Irodalom - Költészet - Tudomány - Találmány- Alkotás - Kutatás - Fejlesztés
Az arany a minden, az érték. A vákum a semmi. De az ARANYVÁKUM !!!!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Örülök, hogy ezt a hatalmas művet sikerült befejeznem és a POET jóvoltából közkinccsé válik. Remélem még sokaknak szerzek élményt ! Az egész mű :
I-X.
I-X.
Váray Károly: Szerelmi emlékagónia
Váray Károly: Szerelmi emlékagónia
Váray Károly: Szerelmi emlékagónia
Váray Károly: Szerelmi emlékagónia
Váray Károly: Szerelmi emlékagónia
Váray Károly: Szerelmi emlékagónia
Váray Károly: Szerlemi emlékagónia
Váray Károly: Szerelmi emlékagónia
https://www.poet.hu/szerzo/Varay_Karoly
https://www.poet.hu/vers/234465
Íme itt a IX. vers 121. kötwt 1. verse
és a X. vers 121. kötet 6. verse
- 1. SZERELMI EMLÉKAGÓNAIA IX.
Néha iramlik a múlt s én lemaradok
Majd megáll s ott van előttem
Ismét dadogok az emlékekkel
Majd én rohanok, hogy megelőzzem
Körpálya lett az emlékek útja
Talán nem is lépek már soha új útra
Minden tavasz holtan hull elém
Könyörgöm, ne hagyj el soha remény
Lennénk fagyból gőzölgő remény
Ismét egy gyönyörű virágos ébredés
Tiszta parton hallgatni a hullámverés
Ütemes dobolásának szelíd ütemét
Harmat csókod üveggyöngyeit nézem
A hajnali ibolyás lehulló fényben
A világ szépségét lassan megértem
Míg a tiedét elvesztem itt a térben
Szerelemnek rabláncán
Nem lesz soha szabadság
A csalódás kovácsai
Lesznek szívnek vasrácsai
Megtört szívnek nincs nyughelye
Örökké, csak menne, menne
Keresni egy szép emléket
Vagy az emlék való képét
Álmodozás cudar világ
Főleg hogyha visszavág
Valóságot hatványozza
A szívet csak folyton nyúzza
Összehasonlító emlékek viaskodnak
Felváltva farkas - bárány szerepet
Mert ott van bennem kitörölhetetlenül
Lelkemben fájón szellem testetlenül
Este tíz óra, takaródó
Este tíz óra harminc perc riadó
Tíz óra harmincöt perc
Mennyi begyakorolt másodperc
Teljes menetfelszerelésben
A folyósón sorakozó
És tíz óra ötvenöt perckor
A konvoj már az éjben
Tizenegy órakor egy erdőben
Már elhangzik az első parancs
Ládát megfogni, megemelni most
És hat katona le is emeli
Tizenegy óra húsz perckor
Már áll a sátor, belül s kívül
Bemérő műszerek mindenütt
Akár csak egy honvéd sor
Megérkezik a gyártmány, a rakéta
Gyártmányt leponyvázni
Külső felületét megvizsgálni
Szerelő nyílásokat kibontani
Műszerem 8S31 fotoelektromos …
Szerelmem számomra romos
Míg én az éjben mérem a harmatpontot
Folyékonylevegős hűtővel, az ellenponton
Ki tudja kedvesem merre járt a combod
Tovább rombolni a fájó múltat
Ha nem pontos a mérés, a fagyás miatt
Az atomtöltetes rakéta visszazuhanhat
Műszeremben hatalmas korund kristály volt
Koronának képzeltem, téged királynőnek
S a mérés végén már ott áltál, mint elvarázsolt
Tündér s előttünk terült az avar szőnyeg
Műszerem kint volt, majd bent folytattam
A rakéta pneumatikus rendszerét vizsgáltam
Oldalamon szimatszatyor, hátamon géppisztoly
Te az emlék, másik a honvédség, két szipoly
Három óra hosszat tartott a bevizsgálás
Majd következett a visszapakolás
Hajnal öt óra már a laktanyában
Totyogtunk a letakarított sárban
Hajnal öt óra harminc perc, takarodó
S hat órakor, ébresztő fel, szólt a parancs
És a civakodó hajnal után jött a rovancs
Mintha átaludt éjszaka lett volna
Lehetett volna hajad a hajnali sugár
Testemet átölelő pirkadat ár
Még az ablak előtt el sem suhantál
Már felöltöttem a gyakorló ruhát
Míg veled zöldről álmodtam
Fűben kettőnk tavaszi fészkét
Hát zöldet is láttam éj s nappal
Katonaruhát és műszeres ládát
Őrtoronyban négy évszakban
Fényben, hóban és viharban
Ott is rólad álmodoztam
Hópelyhekkel játszadoztam
Lestem jobbra, lestem balra
Szántott sávban meglátlak tán
Álom helyett fácán szaladt
Kezem a fegyverhez tapadt
Nyári kánikulában, te tengerparton napoztál
Én VV- ruhában, gázálarcban a sátorban
Ó micsoda barnuló test, milyen csodás vágy
Rólam zuhatagként ömlött az izzadtság
Szerelmes szavak helyett parancsra szóltam
21-es kezelő jelentem, szivárgás nincs
Ha nem is volt bűnöm most gyóntam, közben
Fegyveremhez nyúltam, kezemben egy emléktincs
Vártam mindig azt az éjt
Amiben lángra lobbantunk gyertyaként
Nézegetve egymást, mint annak idején
Csupán játékból gyermekként
Mert akkor változott
A hajad napfénnyé
Azóta nem lett kopott
Csak újra álmodott
Mert akkor változott
A hajad holdfénnyé
Azóta nem lett kopott
Csal újra álmodott
Így vagy nálam nappal s éjben
Legyen égen Nap vagy Hold
Álmodozom fény tüzében
Mely, lám örökre átkarolt
Szemed fénye szívemre írt
Lézerként örökre mart
Most már szívem hiába sír
Engem s téged összetart
Bárhol voltam bárhol jártam
Mindenütt kapukat nyitottam
Lestem a szép mosolyokat
De én, átlépni csak egyet vártam
Álmomban holdfény - kezed
Hányszor betért hozzám
Végigszaladt rajtam, mint ecset
S ott hagyta emlék nyomát
Mohón ittam a holdfényt
Jaj, de hamar jött a reggel
Rőt lett minden emlék
Hamvadó éji tábortüzekkel
Akkor szerelemből néztük
A zúgó hullócsillagot
Akkor még nem hittük
Mi leszünk azok a csillagok
Mentél a földön, mint papíron a ceruza
Mind a kettőn ott lett életed rajza
S a virágból varrt tavaszi ruhád
Ma már rajtad csupa fonnyadás
Lehet, mást már jobban szerettem
Csak az első emlék roppanata
Ott maradt mélyen beivódva
Lenyomatként, mi ketten
Nem veszem észre más érzelmét
Felém hulló gyöngy könnyeit
Pedig ebbe az ékszerbe kapaszkodva
Már régen békébe jutottam volna
Ám egyre jobban kettévált a szívem
Egyikben a régi gyötrődő maradt
De a másik új érzelemért dagadt
S hagytam az új felé vigyen
Az egyikben sötétedett az ég kékje
A másikban búzavirágként kéklett
Az egyikben könny után csak só maradt
A másik tisztán várt egy szép megváltást
Emlékem a vízbe pottyant
Nem merült el, nem lett halott
Koncentrikus körökkel
Szétterjedve felcsillant
Varázstükör lett minden víz
Szemem valahányszor belenéz
Emlékeim visszatérnek
A szemembe belenéznek
Bíborbrokát hajnali fény
Szebbé teszi az álmokat
Égővörös alkonybrokát
Meg a vágyó szép éjszakát
Éji álmom egy lyukba folyt
Tücsök mondja, ne búsulj
Hajnalt ébreszt ciripelve
Vigaszt nyújtva lelkendezve
Szép volt az élet, míg nem volt szerelem
De még szebb lett, amikor eljött
Hiszi az ember, nem járja át gereben
Mert örökre a szívbe költözött
Hinni könnyű, de ha ólmosodik a remény
Egyre nagyobb lesz szíven a nehezék
Fél az ember egyszer megáll
Hittel többet fel nem száll
Azt hiszi az ember szerelembe süllyed
Pedig az csak az álmai ingoványa
Mégis oly szépnek látszik a berek
A cserjésből csak úgy árad a meleg
Kobold lesz a lelkünk
Örökké kell lesnünk
Merre keres téged
Leszel szép vagy végzet
Édes piros alma lettél
Csábítóan szép
Csakhogy más is meglátott
S feléd nyúlt könnyedén
Talán éppen akkor
Vihar kerekedett
Talán nem is akartad
De mégis leestél
Hiába rohantam, tar ágat találtam
Azóta lett szívem az ág
Te az alma lettél a hosszú álmodás
Én földön égen kóborló gyümölcshalász
Mert a szerelemnek hangja van
Mint a virágok csendje
Mert a szerelemnek színe van
Mint a felvillanó fekete
Tavaszi hajnal illatos virága
Lettél a szívem legfájóbb ága
Most is ölel csókod édes pírja
Mert bennem él az a pirkadat
Ajakad két szellő, immár vihar lett
Itt tombol szívemben elsötétedett
Fényt innék újra csendes ajkadról
Arról a gyönyörű szépséges alkatról
A szerelmem tábortüzét
Táplálja a remény
Lánggal lobog a szenvedély
Bennem most is ég
A szépségnek igazgyöngye
Feketén hullt a szívemre
De már ágya mozog - lazul
Lehet, valakiért kihull
Az igazi tél szerelem
Ahány hószem annyi csók
Az igazi ősz szerelem
Ahány levél annyi bók
Az igazi nyár szerelem
Napsugárban ölelés
Az igazi tavasz mámor
Kinyílni, mint virágzápor
Minden tavasz, másik virág
Lehet sokkal szebb virulás
Legyen emlék a hervadás
Nézd, ezer vár ott reád
Vigyázz, ne öntsön el szerelmi ár
Mert az már saját fulladás
Szerelmednek mentő csókja
A szívednek sikolyhangja
Elég volt, hogy mindig a csend kopog
Végre valaki kezét fogni akarom
Annak ki előbb bekopogott
Mert az ő szíve rólam álmodott
Mert akinek lettem én a vágya
Annak leszek tisztasága
Az majd felold minden múltat
Mert lesz, ki mentőkötelet nyújthat
Miért is éltem a magány sötét foltján
Amikor körülöttem fénylett a világ
Ontotta felém a szeretet fényt
S én nem ittam vadul szivacsként
Ez a sötét kör nyavalya
Váljon végre tüzes gömbbé
Égjen benne múltam jaja
Tegyen lelked fényesebbé
Szerelemről álmodozó romantikus lelkemet
A honvédség két éven keresztül átnevelte
Atomtöltetet szállító rakéta kezelője lettem
S imádkoztam, soha ne legyen feltöltve
Pedig a célba juttatás furmányos eszközei is
Mint giroszkóp, oldal- és gyorsulási integrátor
Fantáziámban hozzád vezettek, legyen finis
Végre békében ölelhesselek én a vándor
Egy karakumi sivatagban, éles gyakorlat során
Hazánk a sátorépítés ideje miatt utolsó lett
Egy ötletemmel negyven százalékkal csökkent
A telepítési idő, melyért előléptetett lettem
Két csillagot kaptam és korlátlan kimenőt
Végre megnyílt a lehetőség enyhíteni vágyamat
Igen, egy napon Isten felcsillantotta előttem
Nem tagadom rögtön bele is szerettem
Ám mit ad a sors, mint mindig
Éppen dúlt a vietnámi - USA háború
Oda önként jelentkezőként kijelöltek
Kirepülni kiképző tisztesnek
Nesze neked új szerelem
Rajtam újabb veszedelem
Alig fogtad meg a kezét
Máris mehetsz kínba másért
De lám Isten közbelépett
Lezuhantak a Vietnamban a tárgyaló vezérek
Egy USA rakétatalálat
Megváltoztatta a háború menetét, mert véget ért
Mondhatnám nyolchónapos laktanyafogság után
Majdnem állandó konyhaügyeletes lettem
Melyet már könnyebben elviseltem, és vártam a napot
Mikor az új kedvesemmel eggyé válhatok
Újbegyeimen táncolt az új érintés
Nem éreztem már a régit
Nem volt hegyes, nem volt éles
Letompult, parány tüskéig
Pedig álmaim hányszor fellobbantak
Tanuló koromban az EGYT- ben
A klorocid gyártásánál
Vietnami lányokkal együtt voltam
/EGYT = Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár /
Buta álom, játék s kaland
Ha kijutottam volna
Talán egyikkel
Találkozhattam is volna
Ne ítélj el, szép a fantázia
Sokszor könnyít s új utat nyit
Legyen akár utópia
Csak nyugtassa lelkem vitorláit
Milyen más lesz a táj
Fák lombjaiban a csillagnyáj
A susogó csendes éj
A szerelembalzsamos lég
Már nem kamasz kézzel
Megfogtam lágy kezedet
Már nem kamasz hévvel
Érintettem riadt szemedet
Megfontoltan éreztünk egy szerelmet
Tudtuk nem hurcolhatjuk meg a szíveket
Vége a gyermeki kísérő vágyaknak
Már nincs helye a régi álmoknak
Mert vitt a test és vitt a lélek ösztön
Mert mindkettőnek célja van
Mindkettő követel célt a földön
Mi lenne más, mint a teremtő szent öröm
Ó áldott szájmozdulat
Ó áldott kézmozdulat
Ó áldott szemmozdulat
Magába zárta a jövő utamat
Mert minden csók csepp
Mert minden érintés veríték
Minél teltebb vágyó nézés
Szivárványt teremtett
Íme a borongós versekben
Új értelmet kap a pont
A vessző és felkiáltójel
S a kérdőjel sem prompt
Mert ez a románc
Szívünkre égetett zománc
Viharálló színes máz
Díszes cizellált álomház
Diófa alatt sárga barkák
Csillagsugár szellő hátán
Érezték itt új boldogság
Születik ma úgy igazán
Lovas szekér mély nyomában
Álltunk ketten egy kukoricásban
Kukoricabajszok mosolyában
Nevető Hold árnyékában
A világ nem fog könyörögni
Észrevenni a szépet
A világ adja emberi bölcsőjét
Előtted tárt karokkal lépked
Mert ki ólomból látja a pillét
Mit akar a szerelem mezején
Ott nem lehet semmi nehezék
Csak a szeretet, mint egész
Szeretet könnyedén, mint pilletánc
A boldogság kék ég színterén
Páros táncot járó két könnyű
Egymásba olvadó láncszem
A szerelemromok csodásan felemelkednek
Réginél erősebb szebb falakkal
Melyek soha nem lehetnek már kóbor dülledtek
Holtig tartó gyönyörű szerelem oszlopokkal
Frissen mosott ágynemű vár
Érzem kedvesem illatát
A dunyhában millió toll cincog
Tudják, éjben hullnak a rubintok
Ketten nézzük a Dráva vizét
Abban vagyunk mi két tajték
Minket már nem visz el a víz
Partján maradunk két örök dísz
Szomorú fűz is dalolja
Nem vagyok én szomorú
Lógó ágam nektek hajlék
Csókjaitoknak hűvös árnyék
Fura világ, cifra sors
Mégsem minden csípős bors
Az se baj, ha sokszor megcsíp
Csak legyen benne egy tündérsíp
Orgonasípok szent dallama
Örök boldogság szólama
Rezegjen a levegő hát
Hirdesse a szerelem édes szavát
Ki labirintust többször átélt
Tartalmasabb életet élt
Abban a hit, szeretet és remény
Való igaz tiszta szentség
Sorsfolyóba hullnak az emlékeim
Viszi azokat a fodros víz
Fátyollá lesznek a távolban
Ím ködösödnek a múlt lépteim
A szomorú hegedű is
Egyre vidámabban perdül
Talán egy csárdás is pendül
Felébred újra a majális
Nincs már hajnali hűvös reggel
Kedvesem melege a szellő lehelet
A pirkadati jeges pír
Ajkadról jön s most melegít
Az ágra akasztott múlt
Egyre jobban szikkad
Zsugorodva már csak folt
Ott szipog oly hamisan
Engem ölelő szirom lettél
Ó én édes kedvesem
Borulj rám így szép színesen
S maradj velem vég évekig
Tél szívemben tavasz lettél
Miért maradnék hát tél
Fagyos szívem immár nincs
Ott vagy rajta egy nagy kincs
E szirmok az én világom
Te lettél a nagy határom
Benne ragyog minden csillag
Kettőnkre hulló harmat
Szemünk tüze bennünk izzás
Boldogságszikrát szór
Ajkam s ajkad összeégett
Engem s téged kőbe vésett
Mélyebbek lettek a gyönyörű csókok
Melyekből áradtak a suttogó szavak
És tengerré tárult a mindened
Én lettem benned a vándor iszalag
Sóhajunk oly szelíd, csak kettőnk vihara
Égre szállunk együtt álmodni
Visszaesve vár a szerelemtenger meder
Kettőnk ölelését elbújtatni
Nézd az éjt, álmaink fogják egymás kezét
Van - e szebb együtt bejárni
A szerelem végtelen szép tavaszát
Testek közé szorítva annak andalító illatát
Szerelmem, mi két édes méhecske
Kaptárunkban két apró cseppecske
De a tomboló érzelem tág tavasz
Mely virágszirommal megágyaz
Ujjaink tápláló kaláccsá fonódtak
Mint szőlőkacs a drótra
Azóta boldogságot szórnak
Mint bor a vidámságnak
Lenge liliomból, ím asszonnyá lettél
Szerelemből aranypáncél lettél
Aranypáncél szép tükrében, lám
Most is látom kettőnket édes babám
Lám a sorsnak ezer ága
Nem lehet mind álmod vágya
Mit jelent már a zsákutca
Ha lelkemnek lett tornáca
Mi mögötted roncs maradt
Egyszer úgy is elapad
Ne bánd, ami széthasad
Azt ragadd meg, ami van
Szerelemben egy dimenzió van
A mindent betöltő gyönyör
Idő s tér fölöslegessé válik
Mindkettő boltja lesz az öröm
Mert a szerelemben a test árama
Csak parány a lélek áramlásához képest
De a kettő csodás szinkronban
Már egy egységben lesz fénytest
A szerelem ad igaz testet és lelket
Anélkül csak egy érzet
Szerelemben minden perc örök véset
Hol két szíven egy csengő csenget
Most nem a hidegtől fagynak össze
A kimondott szerelmes szavak
Azok már tűzzel ébrednek összeolvadni
S az érzelmek hagyják azokat szétáradni
Félénk hajad suttogása
Ma is hallik, szívem dongása
Arcomon napsugarak lettek
Selymes aranyszálként pengtek
A fölösleges tétova bolyongás
Egyirányú nemes céllá vált
Mert meglelt a tényleges értelem
Az utód utáni vágy
Az önzés átka, az átkozott mátka
Ím gyermekmosollyá lett
És szívemben nőtt a rovátka szám
Égbe szökkenő, csecsemősikoltás
Ülök a szépen terített asztalnál
Babgulyásból szedem a csipetkét
Nem bolti nyúlós, ez tojásos kemény
Isten áldja meg párom dolgos kezét
Lenge hamvas szádon
Nem vétek a mámor
Szálljon Ámor szárnyon
Legyen örök vándor
Szerelemtől kábán
Szebb az égi csillagjárás
Csókod mézes aromája
Szívem csodás ápolója
Kandalló mélyén
Táncol két fény
Nézzük az árnyékát
Az vagy te, meg én
Táncoló lángszerelem
Mindenütt izzás terem
Sziporkázik lángparázs
Testben izzik a varázs
Csak a szerelemtől
Legyen bágyadt halványodás
Bentről, csendből újra
Ölelő toporzékolás
Fáradt aranyszál bronzosodik
Nem baj, hogyha mattul fénye
Hajnali fény Napkovács
Visszahozza sugár arcát
Üstökösnek magja lettem
Édes csóvám ott mögöttem
Ragyogunk az égen ketten
Örök boldog szerelemben
Ahogy aranyeső újra éled
Kikeletben évenként
Mi szerelmünk örök tavasz
Örök tavasz, mindig szomjas
Ó kedvesem, te lettél az ágyam
Ó szerelemem, te lettél az asztalom
Ó, mindenem, te lettél a minden
Kincs a frissen vasalt ingemen
Oly jó érzés, amíg az éj előtt
A vágy az emberben toporog
Már délelőtt ébred az ölelő vágy
Remegő tobozként nyílik az ember
A szerelem asztalán két pohár
Te meg én, csupán két vágy
És egymást issza két pohár
Ez a soha ki nem fogyó nász
A hajnali pír csendesen lobban
Hol nem éri függöny takarás
És megtorpan a mosoly arcodon
De ez már boldog éj szakadás
A néma kezek érintése lett kiáltás
A néma ajkak érintése a forróság
Csak állunk a szerelem teraszán
Ömöljön ránk a terülő boldogság
Minek kellenének a testnek szárnyak
Elég, ha a szerelemé szállnak
Oly jó, ha mindig örömmel röppennek
Nem pihennek, soha meg nem állnak
Most, nem a csillagos eget nézzük
Ketten a csillagos ágyra fekszünk
A Világegyetem maga a szerelemtenger
Ó, öleljen csak sokszor végtelenszer
Érzed kedvesem a csillagok illatát
Mintha a tavasz szállt volna az égre
Pedig csak kezem szorítja kezedet
Benne az örök boldogság kékbe
Van - e szebb, ha a szerelmed
A virágos mező, az illatozó erdő
Melyen könnyedén átszaladsz
S örömmel a holnapba lépsz
És ez a mező és ez az erdő
Úgy hervad, hogy mindjárt kihajt
Ölelő szirmaival felfrissítő
Minden percben egymásé rajt
Csak a harang kondul
Déli fehér abroszhoz hív
Minden más csilingel, mert
Benne dobog két, szerető szív
Mobil csörren és egy szelfi
Kedvesem mosolya oly profi
Szerelmes szívet hullám is köti
A szerelem egymást így is öleli
Esik eső, essen, keresse a párját
Nekünk akkor is víg a kedvünk
A mi szívünk már szivárványt lát
Mert mi mindent így szeretünk
Sárguló lomb alatt
Arany marad a szívünk
A sors is elszalad
De mi szerelmet nyerünk
Sötét fellegek, ha jönnek
Egymásra borulásunk
Lesz a védő hajlék
Abban egymásért óvó tajték
Mézédes tavaszom
Én kedves asszonyom
Immáron mosolyod
Öleli az álmokat
2018.03.18. 15:04:58
Mindenkinek kellemes emlékezést kívánok !
és a x. vers
- 1. SZERELMI EMLÉKAGÓNAIA X.
Két tavasz közt tél is van
Egy fagyos boldogtalan
De miért nézném a múltat
Mikor itt már új tavasz van
Jöhet most már újabb tél
Az elolvad a kettőnk melegén
Két arc között szerelem fény
Egy örök tavasz remény
Pajkos az alkony
Pajkos a hajnal
Álmodón alszom
Óvón tutajjal
Az együttlét gazdagság
Tapasztalat nagy raktár
Immár halom arany
Pénztől árnyéktalan
A szeretet aranya a mienk
A becsület aranya a mienk
Az öröm aranya a mienk
Ez az, ami nálunk kicseng
A csók után újabb vágy
Az egymásban tomboló
Tisztességes kalandvágy
Nem romboló lágy vágy
Mert a szerelem aranybánya
Szerelmünk csillogó villáma
A tekintetek bányajáratai
Az érintés csodás pillanatai
Két epedő szív
Egymástól távol is
Szerelemre hív
Így oly mázas cukis
A szem rebbenve hív
Benne a vágy remegés
Mert a holdnyi szív
Pilláidban lüktetés
A nappali fáradalmak
Éj alatt összebújnak
Szeretetben kitisztulnak
Egy kicsit huncutkodnak
És az éjjel szív a szíven
Nagyon mélyen elpihen
És az éjjel lélek a leken
Telten csupa lágy kellem
Szalad az idő
De a csókcsepp percek
Egyre jobban bővülő
Összefolyó tengerszemek
Tengerszemek nagy tengere
Szívünknek lett boldog tere
Bíborhangú hajnalokon
Fuvolaszóval édes alkony
Minden mi elveszett
Édes szerelemmel visszajött
Vívódó éjek helyett
Csend és békesség lett
A szerelem széles mosoly
Egymásba tekeredő gomoly
Ajkak üllőin csókkalapács
Fáradhatatlan fakopács
Selyemből kibontottam alkonybíbor testedet
Néztem csendes ragyogását, szív lüktetéssel
Néztem, mint nyeli el a lángvörös hajnal
Mint cserélnek helyet a csillagok a zsivajjal
Oly jó, amikor két szerelem vibrál a falakon
Bújócskáznak a csillagfüggöny fényében
Közben hallgatom a szerelem csendes énekét
Egyszerre a lüktető szívét és a halk lélekét
A szerelem bársonyán ring a két ölelés
Balatonnyi nagy szerelemben fürdés
Vidáman cirógat az alkony- és hajnalkéz
Csupa öröm kettő között a kacagó éj
Szerelem, szerelem, szerelem áram árad
Izzik a szívemben, fénylik a lelkemben
Csukott pilláid mindent megőriznek
Fellegekben vagyok, átölel a két szárnyad
A szerelem padján ülsz kedvesem
Mint szikla által ketté hasított folyó
Mely szerelmesen ölel és visszatér
Csók csillan tisztán, édesen hófehér
Szívünk melegén tisztán fehérlik a tél
A vágy csodás tavaszt ébreszt naponként
És soha nem hull le az őszi falevél
Mert bennünk őrizzük a nyár melegét
Az együttlét tavasz oly csodás virág
Melyben andalító a rügy pattanás
Ahol fáradt testre hullnak a levelek
Az izzó testről minden jégvirág lepereg
Imára font kezemben a kezed
Imára font kezedben a kezem
Megköszönni a szép perceket
S a holnapért mely visszatér
Kint eső dalolja cseppekben az ütemét
Bent izzó vastestünk verejtékbe pottyan
Sistereg, süvít a gőz, forrósodik a szenvedély
Égre s földre lottyan az öröm tökély
A szerelemben edzett lélek, nyugodt
Segítőkész, maga a boldogságsugár
Átforrósodott nyugodt szeretet ár
Minden jóságot befogad s magába zár
A szerelem kősziklaköntösét
Viseljük büszkén, nehéz a teher
Mert az együttlét nem semmittevés
Hanem önerőből otthonépítés
Oly jó az együttálmodozó éj
Néha vakmerő kaland is lehet
Égre szállunk csillagra ülni
S a nap eseményeiről beszélgetni
Ketten ülünk az asztalnál
Élvezzük a házi pizza illatát
Kívül fehérfény áradás
Bent az ablakprizmán színhatás
Szavaink összesütve, éppen egy sültben
Szavaink feloldódva, éppen egy kávéban
Mindenütt ott a szeretet fűszere
Együttlétünk szorgos nagymestere
Óceán felett viharban élni, kín és gyötrelem
De összesodródott szerelemmel
A vihar lesz csendes védő otthon
A háborgó óceán felett oltalom
Habok, ha találkoznak, egymást kioltják
Csakhogy az erő mely sodorta megmarad
Miért ne lehetne egy csepp víz, két hab
Melyben a szerelem, mindent összetart
Az emlék rozsdája az utókor
Nem baj, ha nem lengek fellegekben
A szerelem a jelen csodás pillanata
Illata nem lehet a jövőnek örök
Tavasz illatban ülünk az esti padon
Fogjuk a holdfényt, nézzük a virágokat
Micsoda csodálatos éji forgalom
Suhogás - susogás keresi az álmokat
Pilleként feküdtél hajlékom ágyára
Mily törékeny lett a csodás éj
Lágyan helyeztem szárnyadat a párnára
S hagytuk, hogy a sekélységet elnyelje a mély
S amikor a hajnal bekukucskált az ablakon
Bebocsátást kért, vörös kampósbotjával
Te már ezer színben ragyogtál, s én hagyom
Felkeltsen a csábító pillantásával
Ma már fényhúrokat pengetnek a virágok
Dalukat hallgatni kezedet fogva imádom
S ha már hókristályokon pendül a fény
Meleg otthonunkban, kézben marad a kéz
Mint ahogyan virágba borulnak a fák
Rám úgy s annyi csókot potyogtattál
Ím tavasz lettem a tavaszban kedvesem
S ott vagyok én is virágként a testeden
Imádtam a tangót, mint a csodás éji álmot
A múltban a Ganz MÁVAG- nál voltam
Egy darabig kiválasztott versenytáncos
Ma már pattogós tangó lett nekem a világ
Mert szerelemben az élet tangóboldogság
Ugyancsak ott, ejtőernyős képzésben vettem részt
Megtanultam hajtogatni, de soha nem ugrottam
Most a szép, boldog napokat hajtogatom
Oly jó emlékezni, csak a szépre
Arra sok - sok régi képre
Mely kellemes élményként tódul
Az ember szinte mámorosan bódul
Első oklevél, Landler Jenő Gépipari technikum
Igaz, egyszerű villanyszerelő szakmásító tanfolyam
Majd gyógyszergyártó szakmunkás, akkor unikum
S ezt követte az érettségi, zűrös életutamon
Mert mindig helyet kerestem, éltem, mint szökevény
Mert életem kiszorítva a politikai elit peremén
Mi bennfentesnek ment könnyedén, szinte azonnal
Az nekem volt egy életen át kemény küzdés
Soha nem szerettem, ha körülöttem puhány volt a lét
Még jobban az igazságtalanság legkisebb elemét
Bennem volt a cél, gyermekkori álmom
És nem volt egy pillanat sem, hogy mindezt feladom
Mennyi - mennyi ékkő csillogott
Gyémánt és vízcsepp egymás mellett
És a szomjas is a csillogóbb gyémántot választja
Mert elkápráztatja a hamis gyönyör
Ím lenyúltam a vízcseppért
Sivatagban szomjamat oltani
Eltűnt a vízcsepp csillogás
De te ott maradtál drágám
Gyémánt csak egy lett volna
Ma minden nap vízcsepp éltet
Bennem a szerelem torkolata
Ott ragyog drágakő léted
Szilaj szívem, szívedre ült
Oly szépen elcsendesült
Mézet tartó csupros leány
Az én kedves édes arám
A férfiből hiányzik a nő
A nőből a férfi
A természet rendje
Egymásé lenni
Bárhogyan elkeveredni
Szerelemben elmerülni
Ahogyan föld és gyökér
Táplálék és lét
Mert a legfőbb entitás
A dimenziótlan szerelem
A teremtő életpont
Mely rád teríti a létbársonyt
Társban megtalálni a hidakat
Mely vággyal összeköt
Melyen boldogság áthalad
S lesz sorsodon a függönyöd
A szerelem éhe
A másik szerelme
A szerelem szomja
A másik szerelme
Edd és idd minden percben
A szerelem rózsakertben
Egyik se maradjon soha
Egy pillanatra se cserben
Napfény -, s éji csillagkarok
Mindig utat mutassatok
Kövessétek a szerelem utakat
Ontva a reménysugarakat
Jobb kezedet bal kezemmel
Bal kezedet jobb kezemmel
Fogjuk örök pár - imára
Örökösen szép harmóniára
Cudar labirintus életutam
Nem tört le sohasem
Bennem mindig az akarat suhant
Küzdöttem, mint homokban a búzaszem
Lám, vegyésztechnikus lettem, majd
Gépkarbantartó - javító technikus
Mert elnyelt az ipar és oktatás
Mert mindig szerettem a vegyész szakmát
Esztergomban vezetőképzésen is részt vettem
Mert a munkámat mindig becsülettel végeztem
Feladatomat lépcsőfokok nélkül is elláttam
De gyermekkori tervemről soha le nem tettem
Könnyebb lett volna
Szeretet ölelésben lépni előre
De edzetté faragott a sors
Munkával vergődtem a tetőre
Zavaros vízcsepp nem csillog szivárványosan
Pedig én mindig a tiszta szerelmet vágytam
Így elmélyedni mindenféle tudományban
Valaki karjában meglelni az örök Nap melegét
A szerelem lángjaiban
Forrnak a gondolatok
Az alkotóelme tisztán kibomolhat
És csodás dolgokat adhat át
Én a szerelem aranyát kerestem
A lélekben csillogót
Az érzésekben kifejtett értékét
Az összekötő csomót
A szerelem borospincéit járva
Élvezzük annak bódító mámorát
Kicsit megrészegülve illatát
Mindig vissza - visszajárva
Új szerelem, megváltozott politika
Végre kinyílt az akaratom kapuja
Vegyipari műszaki oktató lettem
Majd végül gyermeki célomat is elértem
Felnőttként kémia szakos tanár lettem
Végre szerelemben, oktatásban elmerültem
Nem bánom a sorsomat, rengeteg tapasztalat
Bár ezt kinccsé tenni nehéz a gátakon
Tanultam filozófiát, több éven át
És lám, a rendszerváltás bezárta előttem
A doktori iskolát, megmutatta a sors
A küzdés és becsület nem minden
De ott van előttem az égi tó
Mert ott van előttem a földi tó
Lenti s fenti képben
A szerelem, nézd mily mosolygó
Földi létünk ércének
Legfontosabb eleme, a szerelem
Megtalálni nem könnyű
Kiolvasztva az élet éke
A szerelem madárcsicsergő szellő
A didergő kézen törődés melegítő
Minden nap egy aranyfonat a szíven
Melyet fogom, ne hogy elveszítsem
A szerelem a jóság szépsége
Az öröm kiteljesedése
A békesség tartópillére
Két ember igaz dicsősége
A szerelem két kézben
Csobogó csermely
Friss éltető forrásvíz
Ajkakon csodás csipkedísz
Nézd az élet lenge álom
Lassan - lassan elhalványul
Ebben leljél aranyszálat
Földi létnek örömtájat
Nem kell minden szerelemfényt
Dús kévékbe kötni
Elég lesz csak egyetlen szál
Amit az élettől kaptál
Aranyeső sárga fénye
A tavasznak első éke
Mennyi - mennyi vár még reád
Aranysárga tengernyi csillogás
Fűznek ága Dráva - partján
Nem lehajló napsugár
Csak a víznek tükörfényén
Nézegeti szép emlékét
Anyaföldnek zöld lelkén
Ha találkozik két sárga fény
A világnak aranya lesz
Boldogságnak madara lesz
Mert a szerelemnek ablaka van
Aki nyitja érzi szelét
Szíve nem lesz virágtalan
De egy virág lesz igaz pecsét
Beleesni, elmerülni
Szerelemmel elvegyülni
Mosolyt lelni, szeretni
Kezet a kézben cipelni
Fáradt napnak kurta végén
Csendben csendet lelni
Azt az egy szál szép virágot
Szerető szép szívre tenni
Az éjt ölelkezve
Négy szárnnyal berepülni
Csillagfényes éjszakából
Visszatérni megpihenni
Ne számold az éj pokrócait
Számtalan már a vágy
Mert a szeretet kanócait
Soha ne hagyd kihűlni
A szerelem édes lángját
Nem téphet vihar s ár
Mert a szeretet védőbástya
Két kapcsolat jó páncélja
A szerelem széles tenger
Tengervízből vízesés
Vízesésből kék tengerszem
Tengerszemből újabb tenger
A szerelem virágmező
Virágmezőből éji illat
Az illatból mámor felleg
A fellegből még szebb mező
Bársonymező simogatás
Kezed érintése nyomán
Virágeső szín - vízesés
Oly csodás felfedezés
Éjek álom csodájában
Sok millió százszorszép
A szívünkön Tejútrendszer
Sok millió szeretetfény
Nap lettél kedvesem
Csakhogy nincs nappal s éj
Ott ragyogsz végtelen
Engem ölelsz szüntelen
Ha úgy érzed kedvesed hiányát
Mint víz alatt a levegőt
Akkor, akkor szereted őt
S érzed könnyes pilláját
Ha úgy érzed kedvesed hiányát
Hogy testedben ő a folyékony fény
Akkor, akkor már imádod őt
S nélküle soha nem lesz jövőd
Mint fák a virágillatban
Jöjj kedvesem
Fürödjünk a szerelem illatban
Nedvesen, sebesen
Kicsi tó szívemben
Parányi hal voltál
Mára már tenger lett
S bálna nagy szerelem
Korábban harangban
Piciny csend voltam
Ma kiáltás a világban
Egy szerelmes virágban
Kiáltom szárnyas hangorkánnal
Zengje a harangpalást
Édes szerelem szökkenj sugárral
Érezze föld s ég e csodás varázst
Töröm a diót, válogatom s darálom
Kedvesem tésztát dagaszt
Már érzem a diós kalács illatát
S míg sül, átölelem hívó parazsát
Két ablakszemen kukucskál a fény
Nézem kedvesem kuncogó szemét
Már sülnek a diószem csókok
S ajkamon a szerelmes monológok
A régi emlékek elfogynak
Mint a kitett téli szalonna
Cinkék csőrében
Már nem is osonna
Egy pohár vörösbor
A lámpa fényben
Már nem a hideg hajnali pír
Az esti fagyos bíbor alkony
Ez már meleg áradat
Mely szívig szalad
Egy korty kettőnk véréből
A szerelem mézes éjéből
Ez a mű egy - két sort kivéve
A leszerelésemig emléksorok
Benne több dolog összetéve
Eggyé sodródott gondolatok
Mert ugyanaz az érzés
Ha az ember százszor nyer
S ugyanaz, ha százszor veszít
Mintha csak egy fájó lenne
Múló csókok, múló szerelemek
Lehullott falevelek
Mint földre hullott üvegcserepek
Már nem elevenek
Mert a szegénység
Lehet a szerelem gazdagsága
S kell e nagyobb kincs
Mely a szívünk ragyogása
A boldogság könnyét
Nem kell csipkekendővel letörölni
Talán jobb hagyni, csorogni
Hagyni benne az örömöt csillogni
Nem látjuk az utunk végét
Mennyi idő s mennyi tér
Ezért mindig jobban
Szorítsuk egymás kezét
Földi utunk bárhol véget érhet
Nem mindegy kéz a kézben
Vagy szétszakadva csak reményben
Vagy eggyé forrva örök létben
Menyasszonyi ruha
Legyen előttünk leterítve
A kezdet legyen a vége
Egybeforrva lépni a kapuba
A boldogságban nincs hervadás
Mert újra nyílik minden virág
Mért ne nyílna, hisz szeretik
Naponta hittel öntözik
S ha a vágy hullámai csitulnak
A csendes légzés pihentet
A szobát betölti az ajándék
Az egymásnak adott szépség
Legyen a tenyered örök itató
Szerelmes csőrömet nyugtató
S legyen a tenyerem örök itató
Szerelmes csőrödet nyugtató
Két szerelmes madár
Egymás tenyerében
Dédelgetve etetve
Cserélve örömár
S ha fölöttünk két lélek összeér
Kell - e ennél szebb hajlék
S ha van hajlék, az, az otthon
Szaporodó boldog álom
Alszik az éj csendesen
A holdfény táncot jár az üvegen
Nézem ezt a csodás táncot
Mellettem alszik békésen a párom
A sors keze másként fogja
Kezemben a tollat
Más a betűk sugallata
A lap szinte szépség torlat
Minden betű mosoly s kacaj
Papírlapon öröm tutaj
Nincs az ó- nak sötét árnya
Nincs az í-nek éj démona
Drága ékszerdobozom
Mindig örömmel fogom
Két smaragd szeme benne
Rubin ajka szinte röppenne
Hogyha felkel a homályban
Sejtető ívek lobbannak
Mint falevelek a nyárban
Melyek a testemben dobbannak
Éji csendben hallgatom
A szív dobbanását
Most itt ver, kalapál
A végtelen nagyvilág
Ó ajkadról hulló csókpipacsok
Lepelként lengén betakarnak
Nem is bánom, ha oly pimaszok
Hiszen csak szerelmet akarnak
Maradj csak őszülő szívemen
Gyönyörű szép tavasz
Ezer pipitér a szikkadt gyepen
Maradj, mint régen ugyanaz
Frissen mosott függöny illatozik
Fény kacérkodik az ablakon
Kedvesem fekete teával várakozik
Szívem boldog, íme van otthonom
Fazékban forr a víz, gőz emelgeti fedelét
Sodrott tészta, ügyes kézben kés által
Szalagokra esik szét, mákos tészta lesz
Én forgatom a mákdaráló kerekét
Száradó ruhák szívják a nyár melegét
Kurta fürtökben hullámzik a szellő
Ó, ruháját így is vágyakkal érinteném
Hiszen bármerre nézek mindenben ő
Meleg nyári kellemes otthonom
Kedvesem szorgalomtava közepén
Mint tenger a sziklát, úgy mossa
A szeretet az otthon környezetét
Minden - minden csak játék volt
Egy nagy próbatétel a családig
Mely megtanított megbecsülni
Nem álmodozva szeretni
És ez a hullám simogatja vágyam szikláját
Nézem kecses vágyat keltő táncát
Becsukom szememet és átölelem derekát
Nincs mellettem, mégis érzem csókját
A nap fáradtságából szőjük a nyugodt
Letisztult tiszta éjt, melyben már két szív
Talál békés nyugalmat, egymásban oltalmat
Egy gyönyörű éjben az ívek táncában
Oly jó az éji csend, mikor egymás mellett
Fekve hallgatjuk egymás szívverését
Észre sem vesszük elalvásunk idejét
És a reggel oly boldog, vidám ébredés
Ó szerelem, te édent láttató
Színes szökőkúttá váló virágos mező
Tavirózsás kéktavú ég
Szívemet ölelő millió sóvárgó gyökér
Ó szerelem, parázzsá vált vörös vér
Együtt izzás, pulzáló sziporkázás
Majd boldog lángra lobbanás
S egymásba omló fáradtság tündér
Oly jó, amikor a múló napok közé
A szerelem préselődik emlékként
Mint, iskolás gyermekkorunkban
Könyv közé a legszebb színes levél
Oly boldog a világ
Ha nappalból csók fakad
Oly boldog a világ
Ha az éjből csók fakad
A terített asztalnál két leveses tányérból
Két kanál emelkedi fel
A terített asztalnál két második fogásból
Két villa és két kés
Közben - közben két pohárból
Fogy a tiszta friss víz
S a hatalmas diófán, két madár
Beszélget a párról
Zaklatott pillák kereső tánca
Egy pillanatnyi románcra
Immár a nyugalom szigete
Mert ott lebegsz mindig előtte
Hol boldogság, ott a mában a tegnap
Egymást erősítő sugárzó láncolat
Egy impozáns lépcső a holnapba
Melyben ott lesz a szerelem tegnapja
Magányos nádszálként
Tavat kaptam én
Ölelsz engem vágyként
Te vagy lelkemen a prém
Mint parti homokszemek
Elvitte a Dráva víz
A fáradt emlékeket
S rajzol már új színeket
Ó édes kábulat
Nem vagy már álom
Maradj örök ájulat
E szép aranyláncon
Édesem, reggeli harmatom
Éltetőm szomjas hajnalon
Milyen lenne nélküled a nappalom
Ha nem innám csókodat a hajnalon
Hajolj rám, mint hajnali pír
Érezzem arcod izzó melegét
Veled maradjon a földi öröklét
Így fogadjon be a sír
Lépjünk az éjbe könnyű párnákon
Lássam lengeni tested selymét
Ne álljunk meg, fogd a kezemet
Túljutunk a nehéz sorsbarázdákon
Álljunk egymással szembe
Add jobb tenyeredet jobb tenyerembe
Add bal tenyeredet bal tenyerembe
Így emelkedjünk imára a mennyekbe
Álljunk egymással szembe
Add jobb tenyeredet jobb tenyerembe
Add bal tenyeredet bal tenyerembe
Így emelkedjünk imára a mennyekbe
2018.03.27. 12:46:27
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 6
Tegnapi: 84
Heti: 208
Havi: 912
Össz.: 227 403
Látogatottság növelés
Irodalom - Költészet - Tudomány - Találmány- Alkotás - Kutatás - Fejlesztés - © 2008 - 2024 - aranyvakum.hupont.hu