HARANGOKBA KÖLTÖZÖTT A FÁJDALOM

 

Harangokba költözött a fájdalom

Oly töményen hogy

Száz év harangozás után is

Árad belőle szenvedés hanghullám

 

Nem dühöngenek e harangok

Csak kondulják a múlt fájdalmát

S várják a vidám csengések

Végre édes harmóniáját

 

Mert a szívbe a lélekbe

A gondolatba szállt a fájdalom

Gyermekek nem hallják már apáik

Szörnyű trianoni fájdalmát

 

Pedig a kínzásjáték jól sikerült

Egy nép a saját határaiban elmerült

Láncokra verték a nappalt s éjt

S száz éven át figyelték szenvedést

 

Mintha mi indultunk volna

Földrészeket gyarmattá tenni

Mintha mi indultuk volna

Rabszolgákat begyűjteni

 

Mintha mi indultunk volna

Földrésznyi lakosságot kiirtani

Ősi kincseitől megfosztani

Aranyba önteni egy nép történelmét

 

Nincs és nem volt gyarmatunk

Sőt még az antarktiszi

Földrészünkről is lemondtunk

Mert a hun vér bárhogy is de tisztesség

 

 

 

Nem díszítik otthonunkat skalpok

S nem csillognak inka kincsek

Nem nekünk dolgoznak bányákban

A gyémántbányász rabszolgák

 

Nem mi tartjuk uzsorán

A világ egész lakosságát

Első világháború után mégis

A legnagyobb vesztes Magyarország

 

Hazánk hetvenegy egész négy százalékát

Elcsatolták vagy inkább levágták

Sem javak sem családok irányában

Nem volt parányi irgalom sem

 

Lakosságunk hatvanhárom egész

Öt százaléka lett más országok martaléka

Ideg uralom alá hajtották

Mint a marhákat vágóhidakra levágásra

 

Gyermek szülő családok barátok közé

Került a ketté hasító fájdalmas ék

S napjainkig töretlen száz év szenvedés

Mert így döntöttek a játék színterén

 

Románia nagyobb  területet kapott

Mint a megmaradt szenvedő anyaföld

De hamzsolt Jugászlávia Csehszlovákia

De jutott Ausztriának Lengyelországnak

 

Sőt még Olaszországnak is

Igaz nem sok csak egy százaléknyi rész

Úgy szedtek törtek szét

Mintha protézis lett volna a magyar nép

 

Az egy százalék nem nagy de ha éppen

Az a szemlencse akkor már vakká lesz

A fájdalomba taszított test

S vágya reménye maradt újra látni

 

 

 

Mondjuk trianoni békeszerződés

Hogyan lehet békésen szétbárdolni

Szétosztani egy nemzet sorsát

Mint mászárszékben a húst

 

A magyarajkú lakosság egyharmada

Került más nemzetnyelvek vágóhídjára

Az idegen impérium

Majd mi megmutatjuk birtokába

 

Vannak kik élvezték a megcsonkított

Száz évig szivárgó vért

Ím nem vérzett el a nép

S itt van az újraegyesítési igény

 

Ám túléltük a csonkítás

Mezőgazdasági és ipari torzulását

Pedig a szén s nyersanyagok

Ércek lelőhelyei mind lett elrablott

 

Szétszaggattak mindent utakat

Szárazföldön és vízen egyaránt

Nagyobb határmenti városaink

Elcsatoltak lettek átokfallal  

 

Vasúti csomópontok bomlottak szét

Melyeket vagonokkal sínekkel

Egyaránt ellopták

Vízi  tengeri útvonalink megcsúfoltan

Vízi útjának is csak egyharmada maradt

 

Ám legnagyobb kín az igazságtalanság

Nép ellen a legnagyobb kegyetlenség

Egy szorongássá tett ország

Melyben a remény a csodás forrongás

 

Ne várjuk meg emberek

Hogy a kínzás áldozatai legyünk

Vegyük kezünkbe a sorsunkat

Mert mi egy haza egy nemzet vagyunk

2020.06.01. 20:57:32

 

  

Oldal: Trianon műveim 4.
Irodalom - Költészet - Tudomány - Találmány- Alkotás - Kutatás - Fejlesztés - © 2008 - 2024 - aranyvakum.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat