom a „Volt Barcsi CHEMICAL-os ( KEMIKÁL-os) Dolgozók” Facebook oldalán , Hartmann Mihály volt tanulóm írását: „Nagy munka volt összehozni a belcsai tanlabort az biztos. Van még egy-két dolog amire még emlékszem. Nagy gondot okozhattunk néha-néha.” Bár azt írhatnám le, hogy megérte, de sajnos a „ rendszerváltási tituáció „ elsöpörte a KEMIKÁLT is, szélnek eresztve a tanulóimat is . Meg kell jegyeznem, hogy rendkívül jó képességű osztály volt. Mindenki szinte hibátlanul megoldotta a feladatokat, az érdemjegy szóródását inkább a bátortalanság okozta.

 

 

Úgy tudom, mindegyik tanulóm megállta a helyét, a már termelő munkában vagy az üzemi laboratóriumi munkában is. Husz évig tanítottam középiskolában Budapesten két szakközépiskolában, valamint Szigetváron a Szakmunkásképző Szakközépiskola és Gimnáziumban, technikusokat is.  A barcsi szakmunkásképzőhöz hasonló, csak egyetlen osztállyal találkoztam Szigetváron egy élelmiszer eladó osztállyal, akinek az osztályfőnöke, a barcsi Horváth Zsolt volt. A középiskolai  élelmiszer áruismeretet tanítottam. Majd minden tanuló jeles eredményt ért el. Az egész osztályt középiskolásokká lehetett volna nyilvánítani. Elmondhatom, hogy több ezer tanulóm volt, Ezeket csak azért írom, hogy milyen értékes „emberanyag” forgácsolódik szét, a kapzsi, átgondolatlan politika miatt. De a szétesés után is mindegyikük megállta a helyét.  Tanártól, technikusig lett belük, természetesen az én örömömre is. Amikor Szigetvárra kerültem, összefutottam egy tanulómmal, aki lelkesen elmondta, hogy nemrég szerzett technikusi oklevelet és az akkori tanulmányit felhasználva a vizsgákat zökkenőmentesen letette. Egypárszor felmerült bennem a gondolat, hogy Farkas Erzsébet tanárnőt, ha meghívhattam volna , megmutattam volna a létesített labort és tananyagot , megjegyezve , hogy : Ugye, erre álmában se mert gondolni. Végül is büszke voltam, hogy Barcson én lehettem a vegyipari szakmunkások képzésének első oktatója.  Igaz, két év után barcsi érdekek miatt, a Vörös Csillag TSZ Műanyag üzemének a vezetését elvállaltam. Ennek miértjét, a tanulóimnak egy osztálytalálkozón elmondtam. Volt olyan jelenlévő kolléga, aki az okot kételkedve fogadta. Miért hamisítottam volna meg a tényt.  A diákok, - mivel még a KEMIKÁLBAN , üzemi gyakorlatra nem mehettek , - a nyári gyakorlatot felügyeletemmel a műanyag üzemben töltötték. Mivel az üzem vezetője onnét éppen távozni készült,  minden bizonnyal kapóra jöttem , mert a TSZ elnök és az ipari tanuló iskola igazgatója , már a tudtom nélkül beszélt egy lehetséges áthelyezésemről .Aztán megkerestek és átmentem. Úgy gondolom, hogy egyedülálló vagyok, mert a munkakönyvembe, mint TSZ dolgozó az van beírva, hogy KÖZALAKALMAZOTTI MUNKAVISZONY !   Igaz magasabb fizetést kaptam, ami a családi házam építéséhez jókor jött, de nem ez volt a motiváció. A műanyagüzem termelését, a száz fős foglalkoztatott létszámmal Barcson kiemelt jelentőségűnek tekintették, figyelembe véve pártpolitikai érdekeket, meggyőztek , hogy Barcs érdekében vállaljam el. Így kerültem oda. Talán a sors akarta, hiszen a KEMIKÁL a rendszerváltással megszűnt, én addig a C – üzemrész vezetője lehettem volna, mert így volt tervezve. Viszont a sorsom úgy alakult, hogy az alkotó tevékenységemmel sok helyen tudtam szolgálni. Elengedésem az iskolából egyetlen feltételhez volt kötve, valakit szerezzek helyettem. Ez nem volt nehéz, mert akkor sok velem egykorú szakmában dolgozó ismerősöm volt. A legkiválóbbak közül is Somogyi Gyulát kerestem meg, aki elvállalta és Barcsra költözött. Tudtam, hogy ki veszi át a feladatokat, hiszen egy kollégiumban voltunk és egy iskolába jártunk Budapesten, csak ő eggyel lejjebb és már ott barátok voltunk. A KEMIKÁLLAL a további kapcsolataimmal  visszatérek , most elindulok Nagyerdő felé és az úton bal oldalon, ott van az általános iskola. Oda jártam negyedikes koromig, aztán felsőbe a Dózsa György – úti fiúiskolába. Sokat tudnék mesélni , de ebben az írásban elsősorban az alkotói tevékenységemet szeretném bemutatni ill. a szülőföldet szeretők kihagyásának degradáló hatását a környezetre. Gyerekkori kötődésem miatt, nagy szeretettel bemutattam az érdeklődő tanulóknak elsősorban hetedikeseknek és nyolcadikosoknak – telt osztályteremben – az általam késztett un. Váray –féle Elektronszerkezeti Periódusos Rendszert.  Ezt egy budapesti általános iskolában hetedik – nyolcadik osztályban tanítottam, egy ott készült bemutató óra a Youtubon megtekinthető a barcsi előadással együtt. Annak ellenére, hogy az igazgatónő nem volt barcsi, mégis szívesen fogadott, hatvani származása révén, beszélgetéssel még közelebb kerültünk, hiszen az említett gyáregység vezető mivoltomban a hatvani pártbizottsággal, tűzoltósággal, ANTSZ- szel, rendőrséggel, katasztrófavédelemmel szoros kapcsolatban álltam. No, lépjünk innét eggyel tovább. A rendszeremről történő előadások egy szakdolgozat írásához kellettek, így a gimnáziumban is tartottam egy előadást, mely a Youtubon szintén megtekinthető. Kincsei Igazgató korábban az ipariban kollégám volt , így nem volt nehéz elérni a célt .Ellenben, mivel annak idején Barcson is jártam gimnáziumban, ezért mint régi tanuló szerettem volna ott is megtartani az előadást , - akkor már Vízügyi Szakközépiskola volt , és elmentem az igazgatóhoz, megbeszélni a lehetőséget. iszonyú hidegséggel fogadott , mondva : Itt ilyesmire nincs szükség,- viszont ő nem születtet barcsi, csakhogy érzékeltessem, mi befolyásolja egy település életét , fejlődését. Következő, ott van Nagyhíd – utca, amely akkor a KEMIKÁLHOZ és a fűrészüzemhez is vezetett. Az elválásom után nem sok kapcsolatom volt. Talán kiemelném, hogy a műanyag üzemből a polietilén fóliát csomagoláshoz tőlünk vették, a kapcsolat zökkenőmentes volt . A második megemlíthető esemény , hogy a Fővárosi Műanyagipari Vállalt I. számú telepének a vezetésével ,- ennek a gyáregységnek voltam akkor a vezetője ,,- egy szakmai látogatást tettünk. Tulajdonképpen teljességében ekkor láttam meg a KEMIKÁLT. Már a rendszerváltás után tettem egy látogatást, akkor már nem üzemelt, de valaki,- sajnos a nevét elfelejtettem,- egy részét megszerezte és az ő irodájába mentem. Bemutatkoztam és előadtam a jövetelem okát. Elmondtam, hogy létesítettem egy un. Elemek Múzeuma Magángyűjteményt és annak könyvtárát,- ez is majd sorra kerül,- és oda keresek a múltból esetlegesen megmaradt laboreszközöket. Sajnos hideg elutasításban részesültem, így elköszöntem.  Pedig tudom, sőt láttam is dolgokat. Az illető nem volt barcsi, tehát mit érdekelte őt, egy barcsi létesítmény, ellenben Hucsek János József gyerekkori ismerősöm barcsi születésű a Metál KFT cégvezetője , több budapesti visszfuvarral segített , onnét eszközöket , könyveket hozni. Nos, ez a lokálpatriotizmus, ami aztán kiterjeszthető az egész Barcs területére. Itt van mellette a fűrészüzem.  Meg kell említenem, hogy oda is készíttetünk a műanyag üzem fóliahúzójában csomagolóanyagot, így valójában a barcsi gazdasági érdek meg is valósult. A megnövekedett igényt, egy újítássorozatommal tudtuk kielégíteni, de erről majd a műanyagüzem résznél teszek kicsit részletesebb leírást. Megemlítem a Barcshoz kötődés miatt, a szakmai gyakorlatra  NDK - történő kiutazásom előtt, a fűrészüzem rönkterén dolgoztam, kegyetlenül nehéz fizikai munkát. Soha nem bántam meg, hiszen számomra a sokirányú tapasztalatszerzés prioritást élvezett. Sokszor elgondolkozom, hogy tapasztalattal, megfelelő gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező személyek miniszteri és akörüli rangot kapnak milliós fizetéssel. Nyugodtan kijelentem, hogy ez katasztrófához, frusztrált áldemokratikus társadalomhoz vezet, mert tapasztalat – empátia nélkül emberekkel nem tudnak megfelelően dolgozni, így mindig a humánumot félrelökve egy önző érdekszféra akarat érvényesül ,amiben a valódi tenni vágyás, alkotóképesség nem is tud kibontakozni. Persze a tapasztalatom, általában addig kellett, amíg azt kiadtam, aztán valahogyan lemorzsolódtam és maradt a baráti- rokoni – sógori – érdekfalka, egyre gazdagabban ui. ez nálunk általános jelenség. Megdobban a szívem ott van még a templomtéri park ! Valódi park volt hatalmas fákkal, padokkal , ahol mindig zsongó élet volt, ahol születtek tervek és szerelmek. Elnézem, a nem lokálpatrióták romboló átalakítását, a templomtér egységének megbontását „ betonba  öntését. Tisztelt barcsi elöljáróságok, akiknek az élményei nem idekötődnek, de a sorsunkról döntenek, empátia és helyi kontinuitás nélkül, tudják egyáltalán, hogy nekem mit jelent a park. Nekem, a parkban még mindig megvan az a fa a templom mellett az út szélén, ahová tizenhat éves koromban Csorbics József barátom unszolására, kalapáccsal - szögekkel bevertem az első szerelmem és az én nevemnek a kezdőbetűit! Talán kezdik érteni, hogy más szemüvegen látjuk az otthonunkat.

Ötödik fejezet.

Ha sétálunk a vasútállomás felé, a következő állomásom a Béke utcában a TSZ, akkori volt irodái. Alapjában véve oda műszaki jellegű élményem nem kötődik, mégis egy - két dolgot ki kell emelnem. Már nem dolgoztam a TSZ- nél, de egy bírósági határozat értelmében, az ott levő egyik irodába vitték a műanyag üzem összes árbevételi számláit, amit átnézhettem és kijegyzetelhettem ui. az újításaim – találmányaimmal  kapcsolatban a TSZ – szel perben álltam.  Abból készítettem el a számításokat a bíróság részére. Most csak annyit, hogy a pert megnyertem, ám a feltalálok szokásos sorsa lett a végzetem. A megítélt pénzösszeg éppen, hogy fedezte a bírósági költségeket és az útiköltségeimet, mivel az ügy mielőbbi lezárása bizonyos értelemben a közös megegyezésen alapult. A érdekközösség  akkor is összefonódott szocializmusban, az is nagy szó volt, hogy nem a VÖRÖS CSILLAG TSZ nyert , mert ilyen még nem fordult elő ! Kiemelve a lényeget, igaz bírósági úton szakértői véleményekkel alátámasztva a pert megnyertem! Azaz ezzel elismerődött, hogy a tevékenységem révén tett hatalmas nyereségre szert, a TSZ, ami a műanyag üzemben keletkezett. Miért kell ezt a tényt kiemelnem! Az üzemet hárommilliós árbevétellel vettem át pár százezer forintos nyereséggel , amikor „elhagytam „ ötvenmilliós volt az árbevétel több milliós nyereséggel. Most csak egy kis előzetest adok. Akkor épül éppen a tejüzem. A TSZ a máshol keletkezett  nyereségéből és a felvett hitellel sem tudta volna befejezni ui. a megpályázott állami hitelt nem kapták meg. Mit tudtak tenni, engem kezdtek el hajtani, a még nagyobb bevétel érdekében. Nos, én hajtottam is, úgy, hogy magamat túlhajtottam, aztán ez lett a végzetem, ui. egy ember nem tud szombat – vasárnap, éjjel – nappal dolgozni, tőlem viszont ezt várták el, méghozzá úgy, hogy közben a segítség helyett gáncsoskodtak! Ennek a története is elérhető a Youtube – n , bemutatva egy videofilmben, de erről még fogok mesélni. Csak az érdekesség kedvéért emelem ki, hogy vezetői megbeszélésen általában a fele vezető nem vett rész , mert mindenkinek megvoltak a saját elfoglaltságai,  ki vadász ügyeket, ki munkásőr , ki pártügyeket intézett. A lényeg, Bőhm elnök elvtárs egy alkalommal a következőket mondta : Szóljatok már nekik , ha holnap nem jönnek be , ki lesznek rúgva .Ugyanis volt olyan vezető, akit már hetek óta nem lehetett látni, míg én a leírtak szerint fulladásig dolgoztam. Ezen, mondhatnám léha vezetők közül, egy sem volt barcsi születésű! Mondhatnám : TEDD KI A LELKEDET LERONGYOLJÁK A TESTEDET , UTÁNA A LELKED IS RÁROSKAD. A leglényegesebb az egészből, hogy a jelenleg is üzemelő, tejüzem  egyharmad - egynegyed részben a műanyagüzem által megtermelt nyereségből épült fel ! Ebből a mai napig nekem semmi hasznom , mondhatnám egyetlen fillér sem származik. A „rendszerváltási tituációban„ is vadidegenek szereznék meg a tejüzemet! Kezditek érteni?  Váray Karcsit elmeszelték, amikor Barcsot elhagytam /elüldöztek/ , mindennel bemocskoltak, jó barátom néhai Pápai Zoli , aki egyébként az említett filmet készítette , mindenről tájékoztatott, ő amolyan barcsi fül volt. Iszonyú min mentem keresztül, pedig én csak adtam….

A következő állomás a Bíróság. Ott történt az említett ügy lefolytatása sok – sok hónapon keresztül. Mivel az ügyem a SZDSZ-nek az MSZMP- vel szemben éppen kapóra jött, ezért egy ügyvédjüket a segítségemre ajánlottak, akit én el is fogadtam. Így az SZDSZ – szel karöltve mind a ketten alperesek lettünk. Ismét sok – sok hónap, a bíróság engem bocsánatkérésre és a filmem megsemmisítésére kötelezett, EGYIKET SEM TETTEM MEG! A tárgyalás menetében az SZDSZ kiejtette magát, egy kedvező határozattal, ekkor egyedül maradtam, amikor megemlítettem az ügyvéd úrnak azt mondta , neki már velem nincs dolga , de ha zsebből fizetek neki húszezer forintot , akkor még egyszer eljön .  Mit tehettem volna, kifizettem, szerencsémre legyen , hogy egy másik szervezet, ezt az összeget átvállalta. Mind a két ügyem úgy zajlott Barcson, hogy én közben egy több száz fős gyáregység vezetője voltam, innét 350 kilométerre. természetesen a gépkocsi és a vonatköltség engem terhelt, ami nem volt kevés. Viszont ide jártam a TSZ pártvezetőjének javaslatára, aki szintén nem barcsi volt , - jó időben jókor ő is lelépett – alapfokú marxista iskolába. Mivel Budapesten a Könyves Kálmán Gimnáziumban végeztem és ott volt Világnézetünk tantárgy, - könyv mai napig megvan, érdekes, nem marxizmus – amiből jó eredményt értem el, így gyerekjáték volt az ottani tanagyag. Fodor oktató et., ezt észre is vette és egy hónap után átkerültem a középfokra. Úgy tűnik ekkor már voltak céljai velem a TSZ - nek, mert ugye párttagság és megfelelő ideológiai nézettség nélkül, vezetői pozíció ritkán volt betölthető. Nem beszélve akkor, hogy a párthatalom akkora volt , mint ahogyan az említett filmben is Keserű József elnökhelyettes szájából elhangzik, hogy a pártitkár mondja meg az elnöknek, hogy mit kell tennie. Megjegyzem magán alapon mindig is foglalkoztam filozófiával. Ám Barcson ezt sem tudtam befejezni, ugye az üzemvezetői beosztásból kiüldözés miatt, így Rózsaszentmártonba kerülve az említett gyáregység vezetőjeként Gyöngyösön folytattam tovább a középfokú képzést, ahol munkásmozgalomból majdnem megbuktam ui. az ötvenhatos forradalmat nem az elvárásoknak megfelelően definiáltam. Oly annyira, hogy a bizonyítványba már be volt írva az elégtelen, amit utólagosan elégségesre javítottak, az oktató ráhatására, hiszen minden másból jeles voltam. Meg kell jegyeznem, hogy a filozófia szakosítót kitűnőre végeztem, majd művelődés politikából is vizsgát tettem. Ha valaki azt gondolná, hogy a szakosító az marxizmusbál állt az nagyot téved! Nyolcvan százaléka ókori görög és polgári filozófia,- leegyszerűsítve a kérdést. A filozófia az filozófia ma is, ezt tanítják ma is az egyetemeken és a politológián ! Sorsom csapdái közé teszem, hogy akkor, - ne kételkedjenek, innét magasabb szintű párt javaslatra az egyetemre lehetett kerülni felvételi nélkül! Természetesen beadtam a jelentkezésemet éppen a „rendszerváltási tituáció” idejében, mire a válasz: Uram, az az idő elmúlt felvételizni kell. No, ezt a procedúrát már nem vállaltam. Megjegyzem, hogy a hatvani és egri illetékesek a jó tanulmányi eredményem és vezetői munkám miatt, a minisztériumba egyengették az utamat, ami persze szintén megtört. Volt még egy eset Barcson, amikor a személyem felmerült magasabb pozícióra a minisztérium felé, de azt majd ott írom le. Azt is le kell írnom, hogy évfolyamtársam filozófia szakosítóval, már a rendszerváltás után is Budapesten filozófiát tanított, de ugyanolyan végzettséggel egyetemen is tanítottak! Haladjunk tovább, következő állomás a rendőrség, de összekötöm a rendőrkapitánysággal. Hogy miért kell ezt is ebbe az írásomba tenni, mert ide is bekeveredtem. Amikor a barcsi szakmunkásképzőben a kemikálos tanulókat tanítottam, éppen akkor szerveztek, azt hiszem miniszteri rendeletre  az egész országban un. Ifjúságvédelmi Önkéntesrendőri Csoportot. Akkor Jóna százados, Pandur István igazgatóval egy délután előzetes összehívás után megjelent a tanáriban. Röviden, mindenkit megkértek, hogy lépjenek be, vállalják e nemes feladatot. Mielőtt lehurrognának, ki kell jelentenem, hogy igen is nemes feladatot végeztünk, mivel a feladatunk kiemelten a problémás gyerekek családlátogatása volt környezettanulmány készítése céljából!  A rendőrséggel a kapcsolat annyi volt, hogy a járőr kocsival mehettünk a helyszínre. Nem bánom, mert a sors olyan dolgokat tárt fel előttem, amire gondolni sem mertem. A tapasztalataimat, a nyomort, az egyes családi körülményeket később az irodalmi munkásságomban is feldolgoztam.     

Hatodik fejezet.

A Bajcsy Zsilinszky útról jobb felé az ipari iskolához juthatunk el. Az ottani kapcsolatomnak nagy részét már leírtam, de maradt még egy, számomra nagyon kellemes dolog.  Akkor Csonka Zoltán igazgató keresett meg, hogy el tudnák – e vállalni, egy élelmiszer áruismereti eladói OKJ- s képzésben óraadói munkát. Természetesen elvállaltam, talán inkább azért, mert jó érzés volt Barcsra kicsit visszatérni, hiszen Barcson csak két évet tanítottam, míg Budapesten és Szigetváron közel húszat. Nem is bántam meg, mert a felnőtt tanulókkal nagyon sokat tudtam beszélgetni és mivel különböző területről jöttek, igen jó keresztmetszet rajzolódott fel bennem szülőföldemről. Ki kell emelnem, hogy Csonka Zoli is barcsi születésű és természetesen jól ismertem, akár a szülei vagy a felesége révén. Valami barcsiakért összetartást éreztem. A vegyipari szakmunkások képzéséhez szükséges tanári – oktatói álláshoz nem barcsi felkeresés útján jutottam. Érdekes módon, akkor szereltem le Kaposváron, ahol hadászati – hadműveleti rakétás voltam, de mivel meg is nősültem – házasságkötésem úgy, mint a megkeresztelésem, a barcsi katolikus templomban történt,- de én akkor a Somogy – megyei Gyógyszerellátó folyadék osztályán dolgoztam, amikor összefutottam egy ismerősömmel , akitől megtudtam, hogy Barcson keresnek a kemikálosok képzéséhez szakembert. Azt is elmondta, hogy több barcsi és környéki jelentkező is volt , sőt olyan is, akit felkértek, olyan  is volt aki elfogadta , aztán lemondta, végül is senki nem merte  vállalni a feladatot. Megkaptam a KEMIKÁL igazgatójának Szabó Miklós címét, írtam nekik és az Ő KÖZVETÍTÉSÜKKEL kerültem a szülőföldemre vissza, szakmát tanítani, egyrészt elméleti tantárgyakból és a teljes gyakorlatot. Különösebb nehézséget nem jelentett, hiszen gyakorlatom és elméleti tudásom is megvolt, szakmámat szerettem, ez a gyógyszergyártó szakmunkásságomhoz köthető, ahol a szakma kiváló tanulója versenyen első helyezést is elértem. Az akkori, minden füzetem és tankönyvem is megvolt, - meg is van – így a tanmenetet könnyen összeállítottam az előírásoknak megfelelően. A laboratóriumi ismereteket az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár tanlaboratóriumában szereztem, csak visszaképzeltem magam és minden ment, mint a karikacsapás.  Azt, hogy kik voltak a visszalépők pontosan nem tudom, de végül is nekik köszönhető, hogy visszakerültem Barcsra. Megjegyzem, 13- 14 éves koromban a családi házunknál, már egy igen jól felszerelt saját magam által létrehozott kémialaborom volt. Pécsre jártam a Széchenyi – térnél levő Orvosi Eszközök Boltjába . Pénzt pedig az eszközök és vegyszerek vásárlásához, ócskavas gyűjtéséből teremtettem elő. A számlák a mai napig megvannak, ebből egyet – kettőt az említett tanárnő Farkas Erzsébet is látott, hiszen az általam nyolcadikos koromban megrendelt vegyszereket az iskolába küldték és onnét vettem át. Aztán véget ért az OKJ –s képzés, mindenki sikeres vizsgát tett és a tiszavirág éltű, de számomra nagyon kellemes pályafutásom itt véget ért.

Az ipari iskolától átsétálhatunk a Vízügyi Szakközépiskolába a valamikori gimnáziumba, ahová én is jártam. Mint ott tanult diák szerettem volna egy előadást megtartani, ám fogadás helyett kettétörtek, el kellett osonnom. Mivel a gimnáziumi oktatás nem itt indult, mert akkor építették, ezért a helyére téve teszek még majd megjegyzést. Vele szembe van a könyvtár. Nagy meglepetésemre Vértes Gábor könyvtárvezető, akivel egyébként gyerekkorunk óta ismerjük egymást, egyszer az ottlétemkor megkért, ha van lehetőség, akkor rendezzünk egy kiállítást az előcsarnokban két üresen álló vitrinben. Ő volt az egyik meghívott, aki eljött az Elemek Múzeuma Magángyűjteményem és Műszaki Könyvtáram megnyitójára, így volt tudomása a gyűjteményemről. Elsőként a hőmérőkről és hőmérsékletmérésről rendeztük be a vitrineket. Megállapítottuk, hogy félévenként frissíteni fogjuk. Az elmondása szerint sikeres volt, hiszen a belépőknek el kellett előtte haladni és mindenkiben azért felébredt a kíváncsiság. Aztán félbeszakadt, mikor kérdeztem, hogy ennek mi az oka, szomorú lett, de választ nem kaptam. Ekkor értettem meg, hogy „Barcs Álistene „ , nyilván akinek nem voltam szimpatikus , ill.  egy esetleges előmenetelemtől tartott, célszerűnek látta, a likvidálásomat. Egyébként konkrétan a mai napig nem tudom, kinek szúrtam a szemét, de bizonyosan pártemberként magasan érezte magát.  Egyébként Barcson egyedül Gábor kért meg, még évekkel azelőtt, hogy egy életrajzomat egy - két művemmel, egy dossziéban szíves elhelyezne a könyvtár, erre a célra kialakított polcán. Hogy ez az anyag megtalálható – e, azt sajnos nem tudom. Ha már könyvtárról van szó, ahol író – olvasó találkozókat rendeztek, engem egyetlen egy alkalommal sem hívtak meg, pedig az országban száz körüli író – olvasó találkozóm volt. Itt kell megjegyeznem, közel száz kötetem érhető el különböző digitális könyvtárakban, talán a MEK – t / Magyar Elektronikus Könyvtár / kiemelném. Nyomtatott könyveim antikváriumokban beszerezhető. Több tucat tankönyvet is írtam, ugyancsak közel száz előadást tartottam tudományos konferenciákon, ezek java része is elérhető videó formában a Youtube – n.  Ugye azt mondanom se kell, hogy Gábor született barcsi, míg az őt befolyásoló barcsi álhatalmi elit már nem.  Mindjárt lerendezném a Szentesi – úti óvodát is. Amikor az ipariban dolgoztam, megszervezték a szocialista ember kommunista kizsákmányolását társadalmi - munka – kommunákban. Ezt most is erőltetik az átvedlett volt rendszer más kaméleonruhában vezetői, hiszen ez nem kerül pénzbe. Nem a társadalmi munka ellen vagyok, de amikor a szervezők és az újkapitalisták, dőzsölnek, míg  prolimunkást társadalmi munkára kérik , no számomra ez az undorító. Igen ott társadalmi munkáztam , amit szívesen tettem , ám amikor este megjelentek a barcsi elöljárók megköszönve a munkát egy demizson lőre borral, no akkor elment a kedvem. Mit gondoltok, míg mi társadalmi munkáztunk, ők hol voltak? Vadászni ! Tisztelt olvasóm.  Haladjunk tovább a Bajcsy Zsilinszky úton és eljutunk a kultúrházhoz. Azzal szemben a megüresedett szülői házban alakítottam ki a már említett Elemek Múzeuma Magángyűjteményemet és Műszaki Könyvtárat. Ez a létesítményem százezer darab tárgyat és ugyanennyi könyvet dokumentumot tartalmaz. A magyar vegyipar történetének egy szelete itt van.  A megnyitón minden vidéki meghívott ott volt, ám Barcsról egyetlen egy meghívott képviselő sem de a polgármester sem jött el. Szakmai szempontból Vértes Gábor és Rózsás Márton volt ott. Kórházba kerülésem előtt, évi háromszáz látogatóm volt. Barcsi, csak az ismerőseim, sajnos egy iskola sem tett látogatást a diákjaival. Ez nem is rosszul esett, hanem ekkora érdektelenség már fájdalmat okozott, hiszen mint pedagógus én a diákjaimat, helyben Szigetváron és Pécsre többször elvittem kiállításokra, ez az igazgatónak Pichler Imrének, minden osztályfőnökhöz külön kérése volt . A múzeumom teljes anyaga , megnyitás , helyi TV , Somogy TV felvétele elérhető a Youtube – n. Itt viszont ismét sok kérdés felmerül a múlt értékeinek megmentése érdekében. Ui. Rózsás Mártonnal, Orzsi Zoltánnal, mindkettő a barcsi múzeum szakembere volt, többször beszélgettem, hogy a belcsai szeszgyárban szeretném a múzeumomat létrehozni. Rövidre fogva a dolgot, - Rózsás Márton, látszott rajta, hogy neki is fájdalmas, de azt mondta, sajnos nem megy, a barcsi városvezetés nem akar vele semmit se kezdeni és nem nyilváníttatják műemlék jellegű épületté, így a már leírtak szerint szétverték, a haszonanyagként eladott dolgokból származó pénz zsebre tették. Pedig itt volt a lehetőség arra, hogy Barcs technikatörténeti értékeivel egyetemben egy értékes látogatási központ legyen. Meg kell említenem, hogy a városunk vezetése szorosan és gyakran ápolta a testvérvárosi kapcsolatot Sinsheimmel. Szerencsém volt én is eljutottam Eppingenbe, ami viszont Szigetvár testvérvárosa, ami közigazgatási központ  és Sinsheim szomszédja. Még ma is kevesen tudják az akkori odakirándulgatókon kívül, hogy Barcs testvérvárosában, ami Barcsnál valamivel kisebb, van Európa legnagyobb Technikai Múzeuma. Egy eppingeni középiskolában, egy kémiaórát tartottam bemutatva a periódusos rendszeremet és másnap elmentünk meglátogatni a hatalmas több futballpálya méretű múzeumot. Már akkor elgondolkodtam, mit hoztak onnét a „ vezíreink „ ? De ez még semmi, mert található ott egy sörgyár is, ami létesítési időben, felszereltségben a barcsi szeszgyárral azonos. Egyetlen különbség az volt, hogy a sörgyár a múltját megőrizve gyönyörűen karbantartva működött! Később, amikor a barcsi strandra éves bérlettel jártam, összekerültem egy régi ismerőssel, aki részese volt a sinsheimi utaknak, sokat mesélt, most csak egy dolgot emelnék ki, a látogatások elsősorban az ajándékcserékben merültek ki .. a többit nem írom le. Most hiába akarják Barcsot betonszocreálba önteni, az olcsóság miatt, a szétvert, szétrombolt múltat visszahozni már nem lehet.

 

Hetedik fejezet.

A kíváncsiság kielégítése miatt leírom, hogy a múzeumom alapja a gyermekkor gyűjteményem volt. A „rendszerváltási tituáció „utáni időszak meg aranybánya lett számomra. Kémiatanári konferenciákon való részvételem alkalmából, több kémiai gyár vezetőjével találkoztam ott, vagy gyárlátogatás alkalmából. Mindig előadtam a kérésemet és majdnem mindig pozitív választ és támogatást kaptam. A „rendszerváltási tituáció” új vezéreinek már nem kellette a gyár múltja , ezért azokat általában szemétdombra hányták, nos ebből sikerült sok dolgot megmentenem. Sajnos a nagy ambíciómnak úgy tűnik vége és a pozitív építkezés, negatív leépítéssé válik. A barcsi vezetés és lakosság közömbössége, igaz nem sok, de mégis van, a fenntartási költsége, a sors akaratából bekövetkezett, operációm miatti több éves kiesés, az érdektelenség, arra az elhatározásra juttatott, hogy megkezdem a múzeumom felszámolását. Egy ekkora gyűjteményt nem egyszerű felszámolni, de valamilyen megoldást próbálok találni. EGY BIZTOS : AZ ENGEM MEGHURCOLÓ BARCS , DE AZ ÁLLAM SEM KAPHAT BELŐLE EGYETLEN DARABOT SEM,  hiszen nevetséges lenne, ha a megkorbácsolt tárgyi jutalommal köszönné meg a megkorbácsolást. Remélem örökösödés révén sikerül a helyzetet rendbe tennem. Tovább nehezíti a körülményemet, hogy elsősorban az eddig leírtak miatt, úgy döntöttem, hogy Barcson nem csak a múzeumomat, hanem az itteni életemet is teljesen felszámolom és elkezdtem megtervezni Barcs elhagyását. Kevés kényszerkötődést sajnos meg kell engednem, ez elsősorban a temető, ahol több generációm nyugszik, de majd azt is valahogyan megoldom.

Remélem Isten ad még annyi időt és erőt, hogy a teveimet meg tudom valósítani, hogy valahol tényleg nyugalomra és megbecsülésre lelve letelepedjek. Nehéz döntés volt, de így leltem önmagamban is nyugalmat. Kedves Olvasó, felteheted a kérdést, miért kell ezt így nyilvánosságra hozni. Egyetlen célom , „nevelési jellegű”, mely arra irányul , hogy a helyi alkotókat jobban becsüljék meg, vegyék észre , hogy egy településen , nem csak a pártmaradványok álelitje lakik, hanem rajtuk kívül mások is . Azaz inkább törekedjenek kibontakozó harmóniára , mint a saját utódok pozícióba juttatásával, főleg akkor , ha abban még hivatástudati érzéktelenség is van. Csak egy gondolat: Ha valaki megvizsgálja az állásokban a rokoni kapcsolatokat Barcson, el fog csodálkozni. Még ez sem lenne baj, csakhogy ebben az esetben a pozíció jól jövedelmező szépsége és nem az alkotóképesség lesz a döntő! Egyértelműen főleg a mai világban ez degradáló hatású és ha nincs „ingyenszerzett pénz „ támogatás , akkor ez hatványozottan érvényesül.

Mint leírtam a múzeumommal szemben van a kultúrház. Persze a most leírtaknál sokkal több élményem fűződik ide, de maradok a fogadalmamnál, ebben a műben kiemelten inkább az alkotó dolgaimról írok. Bár nem neheztelek senkire, de ide se kaptam meghívást, hogy pl. a költészetemről előadást tartsak. A legelső ehhez köthető tevékenységem Vértes Gyurival történő megbeszélés után, a hetvenes években, az általam megalakított Helix Scifi Klub, mely az országos VEGA Scifi hálózatba volt integrálva egy két napos rendezvényt tarthatott.   Nos, a tudományos fantasztikumot , hajlamosak az emberek mindjárt a misztikum világába tolni, pedig ha akkor társadalom az emberek fantáziaképességét jobban kibontakoztatta volna , akkor a nyugathoz mért lemaradásunk nem lett volna akkora, sőt gyorsabban megközelítette volna azt. Miért írom ezt le? Csak a leglényegesebbeket emelem ki. A budapesti barátom Borsos Tibor, aki a MÜFI- ben / Műszaki Fizikai Kutatóintézet /dolgozott és én tartottunk előadást és bemutatót a lézerről és holográfiáról. Itt megjegyzem, hogy a TSZ- nél létesített műanyag üzem fóliagyártó részlegének elektromos bekötésében Tibor igen nagy szerepet vállalt, hiszen az abban alkalmazott elektronika, akkor még nem volt annyira elterjedve. / Tirisztoros és opto - elektronikai vezérlés /  Ma már ez szinte hétköznapi, lézerrel a gyerekek játszanak és ott vannak a lézerolvasók tömkelegei a PC mellett. De akkor , alig volt egy pár lézer hazánkban, mégis nehezen, de sikerült egyet a bemutatóra megszerezni, amely egy  milliwattos HE - Ne lézer volt. Kitérőként jegyzem meg, hogy ugye sok évtizeddel később mesés véletlen, kerülő úton a múzeumomba került vétel által, ez a lézer. A Helix klubnak kb hatvan, főleg diáktagja volt.  Ezek révén tartottam a Csillagok Háborúja című filmről egy előadást a „ templomtéri” általános iskolában. Ám a lézerrel szemben hologramkép, akkor csak egyetlen egy volt az országban, melyet vidéken elsőként ezen a rendezvényen mutattunk be. Itt tartottunk egy nagy sikerű lézershow- t, melyhez a forgó mechanikát a kör alakúra kivágott katedrál üveghez én készítettem. Így került Barcs ezen a téren a vidéki országos első helyre. Rengeteg ide illő képet és könyvet mutattunk be, az akkori gyűjteményemből, ezek jelenleg a múzeumomban találhatók.  Kiemelném még, hogy itt került bemutatásra a H.G. Wells, Világok harca filmzenéje, a hallgatók magyar szöveget kaptak a kezükbe, hogy jobban élvezhessék. Ma CD -n bárki megveheti, de akkor ez igazán kuriózum volt, főleg magyar szöveggel.

Igaz volt még három előadásom itt, ami az irodalmi tevékenységemhez kötődik. Sajnos mindegyik a Barcsi Rákóczi Szövetséghez köthető. Egy a vidámabb írásaimból, ugye nem csodálkoznak a szereplők a szigetvári gimnazisták voltak, Orbán Júlia drámapedagógus vezetésével. A másik egy általam szervezett előadás, aminek címe Barcs56 – volt, a Youtobe – n elérhető. A harmadik szintén a Rákóczi Szövetség megkeresésével, Trianoni emlék címmel, a Youtube – n ez is elérhet. Megemlítem, hogy korábban volt egy rendezvényem, a Magyarság Jövője bemutatkozása címmel. Ezen kívül még egy politikai jellegű polgármesterségért kampányom, melyről később még írok egy pár sort. Nem szabad megfeledkeznem, hogy a Barcson történő olaj – földgáz kutatások által okozott károk bemutatásáról és tennivalókról tartottam diabemutatót. Szerettem volna, ha a károk kártalanítva lettek volna, ám a jogvesztőn keresztül, ennek támogatás nélkül, magánszemély kárhozatra volt ítélve. Itt tartottam előadást Barcs elveszett lehetőségei címmel, ez még most is nagyon aktuális, a Youtube – n ez is elérhető. A bizonytalan időjárás miatt a múzeumom megnyitó előadásom is itt került megrendezésre, mely a Youtube – n szintén elérhető.

Haladjunk tovább, a következő állomás a ma romosodó volt leányiskola, ahol a már említett gimnáziumi képzés elindult. Nem ide jelentkeztem, hanem a Nagykanizsai Vegyipari Technikumba, ahová nem vettek fel. Mivel egyszer lehetett fellebbezni, ezt megtettem, de akkor sem vettek fel. Így kerültem a barcsi gimnáziumba, ahol három első évfolyamot indítottak, én a növényhajtató és zöldségtermelő szakirányú előképzésbe kerültem. Ma már mindenki tagadja , főleg azok akik akkor felső oktatásba kerültek, de ha valakinek a jelentkezési lapján üresen maradt az MSZMP pecsét ajánlása , az be sem kerülhetett. Ilyen pecsét kellett a technikumi bejutáshoz is. Persze, azért a követelményeknek is bizonyos szintig meg kellett felelni.

 

Aztán még egyszer jelentkeztem, majd fellebbeztem, - sikertelenül. Szerencsémre a korábbi kémiatanárom Horváth Lajos jobb keze lettem, így két évet elviseltem a gimnáziumban. Örömömre, minden osztály részére én készíthettem elő a kísérleteket, sőt a tanár urat alkalmanként helyettesítettem is. Szinte hihetetlen, ha ma is belegondolok, hogy a tanárok nem vették saját magukon észre, hogy mekkora diszkriminációt gyakorolnak. Ez a megkülönböztetés a barcsi elöljáróság irányába dominált, mondhatnám ezt: elvárási vektornak. Talán egyszer erről is többet írok. Abban biztos vagyok, hogy ma már kollégáknak hívható volt tanáraim, nem gondoltak arra, hogy ezt valaki meg fogja írni. Persze akit nem érintett a dolog , ezzel a kérdéssel nem foglalkozott , tán észre sem vette, még azt sem , hogy esetleg a padtársával „ kekeckednek „. Hogy a diszkriminációnak mi volt az oka, azt ma sem tudom, csak gondolom, hogy a kiválasztott réteg  kerüljön az érvényesülés prioritás útjára. Két dolgot emelnék ki. Háros tanárnő, akihez egyébként osztálytársammal eljártunk a kertjét felásni,- igaz megfizetett, feleltetett biológia órán. Mindent elmondtam, erre azt mondja, négyes. Helyemre mentem, de nem ültem le. Kérdi: Miért nem ülsz le? Egy darabig szótlan voltam, aztán visszakérdeztem: Négyes, hiszen mindent elmondtam ! Gondolkodott egy darabig, majd így felelt: Igaz, kijavítom ötösre. Most már maradjon, ha kijavítja elmegyek, aztán maradtam. A viszonyunk ezt követően teljes mértékben normalizálódott. Másik eset, osztályfőnököm, Márta nénivel megtörtént eset.  Osztályban KISZ - titkár választás volt, én kaptam a legtöbb szavazatot, mire Ő jó hogy még nem XY – t választjátok meg ! XY volt, a legrosszabb tanuló, nekem barátom volt. Ez a mondata annyira megsértett, hogy egy bizonyos cselekedetem miatt elhagyta a tantermet. Pár perc múlva visszajött a férje, aki az igazgató volt, csak annyit mondott: Karcsi, azért ezt nem kellett volna tenni. Mivel teljes mértéknek igazam volt, semmiféle következménye nem lett. Megjegyzem még, hogy a Vámos házaspár gyermekét Mártikát, két éven keresztül hordtam a Köztelek – utcai óvodába kerékpárral.  De, ezután elhatároztam, hogy  nekem ebből elég. Tudom Kedves Olvasó, sokan engem ítélnek el. De, miért kellett volna elviselnem a megaláztatást, amit egyébként nem értettem. Ezután kerültem Budapestre a MüM 6-os ipari tanuló intézetbe gyógyszergyártó ipari tanulónak. Közben a gimnáziumot a Könyves Kálmán Gimnázium nappali rendszerű délutáni felnőtt tagozatos osztályban folytattam. Megjegyzem Horváth Lajos tanár úrral, élete végéig tartottam a kapcsolatot.

Nyolcadik fejezet.

Innét a napközis otthonba jutunk. Mivel a Dózsa György – úti fiúiskolában nem volt előadóterem, ebben az épületben pedig volt, ezért fizika és kémia órákra idejártunk. A már leírt desztilláló készülékes történetem itt játszódott le. A kémia tantárgy mellett, a fizika is kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Megemlítem, hogy több, otthon farost lemezre elkészített elektronikai kapcsolásért kaptam jeles osztályzatot. Nyolcadikos koromban egy házban előforduló mindenféle elektronikai kapcsolást, gyakorlati megoldási szinten ismertem. Ne, hogy kimaradjon, technika órára a leányiskola mögött levő gyakorlati oktató terembe jártunk, legnagyobb meghatározó maradandó élményem, Bern Miska tanár úr vezetésével, egy működő négy és fél voltos zseblámpa elemről működő elektromos villanymotor elkészítése volt. Valahol talán még megvan. Haladjunk tovább a vasútállomás felé. Elérünk a volt magtárból kialakított helytörténeti múzeumhoz.  Csak ismételni tudom magam, amikor eszembe jut a szeszgyár, amiből a múzeumom kialakítható lett volna, Barcs javára értékmegőrzéssel.  Itt említem meg, a felvidéki származású sorstársamat László Endre „ aranyászt „ , muzeológust, írót , aki úgy költözött Barcsra, a hatvannyolcas cseh – szlovák események miatt, Magyarországon már különböző múzeumokban szétszórva, egy nagy múzeumra való aranymosással kapcsolatos gyűjteménye volt. Ő pedig ezt a gyűjteményt a volt bírósági épületben,- jelenleg szegénység kutató intézet, szerette volna elhelyezni, felajánlással. Mondhatnám, hozzám hasonló kiebrudalt lett. Ergó, már két turisztikai színhely esett ki Barcs történetéből, a barcsérdektelen, mondhatnám antilokálpatrióták döntése miatt. Viszont kiemelném , hogy , végre , igaz egy közös érdek miatt , de mégiscsak létrejött Barcson az első és utolsó író – olvasó találkozóm , az akkori vezetővel Orzsi Zoltán    - nal történt egyeztetés után. Így a rendszerváltozással kapcsolatos verseim kerültek bemutatásra a Rózsaszentmártoni Színjátszó Kör közreműködésével. Az esemény jól meg volt szervezve, hiszen teltház volt. Nézzük tovább, mert az ide illő ötletemet is elmeszelték, ill. talán az illetékesekhez el sem jutott , bár ezt kétlem , hiszen az interneten sok helyen elérhető volt.  Ez pedig nem más, mint a Patkó Bandi fája. Sajnos a több száz éves fát valaki felgyújtotta, így csak a törzse maradt. Ekkor írtam a Patkó Bandi fája című versemet, mely vers a MEK- ben elérhető. Ennek az utolsó lapjaira azt írtam, hogy meg kellene menteni, kiemelve a gyökérzetét kimosva, leápolva, lekezelve és a múzeum előtti téren kiállítani. Persze nem a szabadba, hanem, egy mondjuk üvegpiramis építménybe.  A világon kutatócsoportok működnek a régi történelmi fák megmentéséről , de nálunk ez is félre lett dobva . A tér elő szökőkutat javasoltak, hát az sem rossz , de kettő mondanivalója között óriási különbség van. A gyökérkimosott fa nem az én ötletem Makovecz Iván ezt láttatta az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonjában. Ez jutott eszembe, viszont az elképzelésem szerint a világon ilyen nincs még. Aztán megjegyeztem, hogy a térbe elhelyezett fát, akár szökőkútként is fel lehet használni, akár különböző megvilágítással, hogy másnak is igaza legyen. Persze ebből nem lett semmi, egy betonkolosszust helyeztek a térre, a volt Iliásics bolt helyére, ami régebben pártirodaként működött. Nos, ebben a pártirodában volt a barcsi jobbik irodája is. Sajnos nem léphetek tovább, hiszen Barcson az utolsó kettétörésemet ott szenvedtem el!  A korábbi polgármesteri címért indultam, szerettem volna megszerezni, hogy Barcsot megpróbáljam egy új pályára állítani. Ezen időszakban két jobbikos tag megkeresett és előadták, hogy szeretnék, ha együttműködnék velük, mert ők hajlandók támogatni. Elmondtam, hogy én mindenképpen függetlenként szeretnék indulni. Ennek akadályát nem látták és megállapodtunk a támogatásban. Ezek után meghívtak az említett irodaépületbe, ahol beszélgetésre került sor. Mivel nekem kidolgozott programom volt, részben a kérésükre, ezt önzetlenül előadtam, hiszen csak az lebegett előttem, hogy Barcs végre kilendüljön a gyomosodó kerékvágásból. Saját költségemen kinyomtattam a szórólapokat, melyre rákerült, hogy a jobbik támogatásával. Ezek után egy másik alkalommal terveimet tovább ismertettem, majd Ander Balázs jobbikos – nem tudom pontosan akkor milyen vezetőféle volt Barcson – előadta, hogy szeretnék, ha elfogadnék egy miniszteri jelölést, majd a országgyűlési képviselő választás idején. No, ez a második eset.  Mire én azt feleltem, várjuk meg amíg lezajlik a helyi választás. Ezt követő héten hétfőn , Budapestre utazva, az ottani egyik irodájukban találkoztam a vezérkaruk egyes személyeivel , kiemelném Novák Elődöt , mivel ő lett a fő beszélgetőtársam. A beszélgetés során, Novák felelősségre vont , hogy én miért léptem be a MSZMP- be , igaz , ez pár évvel a rendszerváltás előtt történt. Erről most nem akarok írni, de éveken át kértek, hogy lépjek be, aztán a továbbtanulásom érdekében meg is tettem. Nem a párt és a marxizmus érdekelt, hanem maga a pártállam, mint jelenség, ami egyébként adekvát a jelenlegivel szerintem, hiszen minden módszer megtalálható volt az előbbiben is. Elköszöntünk azzal, hogy majd értesítenek. Hazaérve vártam az értesítést, aztán az interneten olvasom, a barcsi jobbikos vezetés közleményét, miszerint: Váray Károly nem a jobbik támogatottja. Megjegyzem Novák Előd, egy az MJT / Magyarság Jövője Társaság /által rendezett rendezvényen „ szájtátva” hallgatta az előadásomat, mely a rendszerváltásról szólt. Csodálkozom , hogy a találkozásunkkor nem ismert fel, én meg az elhűvösödés miatt már nem akartam rákérdezni.   Na, megvolt az újabb pofára esés, megtörtént a lejáratásom és elkezdhettem a szórólapokon a támogatás satírozását, hogy ne lássák. Több ezer szórólapot csináltam, de sok újat is kinyomtattam, már a jobbik nélkül.  Én becsületesen, tisztán vállaltam a kapcsolatot, nem is számítottam a kigolyózásomra. Megjegyzem a három induló közül, egyedül nekem volt programom, ezt a helyi médiában, akkor elmondtam, mégis én kaptam a legkevesebb pontot. Természetesen azután a jobbikkal véglegesen megszakadt minden kapcsolatom, bár kiderült, hogy a kommunista szóra agresszíven, betegesen viselkedő Novák Előd, ahonnét engem kilökött, aztán magát is kitáncoltatta, csak nagyobb szerencsével, mint én. Sokszor leírtam, soha a párt, mindig a tudomány érdekelt, a filozófiában is. Ma is vallom és ez az elvem. Amíg csak anyag volt, az materializmus, amikor megjelenik a gondolkodó ember, az már idealizmus, így az ember az a kettő dialektikája. Prioritást adni, egyiknek sem lehet. A vasútállomás előtt, akár be is fejezhetném, csakhogy ott volt a Rózsakert, mint szórakozóhely, de korábban az – ügyvédtől elkobzott – és oda berendezkedett ÁFÉSZ iroda működött.  Az ÁFÉSZ került a gondolatkörömbe és eszembe juttatta, hogy rendelkezünk ÁFÉSZ részjeggyel. A „rendszerváltási tituáció „ ideján sok ÁFÉSZ épületet üressé tettek , majd így vagy úgy ezek bagó pénzért eladásra kerültek, ám a részjegyem még mindig ott fekszik a fiókomban. Azt hiszem, búcsúzhatok a pár száz forinttól. Úgy lett volna tisztességes, ha pl. az épületek eladásából, a részjegy tulajdonosokat is kártalanították volna. Nem az a pár száz forint, hanem ez tükrözi egy társadalom erkölcsi viszonyait! Hogy jobban megértsék, a gyermek megkérdezi az apját, hogyhogy a szomszédnak csillogó márkás kocsija, palotája van, alig dolgoznak, nekünk meg majdnem semmi, amikor naponta betegre hajtod magad. Mire az apa: Fiam annak fele a mienk, ők egy törvényesített lopás útján szerezték. De ha te elveszed , az már bűncselekmény.  

Kilencedik fejezet.

Igen felnőtten, de naivan próbálkoztam polgármester lenni. A strandon beszélgettem, - de indulás nélkül is voltak elképzeléseim,- aztán a beszélgető társaim mondhatom, invitálására megerősödött bennem az indulásra hit. Se pénz, se rang nem érdekelt, az addig megszerzett élettapasztalatomat, alkotóképességemet, fantáziaképességemet, akaraterőmet szerettem volna szülővárosomnak átadni, a lakosság maximális érdekelvárásának megfelelően. Ergo, az a húsz fő adott indulási erőt és elhivatottságot céljaim megvalósításához. Aztán másnapra már hatvan támogató jelentkezett. Nem lángolt bennem a győzelem érzése, de, mint új erő, arra számítottam, hogy az esély közelében leszek. Három induló közül én kaptam a legkevesebb szavazatot, melyet győzelemként könyveltem el, hiszen ismerve a barcsi körülményeket, ez az elvárásomnak meg is felelt.  Éjjel – nappal lázasan dolgoztam a programom kiteljesedésén, hogy a másik kettővel felvegye a harcot. A barcsi médiában kiderült, hogy csak nekem volt egyedül programom. Akkor úgy éreztem, talán valamennyi előnyre szert tehetek, de úgy tűnik, aki adni akar és megdolgozik a győzelemért, az az ember nem kell! Megszületett a szórólapom is, abból kiemelnék egy két gondolatot. „ Köszönetet szeretnék mondani annak a több száz civil barcsi polgárnak, akik velem együtt átérezték a barcsi mélyreható változások szükségességét és aláírásukkal megerősítve a jelöltséghez szükséges szavazatukról már biztosítottak. „Sajnos a lakosság úgy látszik nem tartott igényt változásokra, hiszen a régi lóra tette a voksot.

„A jobbik barcsi szervezetének, akik a jelölésemet egyhangúlag támogatják.” A támogatás úgy tűnik jobbik módra megalázássá fajult, érthetetlenül, hiszen, mint leírtam már sok kidolgozott tervem alapjait is ismertettem velük.

  Úgy tűnik, hiába számítottam a volt kemikálos tanulóimra, a volt műanyagüzemi dolgozóimra, akikért kitettem a lelkemet. Azt hittem, hogy a gyerekkori barátok, ismerősök is mellém állnak, aztán tévedtem. Kiemelném viszont, hogy az első és legfontosabb programpontom:  „Jelszavunk legyen : ÚJ – BARCS ! = teljes foglalkoztatottság , tanulás , szórakozás ! „Mindegyik megfelelő részletességgel ki volt dolgozva. Továbbá: „ Barcs legyen a barcsiaké, ne a barcsi minimálbéresek termeljék ki a nem barcsiak extraprofitját. Barcson feloldásig egy beruházás sem valósulhat meg, barcsi bevonás nélkül.” Minden barcsi vállalkozás elsőbbséget kap. A foglalkoztatottságra vonatkozó tervem, egy része elérhető a www.magyartragedia.mlap.hu weblapomon.  Ez a weblap nem funkcionál, de az anyaga teljes egészében elérhető a http://aranyvakum.hupont.hu/3/magyartragedia-bracs-fejlesztesen-keresztul és a http://aranyvakum.hupont.hu/1/oneletrajz menüpontokban. Másik célom a lakossági terhek egy részének 50 % – al való csökkentése . „ Ma már bizonyára senki se emlékszik a szórólapomra, de azon nagybetűkkel ez állt:

„ÚJ – ENJA – NEW – NEU BARCS”

Ezzel azt akartam kifejezésre juttatni, hogy mindenki egyformán küzdjön az ÚJ BARCSÉRT !  „ Kérem, keressük egymást, beszélgessünk, jöjjön el a programismertetőmre. „ Kiemelném a szórólapomon levő további írást. Várom Karvalics úr támogatását is, hiszen a birtokában van a tervem egy része. Talán a médiában ezért volt előtte egy üres lap, mert minek dolgozott volna ki egy programot, de kértem az MSZP támogatását is. Ez kisé nevetséges , hogy valaki az ellenfeleit kéri támogatónak, csakhogy ezt én a Barcsért egységes fellépés érdekében tettem, hogy végre feloldódjon, a bumm bele éppen mi vagyunk hatalmon tevékenység. Kiemeltem, hogy: „ A VÁROSHOZ MÉLTÓ KULTURÁLIS INTÉZMÉNY REMÉNYÉBEN !  Ez csak az én programomban volt, aztán évekkel később, budapesti színházakból kidobott bútorzattal fel is újították. Amit nem tartalmazott a szórólap, de a terveim között volt. Napelemek hasznosításával áramtermelés, de én a napelemeket nem privilegizáltak magántulajdonaként képzeltem el, főleg azok ingyenes állami támogatással történő megvalósítással. Most leírom az elképzelésemet: Minden barcsi épületre gondoltam a napelemek elhelyezését, azok egységbe integrálásával, persze állami támogatással, minden lakos bevonva egy vállalkozási formába. Ugyanakkor terveim között szerepelt a Dráván és más helyeket elhelyezni a Váray – féle generátort, ami minden mozgásból áramot állít elő. Hatalmas elképzelésem volt a Dráva lehetőségeinek kiaknázásához, régi tervek bevonásával pl vízi- erőmű. Terveim között volt ezt elmondtam, ahol beszédet tartottam ott is, a polgármesteri hivatalban létrehoztam volna egy irodát , ami csak a  barcsi tervek megvalósításával foglalkozott volna , méghozzá úgy , hogy oda bármelyik lakos bemehetett volna az elképzelésével, ott azt jegyzőkönyvezésre került volna,egy példány átadásával és ha az hasznosul, abból anyagilag is részesült volna. Ennek az elképzelésnek egy sovány változatát a jelenlegi pécsi polgármester próbálgatja megvalósítani. Megjegyzem a pécsi polgármesterrel is felvettem a kapcsolatot, sőt az országgyűlési képviselőjükkel is, egy pécsi innovációs támogatás céljából , aztán, amikor megválasztásra került már nem kaptam tőle választ !  Szerettem volna Barcs település lakosságának tehetségét kibontakoztatni, minden téren. Kiemelten az alkotó írok, festők, kézművesek megjelenítését, külön kategóriában a feltalálók valamilyen elismerését, az elképzelésük megvalósításával. Hogy ez nem az önkormányzat feladat? Az lehet, de nézzük meg milyen céllal hány alapítvány egyesület van Barcson az önkormányzat támogatásával. Ki kell emelnem, hogy elkezdtem kiépíteni Barcs és Verőce között, egy eddig nem látott kapcsolat létrehozását. Egy Verőcében élő vállalkozóval, a strandon barátságot kötöttünk. Németül beszélt, így megértettük egymást, de „bonyolultabb „fordításban a néhai Könyves Zoli barátom segített, aki ebben kulcsszerepet kapott volna. Egyébként a kapcsolat létrejöttét és az említett témának több hallgatója volt a strandi medencében, hiszen a beszélgetés egy részét mindenki hallhatta. Az említett Váray – féle generátorra, hoztunk volna létre közös vállalkozást egy klágenfurti nagy vállalkozás bevonásával, akikkel neki volt kapcsolata. Hogy miért nem lett ebből semmi? Hát nem én lettem a polgármester, a strandárakat Karvalics úr többszörösére emelte. Kapcsolatok szétszakadtak, - nem csak az enyém. Az említett vállalkozó gyermeke Bécsben tanult, vele is tartottam a kapcsolatot, aztán valahová elhelyezkedett és már érdektelenné vált. Nekem nem volt pénzem és időm a pl. gépkocsi költséggel járó kapcsolat fenntartására és dolgoztam. Bagatell dolgok így tehetnek tönkre nemes gondolatokat. Az előadásaim alkalmából azt is ismertetem, hogy egy angliai továbbképzésen való részvételem alkalmából, a Rögbi város polgármesteri kapcsolatát ismertették, analóg szerettem volna én is kiépíteni a helyi intézmények, hatóságok és vállaltok kapcsolatrendszerét a település érdekében, mivel az nagyon megtetszett. Persze most már ötletadó se akarok lenni, így mélyebben a terveimet nem kívánom kibontani.