Irodalom - Költészet - Tudomány - Találmány- Alkotás - Kutatás - Fejlesztés

Tizenegyedik fejezet.

Tudom Kedves Olvasó, a levelek olvasása nem valami kellemes, nem izgató,- főleg ebben a témában, ám egy ember szétverésének bemutatásának ez a legjobb anatómiája. Ez a valóságot tárja fel! Persze arról se feledkezzünk meg, hogy az alkotó emberek kizárása a terület szétverését és a társadalom degradációját jelenti. Sokan kérdezték, miért nem fordultam ide mag oda. Fordultam én mindenkihez, csak az Úr címét nem tudtam megszerezni, az ima meg legfeljebb a csalódásban, megnyugvást, de eredményt nem hozott. Itt az MTA-hoz írt levelem, a korábbi elnöknek is írtam, a szabványválasz érkezett tőle is. Az MTA-hoz a kérésem, ua. amit ide már többször leírtam, ezért csak az utolsó levelek másolatát írom ide le.

Sent: Monday, July 16, 2012 3:05 PM To: elnokseg@office.mta.hu Subject: érdeklődés

Pálinkás József

Magyar Tudományos Akadémia

1051 Budapest, Széchenyi tér 9.

Tisztelt Pálinkás József Elnök Úr !

Érdeklődöm, hogy e héten, szerda, csütörtök vagy péntek közül melyik napon tudna öt percre fogadni de. fél tíz és tíz óra között öt percre. Egyetlen egy kérdést szeretnék feltenni személyesen a saját kutatásaimmal kapcsolatban.

Váray Károly nyugdíjas kutató tanár

Tisztelt Tanár Úr!

Ezúton tájékoztatjuk, hogy Pálinkás elnök úr az elkövetkező hetekben korábban egyeztetett külföldi és belföldi programjai miatt nem tartózkodik Budapesten. Arra bíztatjuk, hogy kérdését levélben juttassa el számára az Elnöki Titkárságra.

Szívélyes üdvözlettel, Magyar Tudományos Akadémia

Elnöki Titkárság

Címzett: Kende Zsuzsanna - elnöki válasz

Feladó: Váray Károly

Tárgy: elnöki válasz

Dátum: 2012. augusztus 30., csütörtök, 19:10:36

Kedves Kende Zsuzsa !

Köszönöm a választ. Jobban szerettem volna, ha az Elnök Úr aláírásával ez postai levélben érkezett volna. Nem véletlenül kértem személyes megbeszélést. No, mindegy.

Remélem külföldön nagyobb szerencsém lesz.

Üdvözlettel: Váray Károly kutató tanár

Megjegyzem a Somogy – megyei Közgyűléstől is kértem segítséget, negatív választ kaptam.

Miközben látható mit küszködtem és szenvedtem, hogy a köz javára hasznosítani tudjam a találmányimat addig Barcson egy időszakban nevetséges páramegkötőt készítettek egy műanyag edénybe kalcium - kloridot helyezve. Aztán egyszer csak letűnt és minden megszűnt. Az emberi irigység és kivagyiság, félni attól, hogy az egyébként is pszeudo elismertség megszűnik, inkább eltiporni a másikat! Barcson, amikor egy munkahelyemen elindították az addig még nem alkalmazott újítások elismerését, nyomban több tucatot adtam be. Megjegyzem mindegyik életképes volt, hiszen azt már alkalmazták. A folyamatosan érkező vágókeretemet a bíráló, úgy ítélte meg, hogy az működésképtelen. A válaszból kiderült, hogy egyáltalán nem érti, közben a fóliahúzó gépsoron már pár hónapja alkalmazva volt. Megjegyzem több ember munkáját helyettesítette. A határozat az irattáramban aláírva, lepecsételve megvan. Nos, ilyen emberek döntik el általában egy település sorsát is. Itt írom le a kirekesztés sokszínűségét, mert a műanyagüzemnél ezt a témát már nem akarom felhozni. Egyébként ipari mintaoltalmat kapott üregér logikai játékomra tárgyalás útján az akkori TRIÁL- lal egyszázezer darabra előszerződést kötöttem. Amikor a főnökömnek ezt elmondtam, azt mondta: Lehet gyártani, de te ezért egy fillért nem kaphatsz ui. darabonként már nem emlékszem pár forintot kértem. Így ez abbamaradt. Közben teltek az évek és a Mágneses Kft. jelentkezett gyártásra. Megörültem, de a sors csapása, a védettségem éppen akkor járt le. Így anyagikhoz nem jutottam, a Kft. pár ezer forintot adott vigasztalásomra. A játékom Varázsküllő néven került forgalomba.  Ha valaki azt gondolja , hogy hazánkban csak én voltam ill. vagyok ilyen számkivetett az téved. Kiállításokon és egyéb helyeken sok – sok sorstárssal találkoztam, akik szintén fájdalommal viselték a kirekesztettséget. A pozícióban döntő általában az alábbi képet sejteti: Ha nem adod, vagy nem tudom elvenni, akkor nem kell, dögölj meg a találmányoddal. Munkahelyemen több újítást adtam be pl. mérlegcsiszoló, mely találmányi szintű, mégsem szabadalmaztatták, legalább is eddig nincs róla tudomásom. Pár ezer forintot kaptam és már több évtizede alkalmazzák. Egy másik találmányomra viszont választ se kaptam, az az un. AMK adagoló – mérő – keverő – rendszer. Ennek a lényege, hogy a gépre mindig annyi bekevert gyorsítóval – katalizátorral ellátott anyagot juttat, amennyi éppen szükséges. Egyszer mentem egy másik gyártelepre, ott megláttam az elképzelésemet az ajtó mellett. Éppen mondani akartam, hiszen ez az enyém, de megelőzött, azt mondta: Ez nem az, ezt a Műanyagipari Kutató gyártotta le. Egyébként velük volt fejlesztésre szerződéskötés, de mégiscsak furcsa volt , hogy éppen akkor készült egy ilyen amikor én pár hónappal azelőtt adtam be. Ugye nem is olyan furcsa az élet. Ebben az érdekes, hogy valaki kegyetlen sokat gondolkodik és dolgozik, így mások az ötlet leírását elvéve, azt már könnyen a saját nevük alatt megvalósítják.  Ez ellen tenni szinte lehetetlenség, vagy hosszú bizonytalan kimenetelű bírósági eljárás az út. Befejezésül, egyetlen egy helyen kérés nélkül kaptam az életem első újítási elismerést, igaz közösen csináltuk csoportmunkában, a CHINOIN - nál, ahol a Gépkísérleti és Műveletfejlesztő Laborban egy mikronizáló készülék létrehozásában dolgoztam, mely berendezést a fundazol gombaölőszer gyártásánál alkalmazták is, ill. az akkori BNV – n került kiállításra . Pedig ez előtt az NDK- ban, sokkal de sokkal nagyobb jelentőségű újításom volt az utánklórozott PVC kicsapásánál, persze az sem került elismerésre , de  hasznosításra igen.  Bizony nem egyszerű az alkotó emberek élete… ahelyett, hogy felkarolnák, azt mondják: Furcsa emberek,- és máris félre vannak lökve. De, ha jön egy helyi rendezvény, ahol a lekvároslángos evés zsinegen lógatott lángossal történt , ám a barát új ötletet ad, ezentúl legyen fűzfavesszőről, az mindjárt jutalmat, év végi prémiumot és díszoklevelet kap. Néha elgondolkodom , mi lenne , ha egy kisebb terület az állammal karöltve integráltan megbecsülné és hasznosítaná az alkotó emberek tehetségét .    

Tizenkettedik fejezet.

Íme, az első kötet utolsó fejezetei. Mivel a második kötetben egy az egyben, a Barcs és Somogytarnóca fejlesztéséről szóló egymilliárdos pályázatomat szeretném csak átadni, ezért az ahhoz köthető egyéb próbálkozásaimról még egy – két mondatot írok. Kiemelném, hogy Oroszországban is próbálkoztam, itt szeretném megköszönni, gyermekkori barátom, Kemény Tamás segítségét, aki a fordításban segített teljes mértékben. Megemlítem, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara irányított az Orosz Kereskedelmi Kamarához. Végül se a kiválasztott gyár, se a kamara nem válaszolt. Ugye mintha Isten átka lenne, az alkotó ember próbálkozása.

A sok levél közül egyből emelném ki az első részletet.

„Tisztelt Lubaretc !

Örülök, hogy a kapcsolat létrejött. Váray Károly nyugdíjas kutató tanár vagyok. Magyarországon Barcs városban lakom. Többféle kutatással foglalkozom, többek között permetezőgépek fejlesztésével is. Van egy permetezőgép találmányom. Sajnos hazámban nem tudok ezzel érvényesülni. Én viszont szeretném hasznosítani, azaz közkinccsé tenni.”

„Уважаемый Любарец !

Я рад, что связь была установлена между нами.

Я Карой Варай - учитель-исследователь на пенсии.

Я живу в городе Барч,в Венгрии. Я занимаюсь много исследований, в том числе  и разработку опрыскивателей. У меня есть изобретение распылителя. К сожалению, в моей стране  я не могу  добиваться успеха .Но я бы хотел использовать  изобретение , то есть сделать его публичным.”

Azt is szeretném láttatni, hogy mennyi iszonyatos munkám fekszik mindebben, amit egyesek egy szalmaszállal a szemétkosárba sepernek.

A végén kellett volna bemutatnom, de ehhez kötöm, hiszen ez sem sikerült. Írtam egy magyar permetezőgép gyártónak is, aki a közös hajlandóságra aktivitást mutatott. Telefonon megbeszéltük, hogy a további kapcsolatot Email -ben  bonyolítjuk le. Sajnos, amikor arra került sor, hogy Barcson fogadom és megbeszéljük a további teendőket, egyszer csak elhallgatott.

De térjek rá a leglényegesebbre, a TSZ műanyagüzemre kiemelten a fóliagyártó üzemrészre. Itt kiemelném Feigli Ferencné szerepét, aki az irodavezető helyettesem volt, aki sokat segített, én pedig anyámként tiszteltem és tisztelem. Az egész lénye szinte nem illett be az egész kapzsi vezetésbe, talán ezért is volt és maradt meg a jó kapcsolatunk. Igen ő a volt polgármesterünk édesanyja, ezért többen feltették már akkor a kérdést, hogy miért nem megyek a fiához, akármilyen kéréssel is. Ennek egyetlen oka, hogy a volt polgármesterünk se állt mindig „problémamentesen „a lábán”, abban az időszakban, így zaklatni nem akarta, főleg az anyjára hivatkozva.  Feigli Ferencné és Losonczi Mihályné, - TSZ elnök feleségének irodái között volt az én irodám, néha nyitott ajtóknál sok mindent hallottam.  Volt, amikor Nusi néniért – így hívtuk – kocsi érkezett, annyit mondott Karcsi el kell mennem, Marika – Losoncziné – csak annyit mondott, megint vannak problémák. Persze minden családban előfordulnak, de hát sok mindenen meglepődtem, de én egyáltalán nem foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel. Nos, mik voltak az általam alkotott kiemelhető gépek. Egyszer csak megjelent egy melléküzemág vezető, aki azt mondta, hogy többen hozzám irányították, mert a problémáját én biztosan megoldom. Mondtam, mondja el mi az. Azt mondja, hogy a fregoli pálcákat kéne bevonni műanyaggal, hogy tartósabb legyen és a selejt, felületi hibás pálcák is beépíthetők lesznek, ezáltal nagyobb haszonra tesznek szert. Gondolkodtam pár percet, majd mondtam neki, hogy két hét múlva érdeklődjön. Nekiálltam éjjel – nappal terveztem, számoltam az áttételeket, hogy a pálca pontosan olyan sebességgel legyen húzva, ami a falvastagságnak is megfelelő.  Nem mondtam, hogy kész, mert még próbákat akartam csinálni, ám két hét múlva megjelent egy teherautónyi pálcával, mit tehettem, fogadtam és pár hét múlva jöhetett a bevont pálcákért. Rajzaim és megbeszélésünk alapján Czeller István és Bojtor Gyula TMK- okkal csináltuk meg a gépet. Utólagosan szégyellem magam, hogy ezért semmilyen plusz pénzt nem tudtam kicsikarni ui. az ingyen munkával közösbe tevés az kiemelt szerepet játszott a TSZ- nél, ám ez a legtöbb vezetőre nem volt jellemző. De a felső vezetés megtalálta a lehetőséget. Pl. a hibrid kukoricát a Bólyi Állami Gazdaság vette át. Évvége, nagygyűlés, emelvény,- Kitüntetjük a Bólyi Állami Gazdaság XY vezetőjét, mert időben átvették a hibridkukoricát! Persze ugyanez fordítva is lejátszódott: Kitüntetjük a Vörös Csillag TSZ vezetőjét, mert időben leadta a hibridkukoricát. Persze pont ezek a vezetők nem tettek semmit! Hogy Nusi nénit mikortól éreztem szinte az anyámnak , ezt is le kell írnom , hogy láttassam azt a körülményt , ahol mindenki megvolt becsülve , csak az alkotó ember nem. Eljött az első alkalom, amikor nekem kellett Május elsejére, kitüntetésre ajánlatot tenni. Nusi néni elém rakott egy névsort, mellette egy rublikával, a javaslat tevésre. Mondom: Segítsen, mert én még nem ismerem a dolgozókat annyira, hogy felelősséggel javaslatot tegyek. Azt mondta : Rendben . Elkezdtük, annyi és ennyi , egyszer csak odaértünk egy névhez, aki eddig minden évben kapott jutalmat. Rám néz, kicsit elmélyedve és azt mondja: Karcsi maga most itt új és még fiatal, tegyük rendbe a dolgokat, hogy tiszta lappal indulhasson! Ma sem akarom elhinni, hogy ezt megmerte csinálni. Nyilván átérezte, hogy a fia lehetnék, hát nem akart rosszat!  Karcsi ez már régen halott, de bent hagyják a névjegyzékben! Valamilyen alapító tag volt, ez olyan tisztességtelen megbecsülés volt, mert kiderült, hogy nem egyedül van és több ágazatnál is szerepeltek a neveik. Ha azt hiszik, hogy az csak nálunk volt és ma nincsenek ilyen dolgok, akkor tévedünk.  A pálcabevonó gépem megtekinthető, a többi alkotásommal együtt  Youtube – on elérhető https://www.youtube.com/watch?v=92xYXFMUcDw&t=52s   című videofilmben. Nézzünk egy másikat. Ez egy un. körsorjázó gép, amely a tejes flakonokat sorjázta, ebben már alkalmaztam mechanikus automatikát, rendkívül egyszerű, gyors és biztonságos volt. Egy forgó küllők végére hegesztett gyűrűbe kellett bedugni a flakont és mire körbeért egy sorjázó vágókorong levágta a sorját, majd tovább haladva egyszerű automatika kiemelte és félredobta azt.  A rajzok megvannak és hihetetlen, hogy egyetlen fényképet nem találok róla. Igen jól esne, ha egy dolgozóm írna és legalább megemlítené, nagyon megköszönném. Egyébként gépeket, nem magas szintű műszaki rajzokkal együtt, igen gyorsan tudtam tervezni. Nekem otthon, egy NDK- ban vásárolt rajzgépem volt, megvan a mai napig. Szeretem, ha a régi dolgaim körbevesznek, ettől erőt és inspirációt kapok. Kiemelném a következőt, egy Balaton környéki TSZ megkeresett, hogy növénytermesztéshez fekete fólia kellene neki, de meghatározott szélességben. Ennek a gyártásához a következő feladatot kellett megoldanom, szintén a TMK- ok segítségével, akik bizony érdektelenség miatt nehezteltek rám, amiért ilyen plusz dolgokat vállaltam. Ma már elismerem igazuk volt, csakhogy engem hajtott a fiatal alkotói vágy, akkor még nem gondoltam megbecsülésre sem. Először is az akkor még, egy kisfóliahúzó gép teljesítményét kellett megnövelni. Ehhez kimentem a TSZ ledobott eszközök területére és Czeller Pistával kiválasztottam két hajtóművet. Az igaz, hogy nem ezek kerültek beépítésre, mert a legnagyobb meglepetésemre, Francz Rezső főmérnök valahonnét azoknál valóban jobbakat kotort elő és azt adta oda. Ez volt számomra a TSZ – ben tartózkodásom ideje alatt az egyetlen segítsége. A hajtóművet sikeresen átalakítottuk, a súrlódás miatt jobban felmelegedett fejből kijövő műanyagot viszont hűteni kellett. Ide körbe ventillátorokat raktunk,- szerencsére jól be is váltak. Most figyeljenek, a lejövő fólia ugye egy cső! Nos, a rendelésnek megfelelően felvágva és feltekercselve kellett átadni. Ma már magam se értem, mert szinte őrültség, amit csináltan!  Mivel a helyiségben már több hely nem volt, ezért a lejövő csövet az ajtón keresztül egy raktártérbe kellett vezetnem. Közben az egyik oldalon egy késsel fel kellett vágni, majd szétnyitni és így feltekerni.   Most is beleborzadok, amikor leírom!    Sikerült! Mivel akkor éppen senki nem vállalt ilyet, a TVK le volt kötve és közben alapanyag hiány is fellépett, emiatt közösen Keserű József elnök helyettessel, felkutatásom után, sikerült az ÁLLAMI ZÁROLT mennyiségből szerezni. Természetesen ezt az árban is érvényesítettem, így bomba üzlet lett, hatalmas nyereséggel, amiből én semmit nem láttam! Előny azért annyi volt, hogy a nagy nyereség miatt a dolgozók bérét kénytelenek voltak emelni és ez a bérekben jelentkezett is. Soha nem kerestek a dolgozók olyan jól, mint a vezetésem alatt.   

Tizenharmadik fejezet.

A már korábban leírt vágókeret tulajdonképpen a kisfóliahúzóra került. Ám, ha ez nincs az új fóliahúzó hatalmas teljesítménye ezek nélkül nem is lett volna feldolgozható ill. egy fél tucat dolgozó alkalmazásával új daraboló üzemet kellett volna létrehozni. Ezzel mindjárt zsákméretre lehetett szabni a folyamatosan lejövő anyagot, egyébként egy ilyen daraboló gép akkor másfél millió forintért volt beszerezhető. Megemlítem, hogy jó kapcsolatom volt a TVK - val és amikor elmondtam nekik , hogy szükségem lenne egy nagy teljesítményű PE – zsák hegesztőgépre, segítettek is.

Éppen akkor volt egy műanyagipari kiállítás Budapesten és ott üzemeltettek egy gépet, amelyet pár tízezer forintért megkaptam, az egyébként kb. háromszázezer forintos gépet. Ez került beüzemelésre és kitűnően működött. A Nagyatádi Szerszámgyárból kerestek meg csomagolóanyag tekintetében, melyet feliratozni is kellett. Az üzem melletti üres lakóépületből alakítottam ki egy kis festőrészleget. A festéshez a fólia felületét elő kellett készíteni, nagyfeszültséggel „ felborzolni”, hogy a festékrészek hozzátapadjanak. Akkor kezdtem egy ílyen gép összeállításához, Borsos Tibor barátomtól kaptam egy nagyfeszültségű generátort a Műszaki Fizikai Kutatóintézetből kölcsönbe. A kísérlet sikeres volt, de sajnos ezt  a gépet már nem tudtam megvalósítani, pedig Bitó Ferenc TV szerelő, akkor készített egy nagyfeszültségű generátort az akkori TV - ben levő két malomtekercs felhasználásával. Sajnálom, hogy az „eljövetelem” miatt, ezért a munkadíj a mai napig nem rendeződött le. Igaz egy beszélgetésem alkalmával elmondta, hogy ő is kíváncsi volt az alkalmazására. Persze ha összejön, akkor három darabot már rendeltem volna tőle.

Mint említettem a TVK- hoz többször elmentem ügyeket intézni az alapanyagért menő IFA gépkocsikkal. A jó kapcsolat miatt elárulták, hogy az egyébként teljesen használható, de nem megfelelő folyási indexszel rendelkező, elő és utóterméket a helyi MÉH telepre viszik, ott vegyem fel a vezetővel a kapcsolatot. Ez a magas vagy alacsony nyomású PE – polietilén – az érzékeny automata gépeken nem volt használható. Viszont a mi „durva„  gépeink ezt észre sem vették.  Ebből az évek folyamán több tonnát feldolgoztunk, mely tovább növelte a nyereséget, hiszen a kilónkénti alapanyagon  feldolgozatlanul máris 80 % nyereség keletkezett. Megjegyzem minden anyagot a megfelelő termékhez dolgoztunk fel.  Egy ilyen látogatás alkalmából megláttam a leselejtezett műanyag feldolgozó gépeket és a vezetőtől kérdeztem, hogy eladók – e?   Mire van szüksége? Mondom, fóliahúzó berendezésekre, pedig akkor még egy ilyen létesítése csak fantázia volt bennem. Figyelj ide, elárulom neked, hogy bent az üzemben vannak a gépparkban teljesen működőképes gépsorok, amit meg lehet szerezni. Azt azért el kell árulnom, hogy a TVK-ba ,- de más alkalomkor is,- ha mentem , mindig vittem egy úgynevezett repicsomagot, melyben a TSZ által előállított termékek voltak. Ezekkel könnyebb volt a kapcsolat kiépítése.  Megmondta kit keressek, legközelebb mikor mentem fel is kerestem.  Bemutatkoztam, elmondtam honnét jövök és előadtam kérésemet.  Persze ekkorra már tegező viszonyban voltunk. Megmutatta a gépsorokat és más feldolgozó gépeket. Már akkor két gépsort kiválasztottam. Csakhogy semmi sem megy ám olyan egyszerűen. Kérdezte van – e a minisztériumba ismeretségem, mert anélkül is megszerezhetem , de az nehéz lesz.  Mondtam, hogy olyan szinten nincs. De, mondtam neki a TSZ - nek bizonyosan van. Aztán kiderült, hogy nincs, a legnagyobb meglepetésemre. Nos, már itthon egy alkalommal bementem a könyvelő irodába és Kirilly András közgazdásszal  beszélgettünk, akivel egyébként barátág alakult ki.  Megemlítettem neki a rejtett tervemet és mondtam, hogy egy minisztériumi ismeretség kellene a gép biztos megszerzéséhez. Másnap vagy harmadnap telefonált nekem és annyit mondott, hogy lehet menni a gépekért . A lélegzetem is elállt, a mai napig nem tudom kije volt ott, de számomra éppen jó helyen volt. Közben minden felgyorsult, teveimet az elnökhelyettessel Keserű Józsi bá’-nak is ismerttetem, aki támogatott. Hiszen ócskavas ár alatti értékben kaptuk meg és bízott bennem.  Ez volt a lényeg. A műanyagüzem területén volt valamikor a határőr laktanya.

Ebben volt egy lóistálló egy garázs közötte egy disznóól. A fóliahúzó üzemet ezeknek az átalakításával terveztem meg, a gépek elhelyezésétől kezdve mindent. Szerencsémre a gépekhez minden dokumentáció át lett adva. Az üzem hébe – hóba, de elkészült , csak a gépek hiányoztak belőle, azok ott álltak  TSZ udvarba egy szín alatt, pedig folyamatosan kértem , hogy a TMK nézze át mielőtt bekerülnek. Mint az említett filmben a TMK vezető elmondta, a főnökétől nem kapott utasítást erre,  de hivatkozva, hogy itt a mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek prioritása van, így a gépek nem kerültek átvizsgálásra, ám azokat bevitettem az épülő üzembe és szinte a beszereléskor lettek átnézve. Hatalmas kockázat , mi van ha nem sikerül, amiatt és amiatt, és az illetékes vezetés sem segített,  állandó stresszben voltam. A filmben az is elhangzik, hogy engem emiatt szinte „hülyének „ néztek, sőt kijelentették ,hogy én nem értek hozzá így nem támogatnak. Pedig ugye kitűnik, hogy eddigre már számtalan újításom működött és ontotta a pénzt. Egyes emberekben iszonyú féltékenység és irigység tombolhatott, nekem viszont bizonyítanom kellett, azaz üzembe állítani, hiszen a termékre már kereslet is mutatkozott a környezetben és ha minimális, de költségek is felmerültek. Végül is az egyik gépsort teljesen sikerült üzembe helyezni, a másik pedig szinte üzemkész állapotban volt, a fóliaelterelést kellett megoldanom, mivel az a gépsor egy kicsit más elhelyezést kapott, azaz a kettő nem volt teljesen szimmetrikus, a raktárba való átjárás miatt.

Nos, itt tegyünk egy kis kitérőt.  A TSZ – be éppen fejlesztéseket határoztak el, ez még az előbb említett üzem elkészülése előtt történt. Keserű elnökhelyettes, egy alkalomkor megjegyezte, jó volna Barcs közelébe helyezni az üzemet, mi erről a véleményem. Nem volna rossz, - feleltem.   Akkor ugorj fel a kerékpárodra és héten járd körbe Barcsot és nézz körül. Ezt meg is tettem. Két helyet választottam, a malom melletti  megfelelő tehénistállót, ami takarmányraktárral is el volt látva ill. a Belcsában található, Kremzir megmaradt építményeit. Gyár létesítésére kiemelten az un. volt rumgyárat, a többi építményt ehhez integrálva. Legközelebbi vezetői megbeszélésen előadtam a felmérésemet. Megkérdezte, neked melyik szimpatikusabb, mire azt feleltem a rumgyár és térsége. Igen az jobb, mert az üresen álló istállót még szeretnék hasznosítani. - mondata. Akkor ezt fogom előadni a TSZ felsőbb vezetőinek.  Emlékszik még Kedves Olvasó, amikor azt írtam, hogy megmenthettem volna az egész belcsai létesítményt! Hamarosan választ kaptam, hogy az nem lehetséges, egyébként is a tartóoszlopok nem bírnák ki. Azaz lesöpörték a tervet, lásd: Egyetlen egy barcsi születésű sem volt a döntéshozók között.  Kiemelten nagy beleszólása volt Horváth Lajos  TSZ párttitkárnak, aki alig pár évet tartózkodott Barcson, aki aztán nyomatékosan letiltatta és a rumgyár felrobbantása irányába terelte a határozatot. Az említett filmben minden részletesen megvan. Azt is elmeséli az elnök helyettes, hogy kimentem egy fúróval és megnéztem a tartó oszlopokat, melyek vastag öntöttvasból készültek, de az az igazolás már nem segített, a robbantás megtörtént. Megjegyzem a barcsi zsinagógában ugyanilyen öntöttvas oszlopok tartották az emeleti karzatot, azon keresztül a beton tetőteret!  Sajnálom a mai napig, hogy nem menthettem meg gyermekkorunk csodás világát, melyek ma Barcs kiemelt látványosságai lehettek volna. Kiemelve: Kétszer is megpróbáltam megmenteni Barcs múltját, de lesöpörtek a színről. Tehát legelőször, ott egy műanyag gyár létesítésével. Ezt a filmben Keserű elnökhelyettes szavai igazolják. A másik pedig a múzeumom odahelyezésével.

Most pedig visszatérek a már működő fóliahúzó üzembe. Minden szépen alakult, bár ki voltam már akkor idegileg és fizikailag is, de az eredményeket látva mindig új erőre kaptam. Ám a TSZ elindította a másik saját tervét. Elhatározták, hogy egy új modern tejüzemet létesítenek a Mészégető utcában. Természetesen vállalkozóval megtervezve és felépíttetve. El is kezdték, a betervezett forrásokkal.

Ezek: TSZ saját tartaléka, kölcsön, állami támogatás, és a képződő minden nyereség. Már most le kell szögezni, hihetetlen, de a műanyagüzem nyeresége meghatározó volt!

Nézzük tovább figyelmesen. Egyszer csak jön a mindent keresztbe tevő hír, nem lesz állami támogatás! Ez pedig kb. a létesítmény belekerülésének egy negyede volt. Hogy miért nem kapott egy országos hírű TSZ támogatást, azt pontosan nem tudom, de különböző forrásokból úgy tudom, hogy a TSZ nem egyeztettet a központi tervekkel, az pedig nem tartalmazott Barcsra tejüzem létesítést, csak állattartást.  Nos mint említettem, a második gépsor indulásra várt. Mivel látták a hatalmas bevételt, a legegyszerűbb volt ott elvárásokat támasztani!  Bizonyos értelemben „hajtottak” , hogy minél előbb , minél több nyereség legyen, PÓTLANDÓ AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS KIESÉSE !  Megpróbáltam az elvárásoknak eleget tenni, de pár hónap után kibuktam, betegszabadságra mentem, majd a „ kirúgásomra „ visszatértem…

Mi a lényeg, az hogy a tejüzem elkészült, ma is üzemel, de egyetlen dolgozó sem tudja, hogy annak felépítésének a költségének az egy negyed részét, az én akaratommal, alkotóképességemmel, a dolgozók segítségével karöltve, az a kis nyamvadt MŰANYAGÜZEM termelte ki. Ezt írtam le és ez látható az említett filmben.

Azért valami jól esett. Egyszer elmentem a tejüzembe, sajnos nem tudom ki volt akkor éppen az igazgató, kértem, hogy segítsen a múzeumom részére eszközöket elhozni visszfuvarban Budapestről. Előadtam, a tejüzemre vonatkozó történetemet vázlatosan, ám csodák csodájára többet tudott erről, mint gondoltam, segített is… 

Most búcsúzom az I. résztől. TALÁN MOST JOBBAN MEGÉRTED Kedves Olvasó az alábbi versemet!

BARCSANYÁCSKÁM KURVA LETTÉL

 Barcsanyácskám kurva lettél

Drávacombodból kivetettél

Kóboroltam Dráva - parton

Kóboroltam Rinya - parton

Belém szállt ízed s szagod

Zord, ideláncolt mámorod

Szép volt vized Zimona

Gyermekkorunk otthona

Pacsirta volt minden levél

Lelkünk tág paradicsoma

Gyermekvágyam itta-falta

Balzsamos meződ nagy terét

Csak a legszebb maradt el

A simogató szülőföldölelés

Pedig mennyire vártam

Gyermektisztán vágytam

Egy szép szót, egy kedves

Türelmes anyai ölelést

De sokszor könnyeztem

Földed száraz porát

Toporzékoltam önmagammal

Közben mindenki mást

Nyájasan, hízelegve öleltél

Jobb volt neked idegen

Akár leszbi, vagy buzi

Mindenféle politikacirkuszi

Csak az édes fiad nem

Nem volt, nem, a szívedben

Széttárt ringyó lábaddal

Mindenkit befogadtál

Nekik vadat s halat adtál

Tivornyákon át, itattál

Csak engem hagytál

Kilökött sírón árván

Te édes, szép ribanc

Mindenki táncolt rajtad

Szórtad eléjük a pénzt

S a megaláztat hatalmat

Csak akik téged szerettek

Lettek kegyvesztettek

Ám minden koma – sógor

Urat játszó kéjenc

Nercbundában távozott

Csak mi maradtunk

Szegény szakadt ruhában

Fájt, de fájt, nagyon fájt

Nem barcsi előtt

Hangszigetelt ajtón

Koldusként kopogtam

Nem barcsi előtt

Tribünök előtt

Csóróként vonultam

Nem barcsinak könyörögtem

Otthonomban munkáért

De Barcsnak dolgoztam

Éjjel nappal

Sok esztendőt

Mindenki, aki levált rólad

Ribanc Barcsanyám

Telt zsebbel odébb állt

Csak én maradtam csórón

Szajha lábad között

Átkozott Barcsanyám

Te mézes emlék

Most itt vagy ráncos agg

Kifosztott csomag

Csak a gyermekeid sírnak

Nagy változásban bíznak

Tán tisztul a prosti gubanc

Hazai lesz a megbecsült

Egy tisztességes polgári

Hol nem fojt a tejed

Hol az alkotás terjed

Hol lesz munkád és földed

A sajátodén

Nem rabszolgaként

Sosem látott álurak

Megalázó segélyén

De minden tenni akaró

BARCSÉRT ÉL !

2016.01.12. 18:42:17